„Állj meg, fáradt vándor, pihenj meg Szent Coronánál. Imádságban, hittel bízd rá magad, bármily gond s bánat gyötör” – fordíthatnánk magyar nyelvre azt a rövid fohászt, ami egy bajorországi erdei kápolna falán olvasható. A München déli városkapujától délre gyalog vagy kerékpárral útnak indulóknak e sorokat megpillantva néhány hónappal ezelőtt még semmi különös nem jutott volna az eszükbe. Ma azonban egészen más a helyzet.

Csodálkozva dörzsölheti meg a szemét az e napokban arra járó. Szent Corona?! Ez valami rossz vicc? A „Corona” elnevezést ma mindenki csak az új vírus kapcsán emlegeti, amely a COVID-19 légúti megbetegedés kiváltója. Napról napra egyre több fertőzöttről, halálesetről értesülünk világszerte, a féktelenül terjedő járvány kapcsán hozott újabb és újabb rendelkezésekről ad hírt a média.

Mit kezdjünk hát ezzel az erdei fohásszal, mely egy 19. században épült kis kápolna külső falán olvasható a bajorországi Sauerlach közelében, az erdő mélyén?

Az erdei kis templomot tényleg Szent Corona, egy 2. századi vértanú tiszteletére szentelték, akit évszázadokon át főként Olaszországban, Bajorországban, Ausztriában és Csehországban tiszteltek.

A szenteket bemutató német nyelvű ökumenikus Heiligenlexikon (Szentek lexikona) szerint valószínűleg a 2. században élt Szent Corona születésének és halálának időpontját, helyét – miként sok más kora keresztény szentét – nem ismerjük pontosan: 161-ben vagy 287-ben született, és 177-ben vagy 303-ban halt meg Damaszkuszban vagy Alexandriában.

Emléknapját a görög- és római katolikus egyház május 14-én, az ortodox egyház november 11-én, az örmény katolikus egyház pedig november 10-én ünnepli.

A szent vértanút többnyire két pálmaággal vagy – latin neve jelentésének megfelelően – koronával ábrázolják. Neve, Corona (Korona) megkoronázottat, koronát, koszorút jelent; a Stephania névváltozat mártírhalálára utal.

A legendák szerint egy katona, Szent Viktor vértanú hitvese (más források szerint lánya) volt. Viktor a keresztényüldözés idején a halálos fenyegetés ellenére sem volt hajlandó megtagadni Krisztusba vetett hitét, ezért lefejezték. Kivégzése előtt az ifjú Corona odalépett hozzá, hogy vigasztaló, bátorító szavakkal támogassa, ezért a lányt is elfogták.

Szent Viktor vértanú Siena városának patrónusa.

A hagyomány szerint Corona is mártírként halt meg Antoninus Pius vagy Diocletianus császár uralkodása alatt, keresztényüldözés idején. Tizenhat éves volt, amikor kegyetlen (pálmaágakhoz kötődő – innen ikonográfiai attribútuma) vértanúságot szenvedett. Elfogatása és kínvallatása ellenére is kiállt Krisztusba vetett hitéért. Végül két egymáshoz hajlított pálmafához kötözték, melyek felpattanó törzsei szétszakították a koronájukhoz feszített lány testét.

Szent Corona és Sienai Szent Viktor feltehetőleg Kr. u. 175 körül Szíriában vagy Egyiptomban, a thébai sivatagban, kopt források szerint Antiochiában szenvedett vértanúságot. A Szent Coronáról szóló legendák (miként napjaink vírusa is) országokat, kontinenseket ívelnek át. Az egyik hagyomány szerint Viktor és Corona Damaszkuszban haltak meg. Corona vértanúsága történetének további változatai is fennmaradtak, ezzel magyarázató, hogy halálának helyszínét illetően más országok, városok is szóba kerültek: így Antiochia, Alexandria, Szicília vagy akár Marseille.

Tisztelete a görög- és a római katolikus, az ortodox és az etióp egyházban is él. Észak- és Közép-Olaszországban a 6. századtól a hitben való hűség, kitartás példaképe. A korábban említett (német nyelvű) lexikon szerint Szent Corona hathatós égi oltalmazó nagy viharok idején. A hitbéli állhatatosságban a keresztények segítője. A rejtett kincsek védelmezője és gonosz lelkek elűzője hírében is áll. Sokan fordultak hozzá közbenjárásért. S ami jelenleg különös hangsúlyt kap: a Heiligenlexikon szerint

Szent Corona égi oltalmazó járványok idején.

