Az Ökumenikus Imahéthez kapcsolódó imaórán Gyurkó Donát metodista lelkész köszöntötte a jelenlévőket, majd dicsőítő imádságot követően Kisiván Csaba, Máté evangéliumának (Mt 28,16-20) az apostolok küldetéséről szóló szakasza alapján elmélkedett igehirdetésében.

Jézus negyven nappal a feltámadása után találkozóra hívta a tanítványait Galileába, egy magas hegyre. A Szentírásban látjuk, hogy a hegy mindig az Istennel való találkozás különleges helye, azonban ennél a találkozásnál nem éreztek egyformán a tanítványok. Volt, aki rögtön leborult és imádta, s voltak, akik kételkedéssel fogadták Jézust – emelte ki a plébániavezető lelkész.

„Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek, és tegyetek tanítvánnyá minden népet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig” – mondja Jézus.

– Szavai, mintha ellentmondásban állnának az éppen lejátszódó eseményekkel. Búcsúzik, azonban mégis azt mondja, hogy „veletek vagyok mindennap a világ végéig”. Ebben a helyzetben meglepő az ígéret: azt hangsúlyozza, hogy a világ végéig nem lesz egyetlen pillanat sem az életünkben, sem a történelemben, amikor Jézus távol lenne tőlünk.

Hiszed-e ezt? Eszerint éljük-e életünket? Miként jelenik meg ez a hit a mindennapjainkban? – tette fel a kérdést a plébániavezető lelkész, majd elmondta, hogy szereti mindenben meglátni Isten műveit és jelenlétét akár a tanítás, a fiatalok felé való vagy a kórházi szolgálata során.

– Húsvét után Jézus már másként van jelen, de nem kevésbé valóságosan. Ezt a tanítványok néhány nap múltán értik meg igazán, amikor elérkezik Pünkösd. Ekkor Jézus jelenlétének és közelségének maguk is tanúivá válnak, elviszik az üzenetet, hirdetik a jóhírt és az egész világnak átadják a keresztséget, melyben ők is részesültek a Szentlélek által. „Veletek vagyok…” Ha ez visszhangzik bennünk, akkor képesek leszünk megnyílni egy reményteli jövő felé.

Velem van az Úr? Ismerem őt? Tudom, hogy ki az a Jézus? Van vele bármiféle személyes kapcsolatom? Vagy talán még nem is találkoztam vele, csak hallottam róla? A keresztény küldetésemet nem igazán tudom teljesíteni, ha még nem éltem át, hogy az Úr itt van közöttünk valóságos jelenlétével. Ezt a jelenlétet az apostolok többféleképp is megtapasztalhatták, hiszen nemcsak a húsvéti események előtt, hanem húsvét után is láthatták Jézust, akkor már másképpen, de ugyanolyan valóságosan – fogalmazott Kisiván Csaba, majd hozzátette: Jézus jelen van közöttünk az Igében, az imádságban és a testvéri közösségben is.

A hitből, a találkozásból és a tapasztalatból következik a küldetésünk. Mindazt, amit már hiszek, megtapasztaltam és átéltem, tovább kell adnom, azonban fontos, hogy csak azt tudom adni, aminek már birtokában vagyok.

Nekünk, Krisztushoz tartozóknak az a dolgunk, hogy megmutassuk Jézus arcát ennek a világnak. Nem az a dolgunk, hogy szidjuk a posztmodern társadalmat, hanem az, hogy magunkba tekintve megvizsgáljuk: mennyire ragyogtatjuk Krisztus arcát a másik felé? Vajon miként tudnánk megmutatni Krisztust azoknak, akik még nem találkoztak vele? A kereső ember Isten ajándéka, hiszen benne maga Krisztus érkezik el hozzánk. Tisztelettel keresnünk kell Istent azokban, akik másképp látják a dolgokat, mint mi.

Akarunk-e élni, s hirdetni ezt az életet? „Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya, és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek!” – szól a küldetés. A keresztség a belső átalakulás kezdete. Amikor a víz alá merítkezünk, egyesülünk Jézus halálával; az életünk régi részei eltemetődnek. Ez a cselekedet a bűnöktől való megtisztulás és az újjászületés. Ezt követően, amikor a víz fölé emelkedünk, a feltámadott Krisztussal való új élet kezdődik. A kereszténység alapköve, hogy a keresztség Isten életében részesít minket, amelyben Jézussal való kapcsolatunk mélységeit tapasztalhatjuk meg. Ebből fakad a küldetésünk: el kell vinnem az Urat a másik emberhez, mert az Úr őt rám bízta!

Fotó: Bohár Dániel