Az alkalmon Jóföldi Endre baptista lelkész köszöntötte a megjelenteket. – Az Egyház a hívek közössége – szól a mai témánk. Szeretnénk ezt együtt megélni, megtapasztalva, hogy Isten Lelke eggyé tud tenni bennünket – köszöntötte a különböző felekezetekből érkező híveket a baptista lelkész.

– Az idei Ökumenikus Imahét evangéliumi forrása János evangéliumának tizenegyedik fejezetéből való, s egy kérdéssel foglalták össze: „hiszed-e ezt?” Tudjuk, hogy ez a szakasz Lázár feltámasztásának történetéből való, amikor Jézus késve érkezik Betániába. Lázárt már eltemették, s mikor Jézus odaér, Márta szemrehányó megjegyzést tesz Jézusnak: „ha itt lettél volna, akkor nem halt volna meg a testvérem.”

Érezzük a feszültséget ebben a drámában, miközben tudjuk, hogy Jézus nem véletlenül ment késve. Többet akart láttatni az ő hatalmából. Így tette fel a kérdést Mártának: „én vagyok a feltámadás és az élet. Hiszed-e ezt?” – Igen, hiszem – jött a válasz, azonban a szavaiban még látszott a bizonytalankodás. S hogy micsoda a hit? „A hit a remélt dolgokban való bizalom és a nemlátható dolgok létéről való meggyőződés” – olvashatjuk az írásban.

Az Imahétnek van egy másik fókusza is, mely egyháztörténeti, hiszen idén ezerhétszáz éve annak, hogy a Niceai Zsinat 325-ben összeült, ahol megszületett az a hitvallás, melyben összefoglalták a régi atyák az ősi hitet. Azt mondhatjuk, hogy ami ott megfogalmazódott, abban mi egyetértünk, s ezek a hitünk legfontosabb alapkövei. A közös alapokon állva össze tud-e hangolódni a hitünk Jézus Krisztus szeretetében az Atya, a Fiú és a Szentlélek előtt?

Azért választottam mára a kijelölt igeszakaszok közül ezt a prófétai szövegrészt (Iz 2,2-5), mert szeretném elmondani, hogy a próféciákkal kapcsolatban szintén tapintani tudjuk a hit fontosságát. Vannak, akik a próféciákról úgy gondolkoznak, hogy talán úgy születhettek, hogy Isten Lelke által az Úristen valakinek megsúgta a jövőt. Van, aki úgy képzeli, hogy ezek a jövőre vonatkozó forgatókönyvek, s vannak, akik ezek alapján szeretnék megérteni a mindennapokat.

Nem zárom ki, hogy Isten akár meg is súghatja a jövőt. Azonban azt gondolom, hogy a próféciák olyan hitvallások, ahol hívő ember egyrészt körbenézve környezetében, élethelyzetében tudja, hogy milyen kilátástalan, nehéz viszonyok között él, és megfogalmazza, amit látni és élni szeretne. Az Úristen színe elé teszi azzal a hittel és reménnyel, hogy amit az ember talán el sem tud érni, azt az Isten ajándékul meg tudja adni számára. Sok prófécia így válik érthetővé.

Meg kell vizsgálnunk azt is, hogy milyen körülmények között fogalmazódik meg a prófécia. Ez az ézsaiási szöveg egy messiási prófécia. Nyomorúságos a helyzet, a választott nép tizenkét törzse két külön országban él, elszakadtak, közöttük részben vallási, részben politikai feszültség áll, valamint még háborús fenyegetéstől is tartaniuk kell.

A próféta három területről beszél. Az első hitéleti kérdéseket érint. „Szilárdan fog állni az Úr házának hegye a többi hegy fölött, kimagaslik majd a halmok közül…” Ezzel arra reflektál, hogy vallásilag is zűrzavaros időt élnek, hiszen a két országrész elszakadása egy kultikus háború. Nem geológiai útmutatást ad, hanem azt mondja el, hogy a fontosságát többen fogják felismerni és helyreáll az az abnormális helyzet, hogy a két országrész egymástól elszakítva él. Amikor azt mondja a prófécia, hogy ki fog emelkedni az Úr házának hegye, akkor arról beszél, hogy fontossá lesz az Isten ügye az embereknek.

A másik dolog, amelyet látunk ebben a szövegben, hogy maga a megosztottság is egy borzasztóan fájdalmas dolog. Az, hogy a tizenkét törzs külön országban, külön uralom alatt, teljesen más világképpel él, egy dráma. A megosztottság fájdalma végigkíséri az emberiséget. A megosztottságot manapság is tapintani lehet társadalmilag, politikailag és vallásilag is. Valószínűleg az ok bennünk, emberekben van, hiszen nemigazán fogadjuk el egymást és a miénktől eltérő véleményeket.

A harmadik téma is izgalmas, a békéről szól. Az Asszír Birodalom fenyegeti a többieket, a kisnépeket ez joggal töltötte el szorongással. Ézsaiás megfogalmazza, hogy eljön az idő, amikor valami olyasmi történik, mely az emberi társadalmakban elképzelhetetlen. A fegyverekből munkaeszközöket formáznak, kapákat és metszőkéseket. Az a döbbenetes, hogy a mi világunkban ez fordítva szokott lenni. Száztíz éve az első világháborúban érchiány lépett fel és a templomi harangokból készítettek fegyvereket. Ez pont a fordítottja. Sok esetben tapasztaljuk manapság, hogy valami pont a fordítottja, mint ami Isten rendje szerint kellene, hogy legyen.

Az embert megihleti, mert lelkünk mélyén erre vágyunk, hogy a fegyvereket tegyék le és készítsenek belőle inkább munkaeszközöket. Éljünk békében. Azonban ez nem olyan könnyű, hiszen még a békét is fegyverekkel őrzik. Ami ebben a prófétai képben gyönyörű, hogy valami olyasmit fogalmaz meg, ami az emberi társadalmakban elképzelhetetlen, de a próféta megfogalmazza azt a hitét, hogy Istennél, aki a békesség Ura, ez nem helyes.

A békesség Ura békét akar szerezni számunkra, ember és Isten kapcsolatában. Meg akarja békéltetni a világot és a békétlen embereket, valamint el akar vezetni bennünket az örök békesség otthonába – fogalmazott az evangélikus püspök, majd elmondta: Isten azzal a békességgel szeretne bennünket megajándékozni, melyet csak ő hozhat el nekünk.

2025. 01. 25.

Fotó: Kling Márk