Nagy Károly császár oly nagy tisztelettel volt iránta, hogy ereklyéit – Sienai Szent Viktor vértanú relikviáival együtt – Aachenbe vitette, és Szent Coronát az ottani Mária-kolostor egyik patrónájává tette.

Észak-Olaszországba, Castelfidardóba is kerültek Szent Corona- és Szent Viktor-ereklyék. IV. Károly Prágába is vitetett relikviáikból.

Szent Corona fejereklyéjét az észak-olaszországi Feltre közelében található, Szent Viktor és Szent Corona nevét viselő bazilikában őrzik.

A két vértanú sírját jelenleg nem kereshetik fel zarándokok, mert a Szent Viktorról és Szent Coronáról elnevezett kegyhely a Feltrétől 3 kilométerre fekvő Anzu településen, Észak-Olaszország Veneto tartományában – a koronavírus európai terjedése miatt egyik elsőként lezárt területen – található. A bizánci jegyeket is hordozó román kori templom 1096 és 1101 között, az első keresztes hadjárat idején épült a Dolomitok lábánál. Kőlépcsőkön lehet felkapaszkodni a fejedelmi elhelyezkedésű monostorhoz és a görög kereszt alaprajzú bazilikához, ahol a két vértanú szent relikviaszekrényét őrzik.

A 14. századtól nagy tiszteletnek örvendett Csehországban, Ausztriában és Németországban. A Schöpfl, ugyanígy a Wechsel településhez közeli Sanct Corona-kegytemplomhoz ma is gyakorta szerveznek zarándoklatokat. Ausztriában két település viseli a Sankt Corona nevet. Bécsben is ismerték és tisztelték e vértanú szentet: az osztrák pénzegység, mely 1924-ig volt forgalomban, az ő neve után kapta a Krone, azaz korona nevet.

A strasbourgi székesegyház egyik 14. századi ólomüveg ablakán Szent Coronát hosszú ruhában, palásttal ábrázolják, fejét kendő fedi; bal kezében mártírhalálára utaló pálmaágat tart.

Ausztriában, Németországban és Csehországban Szent Coronáról elnevezett kegytemplomok is találhatók. 1641-ben egy Passau óvárosában található templomot ajánlották a vértanú oltalmába. A passaui püspökség két temploma őrzi emlékét és viseli nevét: Hacklberg település temploma, valamint az Iggensbachhoz tartozó Handlab barokk kegytemploma (jeles búcsújáró hely), melyet Mária, a Mennyek Királynője mellett Szent Corona oltalmába ajánlottak.

De vajon miért építettek kápolnát a bajorországi Sauerlach közelében lévő erdőben a szent vértanú tiszteletére? A hely a legenda szerint mintegy „felkínálta” magát: 1599-ben egy házaspár talált az erdőben egy faszobrot; hazavitték, ám az csodálatos módon újra és újra visszakerült lelőhelyére – ahol végül 1648-ban elkezdték építeni a kápolnát. A kis templomot 1672-ben szentelték fel Szent Corona tiszteletére. A feljegyzések szerint évente háromszor mutattak be itt szentmisét. Minthogy azonban idővel a helyi fiatalok – egyházközségi feljegyzések szerint – arra kezdték használni e helyet, hogy itt „ittak, táncoltak, ugráltak és verekedtek”, az akkori plébános 1807-ben úgy döntött, hogy lebontják a kápolnát. A megmaradt kövekből egy helyi gazda disznóólat épített, amit azonban a dolgok kedvezőtlen alakulása miatt lebontott, és a kisajátott alapanyagot visszaszolgáltatta. Az egykor lerombolt kápolna köveiből építették fel az újat 1820 körül.

A kis templomot 1986-ban teljesen felújították. Májusi ájtatosságokat szoktak itt szervezni, lévén május 14-e a vértanú szent ünnepe.

Az arra járó a kápolnát többnyire zárva találja. Az ablaküvegen keresztül azonban látható a templombelső: faoltárral, a szent vértanút megörökítő ábrázolásokkal.

Szent Corona nevét évszázadokon keresztül járványok idején hívták segítségül.

E szent hite megtagadása helyett a vértanúságot választotta – a keresztényüldözés, hitetlenség, hitelhagyás fertőző terjedésekor.

Forrás és fotó: Barbara Just/Katholische Sonntagszeitung; Jeles napok; katholisch.at; Heiligenlexikon.de; Pfarrverband-hacklberg.de; Religion.orf.at

Magyar Kurír

(gj)