Hatvan éve, 1965. június 20-án szentelték pappá Esztergomban Balás Bélát, a Kaposvári Egyházmegye első főpásztorát, aki a hét egyik felét Zselickislakon tölti a katolikus idősek otthonában, másik felét a taszári plébániaépület csendjében, ahova aktív éveiben is örömmel vonult el kedvenc macskái kívánságait lesve, s hogy időnként fogadja a „Beton-kör” tagjait. A gyémántmisés Beton atyának – aki 84 esztendősen is elmondhatja, Isten gazdag életre hívta –, papi és püspöki jelmondata is ez volt: Számomra az élet Krisztus. (Fil 1,21).
S hogy honnan indult ez a tevékeny életút? Balás Béla Budapesten született 1941-ben; mivel édesanyja korán meghalt, húgával együtt édesapja nevelte a félárva gyerekeket. Egyik vallomásában elárulta, apja nem akarta, hogy forradalmár legyen a fia; nyitottnak hagyta a másik emberben rejlő igazságra, szentségre. Nem egyszerűsítette le annyira a „frontvonalat”, hogy csak ellenséget és barátot lásson maga körül. Arra ösztönözte: bátran válogasson, kritizáljon, de mindeközben gondolkodjon. Az 50-es évek elején csatlakozott a Regnum Marianum mozgalomhoz, amely mentsvárat és bátorító szellemi-lelki-spirituális erőforrást jelentett számára. Akkoriban e közösségben érezte magát a legjobban; az úgynevezett „mozgótáborokban”, hogy kijátsszák megfigyelőiket, izgalmat és romantikát is talált. Egyébként minden érdekelte a szarvasbőgéstől Trianonon át, egyszerre 8-10 könyvet is bújt, kedvenc kötetei az asztalon tornyosultak. Budapesten a piaristáknál érettségizett, ám a gimnáziumból majdnem eltávolították – az olvasásmánia, a keresztény gyakorlat mámorító szépsége, valamint 56 remélt folytatása miatt. Teológiai tanulmányait Esztergomban végezte. Mivel a Regnumi közösségben továbbra is tevékenyen részt vett, harmadévben elbocsátották a szemináriumból, ahova másfél év múltán sikerült visszakerülnie.
Nagymarosra a világegyház teljes dinamizmusával érkezett, és a káplánként ott töltött 6 év alatt egyre népszerűbbé váltak a mindmáig tartó ifjúsági találkozók, majd újabb diszpozíciók sora várt rá, mert túl jól végezte a dolgát. Valamit nagyon tudott. Főleg a hittanosok, a fiatalok nyelvén értett kiválóan, ekkortájt a közösségépítés volt a legnagyobb karizmája. Ez nem tetszett a hatalomnak. Ezért aztán ide-oda dobálták; Nógrádmegyerről 1972-ben került Budapest-Erzsébetvárosba a főváros leglepusztultabb kerületébe, a „pesti Csikágóba”, a Rózsák terére, ahol néhány hónap alatt ötről százhúszra emelkedett a hittanosok száma, két év múlva a Kada utcában, majd a Rokolya utcában, később meg Varsányban és Érsekvadkerten lett káplán. 1977-ben Bajótra került; ez volt első plébánosi szolgálati helye. Amolyan „szent őrülettel” itt is kiforgatta sarkaiból a világot. Igaz, a hívek közül egy évig senkinek sem jutott eszébe, van-e legalább egy konzervje hétvégére. Korábbi hívei dunsztosüvegben küldtek neki ételt, és külön rántást is, mert eleinte nem tudta, a levesbe az is kell…
A gyanús papot hosszú időn át figyeltette az ÁVH – ezért élt mindig rejtőzködő életet –, és rendre behívták a Gyorskocsi utcába, ám nem tudták megtörni. Mesélte: a kihallgatások meghatározó hitélményeiévé váltak, mivel Jézus előre megsúgta: ez így fog történni. Ezért egy-egy kihallgatást követően lement a Duna-partra napozni és hálát adni.
