A mi Getszemánink

Lassan, de biztosan hazánkban is nő a fertőzöttek és az elhunytak száma. Bár a hírekben mindig hozzá teszik azt is, mennyien gyógyultak meg, ettől még nem csökken a félelmünk, hogy mi is sorra kerülünk, és nem nő a reményünk, hogy megúszhatjuk. A félelem a fiatalokat sem kerüli el, hiszen szeretteik miatt, van kit félteniük, van mitől félniük. Látom a szenvedéseket, hallgatom a szenvedők kétségbeesett sírását, értem a félelmüket és keresem a kapaszkodókat, magamnak is.

  Lehetetlen, hogy pont akkor ne legyen jelen a Szeretet, amikor a legnagyobb szükségünk van rá. Ott van minden sebezhetőségünkben, gyengeségünkben, tehetetlenségünkben. Jelen van az orvosok vergődésében, akiknek élet és halál felett kell dönteni. Az Irgalom együtt érez azokkal, akiknek nem maradt idejük elbúcsúzni meghalt szeretteiktől. Közösséget vállal és együtt szenved velünk minden félelmünkben, gyötrelmünkben!

  Jézus Krisztusban olyan Istenünk van, aki tudja mit élünk át ezekben az időkben. Ő is félt a haláltól, rettegett a szenvedéstől és vért izzadt mások bűneitől. Mindezt egyedül, mindenkitől elhagyatva. A tanítványok elalszanak, majd elmenekülnek. Ott marad a tömegtől körülvéve, elárulva, megtagadva, magányosan még a kereszten is.

  Ő az, aki igazán érti a szenvedéseinket. Látja, hallja és együtt érez, együtt szenved velünk. Mivel ő már átjutott mindezen, önmagát ajánlja fel biztos pontként, jelenlétét szilárd kapaszkodóként. Elfogadjuk?

  Mi egyetlen dolgot vagyunk hajlandók elfogadni. Takarítsa el az összes vírust, állítsa vissza a biztonságunkat, engedje folytatni előző életünket Ha ő Isten Fia, akkor mutassa meg! Vegyen le bennünket a keresztről és hiszünk neki. Gyógyítson meg bennünket és akkor hallgatni fogunk rá.  

  Miért nem vesszük észre? Mert jobban figyelünk a fájdalmunkra, mint az ő jelenlétére. Kopogtat, és azt kéri, fogadjuk be a szenvedéseinkbe, és ne magyarázzuk el neki, hogy mit kell tennie. Példát adott ebben is, és azt kéri, tegyünk hasonlóképpen.

  Ő is háromszor könyörgött, hogy ne kelljen kiinnia a szenvedés kelyhét, és háromszor mondott igent az Atya akaratára. Csak ezek után lett benne béke és tudta teljes bizonyossággal átadni, rábízni magát az Atya szeretetére.

  Ő kiengesztelődött mindenkivel, ott a középső kereszten. Jobban érdeklik a szenvedők, mint a bűneink, a bűnösök, mint a bűneik. Nem engesztelést kér, hanem együtt szenvedést a szenvedőkkel. Amikor kérünk, akkor kapunk, mégpedig a legnagyobbat, a Szentlelket. Rá van szükségünk, hogy szeretettel tudjunk oda fordulni a szenvedőkhöz.

  Jézus Krisztus ugyanaz ma is, mindörökké. Ő nem haragszik, hanem szeretetből együtt szenved velünk. Megtaláltam a kapaszkodómat, aki egyben a tiétek is!

 

Varga László megyéspüspök

2020. 04. 06.

 

Nyitókép: 
Bibliaillusztráció (Pfeifer Ferdinánd, 1850 körül)
(Szent Lukács evangéliuma 22.41)

Háttérkép: 
Magyar Kurír

 
Read 1454 times
Minden jog fenntartva. © 2019 Kaposvári Egyházmegye

Keresés