Életünk átértékelése lehetőség arra, hogy a járvány után jobb emberré váljunk

A mai édesapáknak egy kicsit a család papjának kellene lenniük

A közösségi istentisztelet szüneteltetésének híre megrémítette Szász Gyula mosdósi plébánost is. Felötlött benne: mi lesz a hittanosokkal, a kórházi betegekkel vagy az otthon lakóival? Szent Pál apostol tanítása azonban megnyugtatta: Az Istenszeretőknek minden a javukra válik.

 

– Az idei nagyböjt mindenképpen rendhagyó volt; nemcsak a pap, hanem a családok és az egész társadalom számára is – mondta Szász Gyula. –

Federico Campagna filozófus a munkát, mint a mai kor új istenét definiálja, Ferenc pápa és Varga László püspök atya is sokszor beszél a túlzott aktivitásról, mint új típusú ateizmusról. A karantén lehetőséget ad arra, hogy átértékeljük az életünket, hogy a járvány után új és jobb emberré váljunk. Mi, papok is hajlamosak vagyunk beleveszni a pörgésbe, hozzászoktam én is, hogy állandó programsor, csoportos foglalkozás, közös ima, mise, beteglátogatás töltötte ki napjaimat, aztán hirtelen minden megváltozott.

Csend lett bennem és körülöttem. A digitális lehetőségeket bevetve vagyok kapcsolatban a hívekkel, de az igazi változást az adja, hogy mélyebben élem meg az Istennel való viszonyomat. Többet elmélkedem, és az egymásért végzett imádság újfajta közösségi élményt ad.

 

– Ám húsvét misztériuma ezáltal nem csorbult...?

– Húsvét üzenete ugyanaz, de mindig másképp éljük meg.

Nyilván teljesen más közösségben, a liturgia gazdagságában megélni a húsvéti ünnepkört, mint családi miliőben. Nekünk, papoknak talán könnyebben ment, hisz mégiscsak részt vettünk a templomi liturgiában, ám a családokra, leginkább az apákra különös feladat hárult. Hisz nem csak atyja, hanem kicsit a papja is kell, hogy legyen a családjának. Idén az ősegyház illetve a zsidó pászka ünnep mintájára kellett megszervezni a család húsvétját, túl azon, hogy a digitális közvetítésbe bekapcsolódhattak.

 

– Ezekben a hetekben kikért, s miért ajánlja fel a szentmisét?

– Minden szentmise Krisztus egyetlen áldozatát eleveníti meg, az egész Egyház javára. Ezekben a vészterhes időkben különösen fontos átérezni felelősségünket egymásért és mindenkiért felajánljuk a szentmisét, illetve imádságainkat. Felvett miseszándékok alig vannak, illetve az „íratott” miséken szeretnének a családtagok is részt venni, ezért az Egyház szándékáért: a hívekért, az elöljárókért, a betegekért, az elhunytakért, hivatásokért, családokért: kicsinyekért és nagyokért ajánlom fel a szentmiséket.

 

– Gondolom, családjáért, s egész Erdélyországért is szól az imádság, ahonnan indult...

– Hála Istennek, még élnek a szüleim, akiknek nem csak hálával tartozom, hanem imádsággal is, s három testvéremért és családjaikért is. Sajnos a szülőföldtől távol kerültünk mindannyian, de a gyökerek megmaradnak. Fontos számomra az erdélyi egyházi élet, így külön az új érsek atyáért is fohászkodom, aki egykor magiszterem volt.

 

– Több mint két évtizede építi papként Isten országát. Marosvásárhelyen szentelték, azt követően hol szolgált?

– 23 éve lazarista szerzetesként részesültem a papság szentségében. Korábban a rend gimnáziumában, Szobon dolgoztam, közben egyházjogot, filozófiát tanultam. Csodálatos időszak volt, de 8 év után lelkipásztori szolgálatra vágytam, így a Váci Egyházmegyében, a Karancs-völgyében lettem plébános előbb 7, később 9 faluban, amit káplán segítségével láttam el. Az egyházmegye legszegényebb vidéke ez csodás palóc hívőkkel, akikkel 16 év alatt sikerült 7 templomot felújítani és élő közösséget szervezni. Mindig szerettem a Balatont, a vitorlázást, így amikor a szüleim átköltöztek Erdélyből, Ságvárra települtünk, így lett Somogy a választott hazám. Varga László püspök atya két évvel ezelőtt helyezett Mosdósra, ahová Nagyberki, Kercseliget, két idősek otthona és a kórház tartozik.

 

– Könnyen sikerült megszólítani a somogyi híveket?

– Kicsit félve jöttem, ám hamar rádöbbentem, a somogyi emberek hasonlítanak a székelyekhez: kemény, de őszinte, nyílt emberek. Szinte azonnal befogadtak, de a templomokban még kevesen vagyunk.

 

– A Kaposvári Egyházmegye lapjában, a Spiritus húsvéti számában Ellenállni a romlás kovászának címmel jelent meg egy publicisztikája. A hit nélkül élők is szeretnének ellenállni a romlás kovászának?

– Amikor a koronavírus megjelent Európában, Magyarországon, az emberek megrohamozták az üzleteket. A fogyasztói társadalom, amely a jólétben és nem az Istenben bízott, a vészhelyzetben is ebbe menekült. Viszont láttunk szép emberi gesztusokat, követendő példákat. Megtapasztaltuk létünk törékenységét és remélem, szükségünk van Isten gyógyító szeretetére, amelyre előbb-utóbb mindannyian megnyílunk, hisz a húsvéti üzenet mindenkihez szól: a nagycsütörtök magányát, a nagypéntek fájdalmát és szomorúságát a húsvét öröme váltja fel.

Megmentett kápolnák

Szász Gyula mosdósi plébános azt is elmondta: szolgálata alatt sok igazán jó embert ismert meg, és számos összefogásnak lehet tanúja. Mosdóson és Szalacskán például sikerült közadakozásból és felajánlásokból megmenteni a hegyi-kápolnát, egy család pedig temetői stációt ajándékozott a közösségnek.

 

Lőrincz Sándor

Fotó: MW

Megjelent a Somogyi Hírlap 2020. április 16-i számában.

 
Read 892 times
Minden jog fenntartva. © 2019 Kaposvári Egyházmegye

Keresés