– Szemléljük, ünnepeljük és kövessük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket. Ezen az estén szeretetének legnagyobb jelét adta a tanítványai számára Jézus, a Mester. Letérdel a bűntelen a bűnös emberek elé. Kezébe veszi a lábukat, testüknek azt a részét, amely a legközelebb van a földhöz, amely a legkoszosabb és a kövek, tövisek miatt talán a legsebzettebb is. Megmossa tanítványainak a lábát, közösséget vállal a bűnös emberekkel. Ez történt a születésétől kezdve egészen a haláláig, s történik a Szentlélek kiárasztása után az Egyházban mind a mai napig. Nem megalázza, elzavarja, megítéli a bűnöst, hanem a közösséget keresi vele, hiszen csak a szeretet által gyógyulhatunk meg, s Isten szeretete által válhatunk szabaddá.

Jézus ezzel a nagyon egyszerű szeretetcselekedettel példát adott nekünk. Mit jelent számunkra a lábmosás? Hogyan kövessük Jézus példáját? Hiszen azt mondja az imént hallott evangélium végén, hogy „amit én tettem, ti is azt tegyétek egymással.”

A megbocsátás a lábmosásunk. Megbocsátani azoknak, akik másképpen gondolkodnak, mint mi. Megbocsátani azoknak, akik valamit vétettek ellenünk, akik a nehéz embereink, akikkel nem szívesen találkozunk, s akikről szívesen beszélünk másoknak a rosszat kiemelve. Megbocsátani a testvéreinknek, mosni a lábukat, megtisztítani. S közösséget vállalni, mert azt mondja Jézus Péternek, hogy ha nem mossa meg, nem lesz közösségben vele.

Nagyon szívesen vállalunk közösséget azokkal, akik úgy gondolkodnak, viselkednek és cselekednek, ahogyan mi, vagy ahogyan mi szeretnénk. Jézus azonban azokkal is közösséget vállal, akik nem ilyenek, akik esetleg az ellenségeink.

„Példát adtam nektek!” – mondja Jézus. A lábmosó szeretet gyakorlása számomra a megbocsátás gyakorlata, valamint ha kell, a bocsánatkérésé, mert ezt tette az Isten. Közösséget vállal azokkal, akik cserbenhagyják őt, mert elszaladnak, s azokkal is, akik esküvel megtagadják és pénzért elárulják. Az ellenségeivé váltak a tanítványok, s ő azt tanította, hogy szeressük ellenségeinket és tegyünk jót azokkal, akik bántanak minket. Példát ad, hogy miként kell szeretni azokat a testvéreinket, akik ellenünk fordultak, s akik nem értenek meg bennünket.

„Megértettétek, mit tettem veletek?” – kérdezi Jézus. Újra és újra elő kell vennünk az evangéliumokat és szemlélnünk kell Krisztus szeretetét, majd dönteni, hogy hasonlóképp akarunk szeretni. Szemléljük Isten szeretetét egészen addig, amíg a szívünkig hatol és át tudja változtatni a kemény szívünket irgalmas szívvé. Ünnepeljük Isten szeretetét! Minden szentmise ünnep. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál – tanítja Jézus –, mint aki életét adja a barátaiért. Ez történik az utolsó vacsorán, a Golgotán és minden szentmisében.

Jézus az életét adja értünk. A szentmise áldozat és hálaadás. Áldozat, mert Jézus újból feláldozza magát és eggyé válik velünk az Eucharisztiában. Egyesül velünk az Isten, bűnösökkel a szentáldozatban, amikor magunkhoz vesszük őt. Nem lehetünk elég hálásak, de gyakoroljuk a hálát ezért a szeretetért újra és újra, s kövessük ezt a szeretetet!

Életét adta értünk, egészen elégő szeretetáldozattá tette magát. Életünk kiteljesedése, értelme és célja elégni a szeretetben másokért, legyen ez házasság, papság, vagy bármilyen életállapot. Erre adott példát a Szeretet az Úr Jézus Krisztusban. Ha megértjük, hogy mit tett velünk, s nemcsak az értelmünket, de a szívünket is megérinti a szeretete, akkor követni fogjuk őt ezen az úton. Meghalunk önmagunk számára és Krisztusért élünk mások felé a szolgálatban. Ünnepeljük Isten szeretetét! – fogalmazott a megyéspüspök szentbeszédében, mely teljes egészében meghallgatható:

A szentmise végén a főpásztor és az asszisztencia csendben elvégezte az oltárfosztást, mely Jézus ruháitól való megfosztását szimbolizálja.

Fotó: Kling Márk

Videó: Bohár Dániel