Szombat délben Úrangyala, valamint rózsafüzér imádsággal vette kezdetét az imaalkalom, melyben többek között csendes szentségimádásra, dicsőítésre, elmélkedésre és taizéi imaórára várták a bazilikába betérőket, akiknek imaszándékait a vasárnap délutáni szentmisében ajánlotta fel a főpásztor. A megyéspüspök prédikációjában a megkeresztelt ember kiválasztottságáról és küldetéséről elmélkedett.

– Kiválasztottság és küldetés, kiválasztottságtudat és küldetéstudat. Milyen jó lenne, ha meglenne a katolikus, hívő keresztényekben! Isten kiválasztott bennünket, azonban ez nem azt jelenti, hogy különbek vagyunk másoknál. Nem azért választott ki, mert úgy látta, hogy mi jobbak, egészségesebbek, képzettebbek, erkölcsösebbek vagyunk, mint a többi ember.

A kiválasztottságunk alapja az Isten irántunk való szeretete. A szeretetében döntött úgy, hogy kiválaszt bennünket, pedig meg sem érdemeltük. Egyikünk sem érdemelte ki a keresztség szentségét, ingyen kaptuk, s már ebben a szentségben megtörtént a kiválasztottságunk. Isten az ő szeretetében úgy döntött, hogy te keresztény katolikus leszel. Ebben segítségére voltak a szülők és a körülötted élők, de a kiválasztottságod végső forrása az ő szeretete.

Ez egy biztos pont, mely nem múlik el soha, s melyre lehet építeni. Ha összezavarodnál, megkérdőjeleződnének körülötted a dolgok, akkor még mindig hivatkozhatsz arra önmagad előtt, hogy Isten szeret és kiválasztott.

Ha elfogadnánk a kiválasztottságunkat, megúsznánk a kevélység, a gőg, a beképzeltség bűnét, melyekbe azért esünk bele, mert azt hisszük, hogy különbek vagyunk a másiknál, s lenézünk embereket. Ha tudnánk, hogy mekkora a méltóságunk, nem hasonlítgatnánk össze magunkat másokkal. Hiányzik a kiválasztottságtudat, annak tudata, hogy Isten arra méltatott, hogy keresztény legyek. Úgy döntött az ő szeretetében, hogy kiválaszt engem magának. Ez hatalmas méltóság, ami akkor is megtart, ha krízisbe kerülünk, hiszen akkor is kiválasztottak vagyunk, ha elveszítjük a munkánkat, ha kudarcokat élünk át, vagy ha a kapcsolataink összetörnek. A kiválasztottságunk nem szűnik meg, mert csak Isten szeretetétől függ.

Pontosan ezért lehet újraépíteni az életünket, s újrakezdeni, mert Isten valamikor kiválasztott, s a kiválasztottsághoz küldetést is adott. Nem önmagamért választott ki, hanem másokért, s a küldetés kétezer éve ugyanaz: mutassátok meg Isten szeretetét és hirdessétek, hogy elérkezett Isten szereteturalma, Isten országa erre a földre.

Ez olyan egyszerű, hogy nem csináljuk. Ha valami rendkívülit kérne az Isten, annak csak-csak nekiveselkednénk, de ilyen egyszerűt, melyet még a kicsinyek is meg tudnak csinálni, s amit még a fogyatékkal élő testvéreink is értenek és teljesíteni tudnak… „Nekünk valami jobb, nagyszerűbb kell…”

Azonban nincs jobb és nagyszerűbb, mint Isten szeretetét befogadni és felébreszteni az emberekben az Isten szeretetébe vetett hitet. Ez a küldetésünk, nem több, nem kevesebb.

Akiben sikerül felébreszteni a hitet, hogy Isten engem kiválaszt és szeret, mert meghalt értem, megváltott és az ő gyermeke vagyok, annak be van töltve az élete, célja és iránya van. Ez a küldetésünk! – fogalmazott a megyéspüspök, majd hangsúlyozta: akkor vagyunk a helyünkön az életben, ha jól tudjuk élni a kiválasztottságunkat és a küldetésünket. Hozzátette: Isten egy csodálatos ajándékot készített számunkra, hiszen a nevünk fel van írva a mennyben. A kérdés csak az, hogy el akarjuk-e foglalni azt a helyet, amely már el van készítve számunkra?

A szentmise végén Dr. Nyéky Kálmán plébános adott hálát az elmúlt több mint egy napért. Elmondta, hogy eredetileg huszonnégy órásra tervezték az imafolyamot, azonban abból előbb huszonnyolc, majd végül huszonkilenc óra lett, s már a nulladik órában érkezett egy zarándokcsoport, akikkel szentmisét ünnepeltek.

Az elsővasárnapi alkalmak új papi és szerzetesi hivatásokért ősszel folytatódnak majd, Varga László megyéspüspök legközelebb szeptember 7-én, 15.00 órakor mutat be szentmisét a kegyhelyen.

Fotó: Kling Márk