Egyházi énekeskönyvet szerkeszt a lázadó rock egykori szerelmese

Vedres Csaba orgonaművész, zeneszerző, az After Crying zenekar alapítója a közelmúltban Kaposvárra költözött, s jelenleg a Budapesten tartandó, 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) megjelenő énekeskönyv összeállításán, illetve a kotta­grafikák egy részének elkészítésén dolgozik. Az utóbbi időben egyébként elsősorban egyházi műveket komponált; az egyik az 50., nagy bűnbánati zsoltár feldolgozása, a „Miserere”, a másik pedig a 8 tételes „Szent Bernadett mise”.

– Ki kérte fel a zenei válogatásra, s a kottagrafikák elkészítésére?

– Fábry Kornél atya, az egykori kaposfüredi plébános, a NEK főtitkára. Kornél atyával régóta ismerjük egymást, s nagy örömmel vettem a megkeresését.

– Miért kell énekeskönyvet megjelentetni a kongresszusra?

– Közel 100 éve, hogy az utolsó hivatalosan is megerősített énekeskönyv, a „Szent vagy, Uram!” megjelent. A „Hozsanna” ennek a könyvnek az orgonakíséretek nélküli változata, az „Éneklő Egyház” pedig ugyan a püspöki kar ajánlásával jelent meg, de a gregorián dallamkincs megosztotta az egyházi közvéleményt.

– Hány műből válogattak?

– Erre nehéz számszerűen válaszolni, hiszen a hatalmas gregorián anyagból és a népénekekből egyaránt válogattunk.

– S hány része lesz a vaskos énekeskönyvnek?

– A könyv szerkezete sok tekintetben követi a zsolozsmás könyvek felépítését, tehát elsősorban az egyházi éven alapul. Vélhetően 20-25 fejezetre lehet számítani.

– Milyen jövőt jósol a hangszerkíséret nélküli latin nyelvű liturgikus kórus- vagy szóló éneknek, azaz a gregoriánnak?

– A gregorián az egyház hivatalos és szent énekkincse, s ez a jövőben sem fog változni. Tehát mondhatnám azt is: míg világ a világ, lesz gregorián zene.

VedresCsaba21

– S az egyházi népénekeknek?

– A népénekeket folyamatosan szűrik az egyes énekeskönyvek összeállítói, hiszen sok közülük mára elavult, különösen a szövegek. Vannak azonban olyan népénekeink, amelyeken jól hallhatóan nem fogott az idő, s nem is nagyon lehetne őket pótolni. Abszolút a teljesség igénye nélkül hadd említsek néhány példát: Ó jöjj, ó jöjj, Üdvözítő, Mennyből az angyal, Feltámadt Krisztus e napon, Jöjj, Szentlélek Úristen, Uram Jézus, légy velünk, és még hosszan folytathatnám a sort.

– A gyakran giccs­be hajló népénekek is évszázadok óta fennmaradtak, s éneklik is azokat a templomokban; leginkább az idősebb korosztály. Hogy látja, a fiatalok számára is vonzó ez az énekes anyag?

– Azt tapasztalom, hogy különösebben nem vonzó, de ahogy idősödnek, úgy egyre közelebb kerül hozzájuk néhány régebbi ének. A giccses sorokat egyébként a készülő könyv előkészítői igyekeztek nagyon alaposan megválogatni, több esetben átírták őket, a „menthetetlen” versszakokat pedig elhagyták.

– Úgy vélem, a karizmatikus dalok – melyek dallamkincsét, illetve szövegét szintén sokan lenézik, olyannyira, hogy zenének sem tekintik –, sokkal inkább megérintik a fiatalokat…

– Ezt látom én is, mégpedig azért, mert ezek az énekek az ő zenei nyelvükön íródtak. A szövegekkel kapcsolatban külön kiemelném, hogy közöttük kifejezetten sok biblikus ihletésű, illetve egyenesen szentírási idézeteket használnak a szerzők; ilyen például a „Ne félj, mert megváltottalak” című.

– Néhány éve szakrális műveket komponált, színházi kísérőzenéket írt, tanított, s örömkoncertjeivel járta az országot, miközben a szentendrei Péter Pál-templom segédkántora volt. De arra is jutott idő, hogy a kaposvári püspöki székházban rendezett Hit és Tudás szabadegyetem állandó vendégeként adjon elő, vagy a Szent Imre-templom keresztény pedagógiai műhelyében hallgassuk a zeneirodalomról. Mi maradt e sok feladatból?

– Jelenleg a legfontosabb tevékenységem az új énekeskönyv előkészítésében való részvétel. Ez nem csupán kottagrafika, hanem különböző anyagok megrostálása, javaslattétel arra nézve, hogy milyen énekek kerüljenek be, vagy éppen ki, valamint újabb harmonizációk elkészítése. Természetesen mindezt nem egyedül csinálom, az egyes feladatokat külön munkacsoportok végzik. Ami a többit illeti: ma már ritkán koncertezem, inkább kántorként szoktam segíteni ott, ahol erre szükség van. Elsősorban egyházi műveket komponálok; az elmúlt 4 évben 2 oratórium született. Az egyik az 50., nagy bűnbánati zsoltár feldolgozása, a „Miserere” a másik pedig a 8 tételes, közel egyórás „Szent Bernadett mise”.

– S új CD-k? Mi követi a Lélektáncot, a Csendzenéket s az Áldott időt?

– Tavaly jelent meg a „Crossover” című lemezem, amelyen 24 zongoradarab 24 különböző hangnemben csendül fel. A cd-kiadás és forgalmazás egyébként ma, a letöltések korában nagyon problematikussá vált, most vajúdik a kor, hogy milyen formában kerüljenek közönség elé az új stúdiófelvételek.

– Miért éppen Kaposvárt választotta? Varga László megyés püspök barátsága is nyomott a latba?

– Természetesen, hiszen Laci atya a lelki vezetőm. 27 éve járok hozzá Kaposvárra, többször töltöttem itt hosszabb időt, amely alatt számos értékes kapcsolat alakult ki, és közben nagyon megszerettem ezt a nyugodt, tiszta és virágos várost.

Billentyűbűvölet

Vedres Csaba szülei énektanárok voltak, s már gyerekként bűvölték a billentyűk. Pilisszentkeresztről 8 évesen költöztek Budapestre; a XI. kerületben fantasztikus kórusélet fogadta. Kamaszként a lázadó rockzene szerelmese lett; a Fekete Bárányok, Hobo, Beatrice, P. Mobil, az Emerson, a Lake and Palmer és a King Crimson volt rá hatással. A konzervatórium zeneszerzés szakára Kocsár Miklóshoz és az ELTE magyar-történelem szakára járt.

Forrás: Sonline.hu

Lőrincz Sándor

https://www.sonline.hu/kozelet/helyi-kozelet/egyhazi-enekeskonyvet-szerkeszt-a-lazado-rock-egykori-szerelmese-2132172/

 
Read 1213 times
Minden jog fenntartva. © 2019 Kaposvári Egyházmegye

Keresés