A kegyhely bemutatását követően rózsafüzér imádsággal vette kezdetét az ünnepi alkalom, majd Laczkó Anita festőművész, ikonfestő „Mit üzennek az ikonok?” címmel tartott előadást, melyet követően Varga László megyéspüspök mutatott be szentmisét új papi és szerzetesi hivatásokért. A főpásztort Werner Józsefné, Andocs polgármestere köszöntötte.

– Jó tudni, hogy ugyanaz a Szentlélek van a zenészekben, mint a Püspökben – kezdte prédikációját a főpásztor, majd elmondta: amikor azon elmélkedett, hogy milyen gondolatokkal nyissa a szentbeszédét, akkor ez a mondat ismétlődött benne: „Isten gyengédség és irgalom…”, s a zenekar éppen ezt énekelte a szentmise elején. – Nem beszéltünk össze, de a Szentlélek mindent tud. Érdemes odafigyelni rá! – buzdított a főpásztor, majd a napi evangéliumi szakasz, a házasságtörő asszony (Jn 8,1–11) története kapcsán elmélkedett prédikációjában.

– Jézus találkozása a házasságtörő asszonnyal mindig megérint, Isten irgalma és gyengédsége megrendítő számomra. Amit kiemelnék, hogy a farizeusok és az írástudók feltettek egy olyan kérdést Jézusnak, amelyet nekünk is folyamatosan fel kellene tennünk a Mesternek: „Hát te mit mondasz?”. Ha ezt valóban megkérdeznénk Jézustól, akkor ez megakadályozna bennünket az ítélkezésben, s nem köveznénk egymást az erőszak szavaival.

Mit teszünk? Szidjuk a másikat, ítélkezünk felette, mert nem kérdezzük meg Jézust, pedig ő mindig ott van. Megígérte és megtartotta azt a kijelentését, hogy „veletek vagyok mindennap, a világ végéig”. Ő nem úgy van velünk, mint a partvonalon álló játékos, nem is, mint egy bíró, hanem ő valóságosan bennünk van. Ontológiailag, létbélileg összekapcsolta az életünket a sajátjával, már a keresztségünk pillanatában. Soha nem szűnik meg a velünk, a bennünk való jelenléte, ezért bárhol, bármikor fel lehet tenni a kérdést: „Uram, te mit mondasz?”.

Mindegyikünknek megvan a véleménye a másikról, egy helyzetről, kapcsolatokról, a bűnről és a bűnösökről, s beállunk a falkába. Azért, mert nem kérdeztük meg Jézust: „Uram, te mit mondasz? Mi a véleményed erről a helyzetről, erről az erőszak-spirálról, amely körül vesz bennünket, s melynek a gyökere ott van a szívünkben?”.

Minden háború a szívben kezdődik. Azért, mert megtűrtem az ítélkezést, az előítéletet a szívemben, s megvan a véleményem ukránról, oroszról, zsidóról, palesztinról. Ki fogja megkérdezni Jézust, hogy ő miként látja, s mit mond ebben a helyzetben?

A farizeusokban és írástudókban volt annyi becsület, hogy leeresztették a kövekkel teli kezüket és nem gyilkoltak. Kiszálltak az erőszak köréből, mert valakit megkérdeztek. Ugyan a kérdésüket más céllal tették fel, de a válasz mégis talált: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!”. Nem ez volt a kérdés, Jézus viszont egy magasabb szintre emelte ezt az egész helyzetet.

Ha megkérdeznénk Jézust, nagyon kevés veszekedés lenne a családjainkban, az utcán, a munkahelyen, az Egyházban és a társadalomban. Leengednénk a kezünket, mert a válasz megérkezne: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!”. Nagyon egyszerű – fogalmazott a főpásztor, majd a csend fontosságára hívta fel a figyelmet.

– Jézus nem válaszol azonnal. Lehajol, s valamit csinál. A biblikusokat nagyon izgatja, hogy mit írhatott a homokba Jézus. Nem tudjuk. Lehet találgatni, de nem ez a lényeg. Adott teret és időt, s lecsendesedett a gyilkolni akaró tömeg, mert itt ez volt a tét. Csodálom Jézust, mert egyik oldalra sem állt. Sem a farizeusok és írástudók, sem a házasságtörésen ért asszony oldalára. Valami sokkal többet tett. Először is leállította az erőszakot ezzel az egyetlen kijelentéssel.

Csak akkor lenne jogod erőszakot alkalmazni, ha te bűntelen lennél. S voltak annyira becsületesek az írástudók és farizeusok, hogy magukra vették. Szembesültek önmagukkal és elmentek. […]

A másik csodálatos mozzanata ennek a történetnek az, ahogyan Jézus az asszonyhoz fordul. Nem hagyja jóvá, amit tett és nem is ítéli el. Isten nem azért jött, hogy elítélje a világot, hanem, hogy megmentse. S csak akkor tudja megmenteni, ha különválasztja a bűnt és a bűnöst. Ebben a történetben Jézus egyértelművé teszi számunkra, hogy nekünk is külön kell választanunk.

Ez az asszony Jézus szemében nem egy házasságtörő, bűnös nő. Ez az asszony az ő szemében Isten szeretett leánya, akiért ő meg fog halni a kereszten, s aki most bűnt követett el. Nem ugyanaz azonosítani a bűnöst a bűnével, majd ítélkezni, vagy különválasztani a bűnöst a bűnétől. Ez utóbbit teszi Jézus. A bűnnel nem szövetkezni, s nagyon szeretni a bűnöst. Ezt teszi az Isten. Másképp nincs esélye egyetlenegy bűnösnek sem, hiszen egyedül Isten irgalma és szeretete tudja szabaddá tenni. Nekünk erről a szeretetről, irgalomról kell tanúságot tennünk.

Először magunkban is ketté kell választanunk a bűnt és a bűnöst. Attól, hogy bárki közülünk bűnt követ el, nem azonos a bűnével. A bűn nem örök, hanem esetleges, múlandó. Isten elveszi, megszünteti. A szeretet, az irgalom viszont örök a bűnös iránt. S ha ezt különválasztjuk magunkban, akkor rálépünk az alázat útjára. Amíg nem választom külön a bűnöst a bűntől, addig csak szégyenkezni tudok. Nem tartok bűnbánatot. Szégyellem, utálom magam, s utálni, megvetni fogom a többi bűnöst is.

Azonban, ha különválasztom magamban, akkor bűnbánatban és hálában fogok járni. Bűnbánatban, hiszen látom a bűnömet, s hálában, mert az Isten meghalt ezért a bűnösért, aki én vagyok. Ez az alázat útja: tudni, hogy bűnös vagyok, bűnbánatban élni, s hálával teli szívvel járni az utamat, mert a bűnöst megmentette az Isten.

Ekkor tudjuk őszintén megbánni a bűneinket. Amíg szégyenkezünk, utáljuk magunkat, addig csak sajnáljuk magunkat, nincs igazi bűnbánatunk, s még nem adtuk át a bűneinket annak, aki el tudja venni. Amikor megtörténik ez a szétválasztás, s oda tudunk állni Isten elé, akkor lehetővé válik, hogy ugyanezt tegyük az embertársainkkal is, hiszen minden embertársunk Isten szeretetett gyermeke – fogalmazott a főpásztor prédikációjában.

A szentmise végén Dr. Nyéky Kálmán plébános mondott köszönetet a főpásztornak és mindazoknak, akik hónapról-hónapra segédkeznek és jelen vannak a zarándoklatokon, majd agapéra, szeretetvendégségre invitálta a jelenlévőket.

Fotó: Kling Márk