A nyitóalkalmon Ház Gergely, a Csakazértis a Családokért Egyesület elnöke köszöntötte a jelenlévőket, majd Kárpáti Tímea, Kaposvár város alpolgármestere osztotta meg gondolatait. – Nagyon köszönöm a szervezőknek, hogy évről-évre megünnepeljük a Házasság Hetét, hiszen a házasság a közösségünk, társadalmunk legkisebb alapegysége, amely nélkül erős közösség nem létezik – hangsúlyozta az alpolgármester, majd elmondta: Kaposvárnak az a célja, hogy minél erősebb közösségeket építsen, ezért igyekeznek minél több programmal és lehetőséggel támogatni a fiatal párokat abban, hogy a városban telepedjenek le.

Az alpolgármester szavait követően Varga László megyéspüspök nyitotta meg a kaposvári Házasság Hetét, aki megáldotta a különböző élethelyzetben lévő párokat. Áldást kért a Jóistentől azokra, akik elindultak a közös úton, nagyon szerették egymást, de valamilyen okból megtört a szerelem és a szeretet, vagy kénytelenek egyedül nevelni gyermekeiket, akiknek megtört a kapcsolatuk, akik képesek voltak újrakezdeni, vagy akik épp nagyon szerelmesek. Áldást kért azokra is, akik szeretetben élnek együtt, de nem kérték Isten áldását a házasságukra, valamint azokra a házaspárokra is, akik kérték Isten áldását, s hűségesen, örömben, szeretetben nevelik a gyermekeiket.

Pál Feri atya szemléletes példákkal tarkított előadásában a családban és párkapcsolatban történő egyensúlyvesztéstől egy új, jobb egyensúly megtalálásáig vezette hallgatóit. Előadásának elején a naivitás és realitás székén keresztül világított rá arra, hogy bár minden élő szervezet – így az ember is – egyensúlyra törekszik, nem minden egyensúly jó.  

Volt egy férfi, aki napközben sokat dolgozott, rengeteg feladata, nehéz élete volt, ezért rászokott arra, hogy esténként megivott három-négy felest, majd pár sört. Ilyenkor már újra jobban érezte magát, s tudta szeretni a többi embert. Alkohollal hozta létre a rövidtávú egyensúlyát – hozta szemléletes példáját a mentálhigiénés szakember, hangsúlyozva, hogy az az egyensúly, amely rövidtávon egy kicsit jobb érzést nyújt, de hosszútávon fenyegeti a kapcsolatainkat, az egy egészségtelen, rossz egyensúly.

Az egyensúlyvesztéshez kapcsolódva egy alkoholbeteg férfi példáját mondta el, aki a feleségével és lányával együtt kilátogatott a majálisba. Megbeszélték, hogy a napot a közeli cukrászdában zárják, azonban a férfi addigra már ittas állapotba került. Ahogyan mentek a cukrászda felé, meghallotta, hogy a lánya ezt súgja édesanyja fülébe: „anya, csináljunk úgy, mintha ő nem velünk lenne.”

A férfi hallva lánya szavait, s látva, hogy szégyenli őt, annyira megrendült, hogy a cukrászda ajtajához érve elhatározta, hogy azonnal abbahagyja az italozást. Elmesélte azt is, hogy immáron több mint tizenvalahány éve nem ivott alkoholt. Ez a férfi létrehozott saját magának egy brutális egyensúlyvesztést, melynél jobb dolgot nehezen lehetne elképzelni az ő számára, mindazzal együtt, hogy az alkoholról való lemondás rengeteg küzdelemmel és nehézséggel járt. A realitás székén ülve láthatjuk, hogy az egyensúlyvesztés néha a legnagyobb áldás, amelyet ember mer vállalni – fogalmazott a szakember, majd egy asztmás tüneteket produkáló kislány példáját hozta, akinek a szülei sokat veszekedtek.

Amikor a gyermek rosszul lett, a veszekedést rögtön abbahagyták a szülők, s együtt, harmóniában a kislány segítségére siettek. Létrejött egy kóros egyensúly, melynek a kislány betegsége alapvető része volt. A lány, aki kisgyermekként biztonságra vágyott, tudat alatt felhívta a figyelmet a gyermekek két alapvető vágyára: a szülők szeressék őt, valamint egymást.

