– Ferenc pápa április 23-án, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Pápai Bizottságával, valamint a katolikus világesemény szervezőivel egyeztetve – tekintettel a koronavírusjárványra és annak következményeire – úgy döntött, hogy egy évvel elhalasztja a 2020 szeptemberére tervezett budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust (NEK). Mit jelent, mire ad lehetőséget a plusz egy év felkészülési idő?

– Először is szeretném megerősíteni azt a szempontot, amelyet már egy korábbi alkalommal megfogalmaztam, hogy Isten mindig is tudta, hogy ez a kongresszus nem 2020-ban lesz, azonban számunkra, akik az idő és a határidők keretei között élünk, most jött el annak az ideje, hogy ezt megtudjuk. Ebből következik, hogy a Gondviselő Isten terveiben pontosan megvan ennek az évnek a helye, szerepe, a mi feladatunk pedig az, hogy ezt minél jobban felismerjük és megéljük.

Amit már most is látunk, hogy lesz egy új – korábban nem tervezett – tematikus évünk, amely valószínűleg a hitünk mindennapi, gyakorlati megélésére fókuszál. Vagyis nemcsak arra, hogy hogyan, mennyit imádkozzunk a hétköznapokban is, hanem arra, hogy a hétköznapi kisebb vagy nagyobb döntési helyzetekben hogyan juthat érvényre életünkben a krisztusi tanítás, az evangéliumi értékrend, vagy Szent János evangélista tömörségével: a szeretet (Jn13,35).

– A tegnapi napon kiderült, hogy a Vatikán jóváhagyta Erdő Péter bíboros, prímás javaslatát az elhalasztott Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus új időpontjára. A világeseményt 2021. szeptember 5–12. között rendezik meg Budapesten. Miben hoz változásokat az új időpont? A helyszínek, a tervezett programok meg lesznek tartva?

– Az elsődleges törekvésünk az, hogy lehetőség szerint az a kongresszus valósulhasson meg, amelyet már jelentős részben megszerveztünk, hiszen ez sok ember rengeteg munkájának a gyümölcse. Ugyanakkor biztosan lesznek változások, mert sem a helyszínek, sem az előadók tekintetében nem lehetséges mindent egyszerűen egy évvel elhalasztani. Például a már gyakorlatilag kész liturgikus anyagunkat teljesen újból meg kell csinálni, mert a liturgiák szövegei azon a héten mások lesznek, mindezt nemcsak magyarul, hanem a világnyelveken is. Az átszervezés rengeteg olyan új egyeztetést, módosítást jelent, ami előre nem tervezhető feladatként jelenik meg, sok rugalmasságot igényel és sok többletmunkával is jár. Összességében mégis azt gondolom, hogy jellegében nagyon hasonló lesz a kongresszus, mint ahogyan eddig terveztük, de még csak most kezdődtek az egyeztetések az előadókkal, mert most dőlt el az új időpont, tehát a konkrét program nyár végére állhat össze ismét.

– Mit tanácsolnak azoknak a családoknak, akik felhívásuk nyomán az idei elsőáldozásra készültek?

– A kongresszus keretében jövőre is úgy tervezzük, hogy a nyitó szentmisén lesz lehetőség egy nagy közös elsőáldozásra, amelyre mindenkit szeretettel hívunk. Akik az idei alkalomra jelentkeztek, természetesen szabadon eldönthetik, hogy idén lesznek elsőáldozók plébániai keretek között, vagy elhalasztják az elsőáldozásukat a jövő évi kongresszusra. Ugyanakkor azokat is szeretettel hívjuk, akik eleve 2021-re tervezték az elsőáldozásukat.

– A jelenlegi helyzetben az online lehetőségek nemcsak felértékelődtek az életünkben, hanem bebizonyosodott, hogy érdemes használni azt. Még nem tudjuk, milyen helyzet vár ránk idén ősszel, de a szeptember 13. és 20. közötti időre terveznek valamit?

– Amikor számunkra is kiderült a halasztásról szóló döntés, rögtön felmerült a szervező csapatban az a gondolat, hogy idén őszre valamilyen egyszerűbb eseményt szervezzünk, de ennek a körvonalai még nem rajzolódtak ki, mert egyelőre a járványhelyzet és az ebből fakadó intézkedések alakulása is bizonytalan.

– Hogyan látja, mennyire sikerült a NEK üzenetét az emberekhez eljuttatni a fővárosban, vidéken és határainkon túl?

– Úgy gondolom, hogy az egyházi közegben lényegében mindenki tudja, hogy lesz NEK és a legtöbben azt is tudják már, hogy mit takar ez a rövidítés. Az már változatosabb képet mutat, hogy ki mennyire érzi magát megszólítva arra, hogy személyesen részt vegyen, mennyire érzi sajátjának ezt az eseményt. Ez azzal is összefügg, hogy ki mennyire aktív tagja az Egyháznak, mennyire vállal részt a közösség életében. Illetve azt is jobban tudatosíthatjuk még, hogy itt az egész világegyház eseményéről van szó: nem véletlen az, hogy a Vatikán a családok világtalálkozóját és az ifjúsági világtalálkozót is elhalasztotta egy évvel, azért, hogy egy évben csak egy nagy világesemény legyen a Katolikus Egyházban. Vagyis ez egy lehetőség arra, hogy itt, a mi hazánkban tapasztalhassunk meg egy világegyházélményt.

– Piero Marini érsek, a vatikáni bizottság elnöke a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus elhalasztásakor adott interjújában kiemelte, hogy még sosem tapasztalt ilyen széles körű érdeklődést egy eucharisztikus kongresszus iránt és ilyen nagy számú jelentkezőt, mint a budapesti esetében. Hogyan lehet fenntartani az érdeklődést?

– Egyértelműen kijelenthetjük, hogy időarányosan kifejezetten nagy számban jelentkeztek résztvevők a kongresszusra, erre utalt Marini érsek atya. Úgy gondolom, hogy az érdeklődés összefügg azzal is, hogy a NEK összekapcsolódott a megújulás gondolatával, mind egyéni, mind közösségi szinten. Ez a megújulás hitem szerint tovább folytatódhat és ehhez szeretnénk majd támpontokat is adni a következő tematikus évvel. Mivel ezt eddig nem terveztük, ezért a korábbi évekhez képest egy kicsit másképpen kell majd megvalósítanunk, de munkatársaink már dolgoznak rajta.

– A rendezvény mottója – „Minden forrásom belőled fakad” – miben adhat erőt és reményt a mostani időszakban?

– Ahogyan Erdő Péter bíboros atya több helyen megfogalmazta, mindaz a jó, amit a kegyelem segítségével teszünk, Krisztus megváltó áldozatából ered, amelyet az Eucharisztia, az Oltáriszentség valóságosan megjelenít számunkra és egyben táplál is bennünket. Ahogyan Jézus számára feltámadása után nem volt akadály a zárt ajtó, sőt kitartó szeretettel megnyitotta az emmauszi tanítványok vagy éppen Szent Tamás apostol szívének ajtaját is, úgy a mi hitünket is szeretettel erősíti, mert megígérte, hogy velünk van mindennap a világ végéig.

Fotó (archív): Lambert Attila

Kuzmányi István/Magyar Kurír