1992. augusztus 10-én szent II. János Pál pápa veszprémi segédpüspökké nevezte ki, s még ez év decemberében az Országos Ifjúsági Lelkipásztori Bizottság elnöke lett. 1993. május 30-án a szentatya az újonnan megszervezett Kaposvári Egyházmegye első főpásztorává nevezte ki. Beiktatási ceremóniájára a Balaton hullámain, vitorlással érkezett Szendi József veszprémi érsekkel. A székesegyházzá lett belvárosi nagytemplomban elmondott szentbeszédében Isten humorának, a Vatikán legújabb viccének tartotta kinevezését, jóllehet: ez valóság volt. Szűztiszta lappal, egy Erika írógéppel, illetve egy ajándékba kapott lábtörlővel, minden kommunikációs eszköz nélkül indult az egyházmegye, melynek feje állította: nem kozmonauták kellenek ide, hanem kubikusok. Nem tévedett. A Püspökök könyvében arról vallott: állítólag Lamperth Mónika még a Kaposvári Egyházmegye indulásakor megjegyezte, hogy Somogyban az MSZP-nek egyetlen problémája lehet: az új püspök…
A sötét, illetve vörös jelzővel illetett Somogyban 2017-ig, utódja beiktatásáig szolgált, s miközben kormányozta az egyházmegye hajóját, formabontó kispaptoborzó leveleinek is köszönhetően, számos papot szentelt, és megvalósult az egyházi oktatás teljes vertikuma. Templomok épültek és újultak meg, közösségi terek korszerűsödtek, s létrejöttek „lelki laboratóriumok” és „lelki cukrászdák” is. Beton atya tudta, hova kell százas izzót becsavarni, de azt is, hova elég huszonötös is. Azzal is tisztában volt: százas égőkkel nem lehet megoldani a közvilágítást.
Nagyívű, mozgósító prédikációira, melynek tüzét-hevét ma is őrizzük, mindig készült a főpásztor, de a szöveg végső formája ott, akkor született a szentmisén. Beszédeit soha nem írta le, általában apró cetlit szorongatott kezében, rajta hívószavakkal. Egyszer megjegyezte: zavarná, ha belesülne, ha meg felolvasná, elaludna önmagán. Így aztán maradt az örökös izgalom, a lámpaláz, s ezzel együtt az eredetiség.
Meg a vidékjárás, amely nagy élvezetet jelentett számára. Nevezetesek maradtak egyéni hangú bérmálási felkészítői és a lírai műsorral tarkított esti beszélgetések a „Gyenesei-kommandóval”, melyek során – szarkasztikus humorát is bevetve – folyamatosan hirdette az Örömhírt.
Tíz éve a kaposszentbenedeki templomban tartott aranymiséjén megjegyezte: „az elmúlt 50 esztendőben Isten egyik kezével tartott, a másikkal pofozgatott”.
Azóta nyugdíjba vonult, így Beton atyának már nem kell foglalkoznia névtelen levelekkel, csatározásokkal, nem kell igazolnia, hogy nem sikkasztotta el az egyházmegye pénzét, azt sem, hogy soha nem volt vörös püspök, nem ferdehajlamú, és szeretőt sem tartott. Döntései ellen sem tüntetnek hívek és szülők, és séta közben sem köpnek egyet, ha észreveszik a Fő utcán.
Ma is vallja: Jézus Krisztus olyan számára, mint a villanyzsinór vagy a konnektor, ami a kisfogyasztót az áramtermelővel összeköti. Beköti őt a nagyvilágba. Meg azt is: Isteni „vérátömlesztés” kell ebbe a világba. Addig nem lesz valódi rendszerváltás, míg a jobb- és a baloldal meg nem tér; de vitathatatlan ez a megállapítása is: kereszténynek lenni sokkal nehezebb, mint politikusnak.
Beletapsolt a vetítésbe a közönség
Beton atya lelki íróként is ismert, számos népszerű kötet szól életéről, utalva teológiai, spirituális, irodalmi és zenei tudására, különös intellektusára, de Varga Ágota két dokumentumfilmjében, A tartótisztben, valamint az Operatív érték – A besúgottak című alkotásban is tanúi lehetünk karakán megnyilvánulásainak. A filmek premierjén magam is jelen voltam, így hallhattam: egy-egy virtuóz, ízig-vérig „betonos” megfogalmazáskor beletapsolt a vetítésbe a közönség.
Kitüntetések az életműért
Világos Krisztián bárdudvarnoki plébános régóta gondoskodó szeretettel veszi körül a főpásztort, aki Bajót és Kaposvár díszpolgára, a Somogyért Kitüntető cím birtokosa, de egyebek mellett a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, a Hit Pajzsa-díjat, a Magyar Érdemrend középkeresztjét, a Mindszenty-emlékérmet, a Szabadságért Kaposvár Emlékérmet, valamint a Tanúságtevő Életért díjat is átvehette szolgálatáért.
Lőrincz Sándor
Fotó: Kovács Tibor
Megjelent a Somogyi Hírlap 2025. június 19-i számában.