A teljes tanúságtétel meghallgatható:

A tanúságtételt követően Varga László megyéspüspök mutatott be szentmisét. A megyéspüspök prédikációjában arra buzdította a zarándokokat, hogy ne a sötétségről, hanem a fényről, Isten világosságáról, szeretetéről és igéjéről beszéljenek.

„Árnyék mögött fény ragyog, nagyobb mögött még nagyobb, s amire nézek, az vagyok” – idézte Gyökössy Endre református lelkész, pasztorálpszichológus szavait a megyéspüspök prédikációja elején.

– Jézus a mai evangéliumi szakaszban felteszi a kérdést, hogy „miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre?” Mi szúr szemet a másik emberben? Mit teszel szóvá? Mi az, amit észreveszel és ki is mondasz?

„Amire nézek, az vagyok”. Azért veszed észre ezeket a dolgokat, mert benned már ott vannak, s azért szúr szemet, mert nem kezeled azt, ami benned van. Mennyi felesleges szóról kell számot adnunk Istennek, mert elfecséreltük azokat a bűnre, gonoszságra, a rosszra. Szóvá tettük, továbbadtuk, nagyítottuk, terjesztettük. Terjesztjük a gonoszságot, a rosszat, mert az mindig szemet szúr. Valószínűleg azért, mert ott van bennünk is, csak sokkal nehezebb magunkból eltüntetni, mint a másik embernél szóvá tenni.

Akármerre lapátoljuk a ganét, az mindig az marad. Akár jobbra, akár balra szórjuk a rosszat, az mindig rossz marad, s minél többször tesszük ezt, annál nagyobb lesz a félelem, a sötétség és a kétségbeesés társadalmunkban, Egyházunkban, közösségeinkben, családjainkban és a saját szívünkben is. Miért veszed észre a szálkát felebarátod szemében? Lehet-e ítélkezés nélkül élni? Van-e esélyünk arra, hogy észrevéve a rosszat ne tegyük azt szóvá?

Ami szóra sem érdemes, az a bűn. A bűn nem örök, csak ideiglenes, esetleges. Ami örök, az a szeretet, az Isten igéje és országa. Miért nem beszélünk róla többet? Ha látod, hogy mekkora a sötétség a társadalomban, az Egyházban, vagy a másikban, akkor választás előtt állsz. Ha beszélsz róla, terjeszted, akkor hizlalod a gonoszt, akinek így mégnagyobb hatalma és ereje lesz feletted is. A sötétség ellen világossággal kell küzdeni. Ha látod, hogy mennyi rossz, mekkora sötétség van körülötted, kapcsolj fényt! Beszélj a világosságról! Ezért kaptad a szavaidat, a beszédképességed. Tedd szóvá a világosságot, növeld a fényt a szavaiddal, s akkor benned is növekedni fog a fény. Beszélj a jóról, a szépről! Jelen van! Beszélj az igazságról, ítélkezés nélkül! Beszélj a szeretetről, irgalomról, szelídségről, békességről, a Lélek gyümölcseiről és ne a test cselekedeteiről!

Ez nem azt jelenti, hogy homokba dugjuk a fejünket. Azt sem jelenti, hogy nem veszünk tudomást a rosszról. De, látjuk, csak nem adunk neki nagy esélyt, több teret, hanem megállítjuk a szánk kapujánál. Láttam, de nem mondom ki, nem adom tovább, mert ezzel csak növelem a gonosz hatalmát, a sötétség birodalmát. Minden alkalommal el kell döntenünk, hogy sötétségnek, vagy a fénynek adunk-e hangot.

Hogyan lehet növelni a fényt? A mai evangélium utolsó mondata így hangzott: „A szív bőségéből szól a száj.” Amiről beszélsz, az van a szívedben. Ami kijön ki a szádon, az a te szívedben van jelen, nem a másikéban. Azért veszed észre, teszed szóvá, mert az ott van benned. Növeld a fényt a szívedben! Ehhez először ki kell lépni a cirkuszból, melyet a sátán szervez a világban. Lenyűgöz bennünket, azonban mi lenne, ha helyette inkább a jobbik részt választanánk, a csendet? Azt nem szereti, ott nem kap teret. Mi lenne, ha naponta odaállnánk Isten elé, mondva neki, hogy megérkeztem, szeretném megtölteni veled a szívemet, mert a világgal már tele van? Szeretném a te fényedet, a világ világosságát olyan szinten befogadni, hogy túlcsorduljon a szívemen és a számon.

Ha naponta megtöltenénk Isten szavának az örömhírével a szívünket, nem is tudnánk másról beszélni, teljesen feleslegesnek éreznénk kinyitni a szánkat a rosszra. Töltsd meg a szívedet az örömhírrel, Isten örömével, szeretetével, békéjével és igazságával! Amikor mások a rosszat mondják, vállald fel, hogy a világosság gyermeke vagy és beszélj a világosságról, a jóról!

A világ világosságának fényét először magadban kell növelned, s ez a fény idővel megjelenik majd kívül is. Látni fogják a tekinteteden, a mosolyodon, a szereteteden, a gesztusaidon, a jelenléted minőségén. Nem lehet letagadni, hiszen telve a szíved, s ezt az örömöt átveszik a többiek is, megfertőződnek vele, mert örömben és szeretetben élni jó, világosságban élni fantasztikus. Naponta pazarold az idődet az Isten szeretetével való betöltekezésre! – buzdított a megyéspüspök szentbeszédében.

Fotó: Kling Márk

Videó: Bohár Dániel