Pál Feri ezt követően arról beszélt, hogy egy kapcsolatban sokszor a saját igazunkhoz ragaszkodunk. Azonban „az a kérdés, hogy kinek van igaza, a probléma része, s nem a megoldásé” – idézte a szakirodalmat.

John M. Gottman, amerikai családterapeuta azt mondja, hogy a kapcsolatainkat egy idő után nem a problémák teszik tönkre, hanem az, hogy amikor problémáink vannak, akkor szenvedünk és megengedjük magunknak azt, hogy bántsuk a másikat. A kapcsolat nem a probléma miatt megy tönkre, hanem amiatt, mert nem bánunk jól egymással. S amikor elkezdünk vitatkozni azon, hogy egy adott helyzetben kinek van igaza, akkor az a vita lényegében nem az igazságról szól, hanem a hatalomról. Ennek az a következménye, hogy a kapcsolat csorbul.

A nő és a férfi is egy-egy részigazságot képvisel, egymást kölcsönösen kiegészítő igazságokat, s rászorulnak egymás igazságára. Ezen a világon nem létezik olyan ember és helyzet, aki a másik elé lépve azt mondhatná: a teljes igazságot képviselem.

„A család nem az a hely, ahol bárkinek igaza lenne” – idézte John M. Gottman szavait. Miközben a nő és a férfi azon harcolnak, hogy kinek van igaza, tönkremegy közöttük a kapcsolati intimitás, hiszen a harc közben jelképesen felveszik a páncélt, a sisakot, a kardot, az intimitás pedig nemcsak szimbolikusan, hanem valóságosan is arról szól, hogy mernek meztelenek lenni egymás előtt.

A mentálhigiénés szakember ezt követően a jobbító törekvésről beszélt. Leszögezte: amikor a férj a felesége igazságát saját igazságaként ismeri el, aközben a saját igazságát sem kell megtagadnia. Amikor az egyik fél felállít magában egy összetettebb egyensúlyt, s ha a másik fél fogékony a jobbító törekvésre, akkor arra maga is jobbító törekvéssel válaszol. Ekkor kialakul egy új, összetettebb, érettebb egyensúly, amely már lehetővé teszi, hogy létrejöjjön az intimitás világa.

A párkapcsolatokban és a családban azonban nemcsak részigazságok vannak, egymást kölcsönösen kiegészítő igazságok formájában, hanem léteznek alapigazságok is. Az egyik ilyen alapigazság, hogy ha a párkapcsolatba nem fektetjük be a szükséges mennyiségű energiát, akkor az a kapcsolat elkezd tönkremenni. A kapcsolat energiahiányos lesz, majd elkezdünk a kapcsolati tartalékokból, a szép emlékekből élni. Következő lépésként elkezdjük felélni a kapcsolati tőkét, például a bizalmat. Már nincs elég figyelmünk, energiánk kommunikálni egymás felé azt, hogy mi történik velünk és közöttünk. Ha a kommunikáció elvész, a feleknek fogalma sem lesz arról, hogy a másik mit, és miért csinál, s felüti a fejét a negatív hiedelem: „ezt azért csináltad, vagy nem csináltad, mert nem szeretsz.”

Egy másik alapigazság, hogy az élő rendszerekben nemcsak alapigazságok vannak, hanem egymást kiegészítő igazságok is léteznek. Nem az a lényeg, hogy kinek van igaza, hanem az, hogy miként tudunk létrehozni hatékony és egészséges egyensúlyt. Az egyensúly nem állapot, hanem folyamat, éppen ezért folyamatokat érdemes létrehozni, s ha elég szabad vagyok, akkor meg tudom engedni, hogy két hétig ne az általam képviselt igazság érvényesüljön, mert tudom, hogy majd a harmadik héten rólam lesz szó. Az egyensúly tehát nem egy állapot, melyben mindent egyszerre megkapok, amit szeretnék, hanem egy folyamat – fogalmazott a mentálhigiénés szakember, majd Albert Einstein gondolataival zárta előadását: „Azt látom, hogy a ma embere a korszak nagy problémáit nem tudja megoldani, de lehet, hogy ez mindig így volt. Azonban látom, hogy vannak olyanok, akik egész jól eltájékozódnak benne.” Ha elég jól eligazodunk a témában, akkor már egész jól fogunk tudni élni – zárta előadását Pál Feri.

Fotó: Kling Márk