– Szent Pál apostol a filippiekhez írt levelében összefoglalja Krisztus szenvedéstörténetét. „Ugyanaz a lelkület legyen bennetek, mint Krisztus Jézusban volt” – kéri nemcsak a filippiektől, hanem tőlünk is Szent Pál. Ha döntöttünk Krisztus mellet, s vállaljuk, hogy követői, tanítványai akarunk lenni, akkor kérnünk kell a Szentlelket, hogy ugyanazt a lelkületet bontsa ki a mi szívünkből, életünkből is, amely Krisztus Jézusban volt – fogalmazott a főpásztor prédikációjában.

– Ahogyan Szent Pál írja, szolgai alakot öltve kiüresítette önmagát. Megalázta magát, és engedelmes volt a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ha Krisztust követed, s az ő lelkületét szeretnéd megélni, akkor igent kell mondanod a szolgálatra, melyet Krisztus iránti szeretetből kell vállalnod testvéreid felé. Nem félelemből, vagy azért, mert megéri, hanem mert követünk valakit, s mert Krisztus is ezt tette velünk. Ha követni akarjuk, akkor mi is azt tesszük embertársainkkal, amit ő tett velünk. A lábmosó szeretet gyakorlását szemben a fejmosó szeretettel.

Gyakran utasítgatunk, kioktatunk, lealázunk másokat. Ha szolgálni szeretnél, kövesd Jézust a lábmosó szeretetben! Ehhez le kell hajolni, s meg kell érinteni a másikat, segíteni kell a tisztulásban. Hogy miként, kikkel kell tenned, abban a Szentlélek segít, ha kéred. Mindenkinek más és más helyzete van.

Kiüresítette magát. Ő, a végtelen Isten önkiüresítő szeretetében emberré lett. A végtelen, korlátlan lét ajándékát beszűkíti a teremtett emberi lét korlátai közé, mert szeret és közösséget akar vállalni velünk. A bűnt kivéve mindenben közösséget vállalt velünk, a fogantatástól egészen a halálig. Isten kiüresítette magát. Ma is azt teszi, amikor a szentmisében beletestesül a kenyérbe és a borba. Ma is azt teszi, amikor megbánva a bűneidet, elveszi azokat. S ha a lábmosó szeretetet akarod követni, akkor bocsáss meg, bocsáss meg, bocsáss meg – hangsúlyozta a megyéspüspök.

Megalázta magát. Az alázathoz a legegyszerűbb út a megaláztatások elfogadása. Nem azért, mert az olyan jó, vagy mert kínozni szeretnénk magunkat, hanem azért, mert Krisztus ezt tette. Csak őmiatta van értelme önként megalázni magunkat, mert őt akarjuk követni. Ő engedelmes lett a halálig, egészen a kereszthalálig. Jézus engedelmessége nem a „parancs, értettem” engedelmesség, mint a katonaságnál. Ő nem parancsra cselekedett. Önként, szabadon, szeretetből függővé tette magát a mennyei Atya akaratától minden helyzetben, még az utolsó pillanatban is: „ne az legyen, amit én akarok, hanem az, amit te”. Ha engedelmeskedni szeretnél az Atyának és Jézusnak, mert követni szeretnéd őt, akkor mindennap tedd függővé magadat ettől a szeretettől. Attól az Istentől, aki jelen van.

Elkezdődött a nagyhét. Nem Krisztus szenvedését, hanem a szeretetből, értünk vállalt áldozatot ünnepeljük, s egész héten ünnepelni fogjuk. Talán az lenne a legszebb készület, ha kezünkbe vennénk az Isten igéjét azzal a vággyal, hogy krisztusivá szeretnénk válni, és mindennap elmélkednénk azokról a szentírási részekről, melyeket napról napra elénk tár az Egyház az ünnephez kapcsolódóan. Kérd a Szentlelket, legyél türelmes önmagaddal, Istennel és másokkal, s meg fog történni – buzdított a megyéspüspök prédikációjában.

Fotó: Kling Márk