Az ünnepi alkalom – melyen jelen voltak a rokonok, barátok, önkéntesek – szentmisével vette kezdetét, melyet Dr. Boross László, a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyház káplánja mutatott be. Szentbeszédében a káplán Lukács evangéliumának szavait idézte: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa! Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek!”

– Az Isten országa itt van közöttünk. Az ő tanítása és a hitből fakadó szeretet már itt a Földön jóllakat bennünket. Lehet, hogy nem tudunk adni másoknak, mert nekünk sincsen, de egy mosoly, egy kis figyelem, egy szeretetcselekedet adott esetben többet számít, mint egy darab kenyér. Aki meghallja és szívébe fogadja a tanítást, az meg is fogja cselekedni azt – tette hozzá a káplán, majd az odafigyelés fontosságáról beszélt prédikációjában.

„Aki az emberbe veti a bizalmát, az balga, aki Istenbe, az minden nehézségben helyt tud állni” – köszöntötte a jelenlévőket Fejér Doma, a Keresztelő Szent János Fazenda vezetője, majd az idézethez kapcsolódóan elmesélte: valaki, aki szabadulni szeretne függőségétől, nemrégiben felhívta, s azt mondta neki: a testvérem szerint te meg tudsz gyógyítani engem. – Akkor hazudott – válaszolt Doma, s elmondta neki: amit a Fazendában fel tudnak ajánlani, az a napi szentmise, a rózsafüzér imádság és a napi ige. A közösségben a férfiaknak ezen keresztül nyílik lehetőségük a gyógyulásra, napról napra.

– Tamás ezt az utat járta az utóbbi egy évben. Ez az út, mely valaminek a kezdete, folytatódni fog, hiszen egyikünk sincs még kész a szeretetben. Isten megmutatja majd neki a következő lépéseket. A Fazendában mi nem tudjuk garantálni, hogy később senki sem nyúl az üveghez, vagy a drogokhoz, viszont azt igen, hogy a gyógyulóknak itt lehetőségük nyílik megtanulni azt, hogy miként tudják az életüket az Isten irgalmasságára felépíteni. Tamás megtanult újrakezdeni, bocsánatot kérni, s megbocsátani – mondta Doma, majd Tamás édesanyja felolvasta az oklevelet, s átadta fiának.

– Alkoholbeteg, drog- és gyógyszerfüggő srácként érkeztem a Fazendába, összetörve, depressziósan, harminc kilóval könnyebben, teljesen reményvesztetten – mondta Tamás. – Nem tudtam, hogy mire számítsak, s hogy mi lesz itt velem. Az első sokk akkor történt, amikor beszálltam az autóba és Doma azt mondta, hogy itt nincs dohányzás, se telefon egy évig, így két újabb függőségemtől kellett megválnom.

Egy napom volt eldönteni, hogy igent mondok-e erre az útra. Igent mondtam, eldöntöttem, hogy jobb ember akarok lenni, szeretnék egy kiegyensúlyozott, normális életet élni, s akkor elkezdődött egy út. Ami először feltűnt, az a szeretet volt, amellyel fogadtak, hiszen mint testvérüket fogadtak be maguk közé a többiek. Van, aki testvért lát bennem, van, aki a fiát látja bennem, s van, aki jóbarátot lát bennem. Ez a múltamban, egy évvel ezelőtt számomra képtelenség volt. Ehelyett kaptam egy családot, egy szerető közeget és rengeteg támogatást azoktól, akik itt vannak.

Akire csak ránézek, mindenkiről tudnék jót mondani. Mindenki adott nekem, s remélem, hogy én is tudok adni másoknak, hiszen igenis, van remény, van esély új életet kezdeni, mert Isten mindig mellettünk áll és szeret bennünket. Az, hogy feltétel nélkül Istenre hagyatkozhatunk, megtapasztalhatjuk az ő szeretetét, az tényleg gyógyító – zárta gondolatait Tamás, majd agapéval, szeretetvendégséggel ért véget az ünnepi alkalom.

Fotó: Kling Márk