Nagy örömünkre idén sikerült megrendezni az első városmissziót Nagykanizsán. Ez a különleges alkalom lehetőséget adott közösségeinknek arra, hogy megmutassák Jézus Krisztusba vetett reményüket és tanúságot tegyenek arról, milyen jó Isten népéhez tartozni.

A gondviselés ajándékának tekintettük, hogy ez az esemény éppen XIV. Leó pápa megválasztása utáni második napon valósulhatott meg. Az új Szentatya – Ferenc pápa nyomdokain haladva – különös jelentőséget tulajdonít a missziónak. E misszió azonban nem erőszakos, hanem nyílt, vonzó és hiteles; az Egyház akkor lehet valóban missziós közösség, ha így éli meg küldetését.

A napot két zenekar dicsőítése keretezte. A Magvető Közösség – amely immár negyvenegy éve hűséggel végzi szolgálatát – segített ráhangolódni az Isten és egymás felé való nyitottságra. A Jó Pásztor vasárnapjához kapcsolódva két papnövendékkel beszélgettem hivatásukról. Nemcsak múltjukra, hanem jelenükre és jövőképükre is figyeltünk – s ez utóbbi különösen fontos: Egyházunk csak akkor tud előrehaladni, ha van jövőképe, amely irányt mutat és lelkesít.

Délben közösen elénekeltük a „Mennynek Királyné”-ját, majd a plébánián szeretetvendégség keretében együtt fogyasztottuk el ebédünket. Ekkor csatlakozott hozzánk városunk polgármestere is.

A délután folyamán dr. Matykó Árpád állandó diakónus és felesége, Marcsi osztották meg tanúságtételüket szolgálatukról és az időspasztorációról. Előadásuk – melyhez egy házaspár is hozzájárult – azt mutatta meg, hogyan lehet méltósággal és örömmel megöregedni. A házaspár egész nap tanácsadással, szűrővizsgálatokkal és beszélgetéssel segítettek kézzelfoghatóvá tenni az idősek iránti figyelmet és szeretetet.

A missziós nap zárásaként délután három órától a Fénysugár Együttes dicsőítése emelte lelkünket Isten felé. Egész nap működött az ún. Imasátor, ahol minden imádkozni vágyót szeretettel vártak.

A legkisebbeket Kancsárné Őri Ági hitoktató vezette be Mária tiszteletének világába, a Kett-módszer segítségével: a gyerekek jelképesen virágot is vihettek a Szűzanyának. Kovácsné Évi hitoktató és munkatársai pedig a kerület hittanosainak szerveztek előadást a templomban, amelyre nemcsak gyermekek, de felnőttek is szívesen beültek. A torinói lepelről szóló előadás során a résztvevők megismerkedhettek Jézus szenvedésének történeti és lelki mélységeivel.

Összességében egy hosszú, de tartalmas napot tudhatunk magunk mögött. Egy olyan napot, amely megmutatta: az Egyház él. Az Egyház nyitott a párbeszédre, a közös út keresésére, és nem csupán a templom falai között van jelen – hanem kilép a világba, megszólít és megszólíthatóvá válik.

Forrás: Pohnert Dávid – Jézus Szíve Plébánia Nagykanizsa

Fotó: Kele Tamásné