„Ahol szeretet és egyetértés, ott az Isten” – idézte az ismert népének első sorát a plébános köszöntőjében. – Isten maga a szeretet. Azért hívott bennünket ma össze, hogy ennek a szeretetnek a jegyében imádkozzunk az egységért. Azért, amit ő is keresztáldozata előtt, az utolsó vacsorán könyörgött és imádkozott: „Atyám, azt akarom, hogy ahogy mi egyek vagyunk, legyenek ők is egyek benned!” Krisztus küldetésében, követségében járunk, az ő szolgálatát teljesítjük akkor, amikor könyörgünk az egységért – fogalmazott a plébános.
Az ökumenikus imahét választott szentírási szakaszáról (Jn 11,17-26) Hegedüs Gábor evangélikus lelkész elmélkedett igehirdetésében. – Lázár feltámasztásában két olyan dolog is van, ami hiszem, hogy megerősíti és szépen mutatja, hogy miről is szól, vagy miről is kellene szólnia az ökumenének napjainkban – kezdte igehirdetését, majd egy történetet osztott meg két katonáról, akik a háborúban elesett társukat egy közeli temetőben szerették volna eltemetni, azonban a helyi lelkipásztor csak arra adott engedélyt, hogy a temető mellett, a kerítésen kívül helyezzék örök nyugalomra társukat. Mikor a háború befejeztével a katonák visszatértek a sírhoz, nem találták a sírt a falon kívül, így megkeresték a lelkipásztort, hogy megkérdezzék, mi történt.
– Tudjátok, amikor elmentetek, lelkiismeretfurdalásom támadt – mondta a tiszteletes. – Úgy gondoltam, hogy nem helyénvaló, hogy ő a temető falán kívül van, ezért másképp döntöttem.
– Akkor mit tett? Újratemettette? Bevitte a temetőbe? – kérdezték a katonák.
– Nem. A falat rakattam arrébb – válaszolta a lelkipásztor.
Azért meséltem el ezt a történetet, mert Jézus Krisztus Lázár feltámasztásának történetében olyan meglepő, váratlan dolgot tett, mint amikor a tiszteletes ebben a történetben azt mondta, hogy nem újratemeti a halottat, hanem inkább az egész falat arrébb rakatja. Amikor Jézus úgy dönt, hogy elmegy és megteszi a csodát, hogy feltámasztja Lázárt, olyan váratlan módot választott, melyre senki sem számított.
Amikor Jézus Krisztus cselekszik, akkor ő váratlanul cselekszik. Nem lehet beskatulyázni és azt mondani, hogy ő ezt és azt fogja tenni, mert kiszámítható. Jézus Krisztus ebben a történetben saját magát is meghazudtolja. Sok elvárás lenne felé, hogy miként cselekedjen Lázárral még betegsége idején, azonban mindenkit meglep. Amikor meghallják a hírt, hogy Lázár beteg, a tanítványok kérdezik, hogy elinduljanak-e? Tudni kell, hogy amikor arra járt Jézus, akkor ellenségei már meg akarták kövezni.
A tanítványok tudták, hogy Jézus eddig így működött: ha baj, betegség ütötte fel a fejét, akkor jött a Mester, s lehet, hogy az utolsó pillanatban, de még a baj beállta előtt odaért és segített. Jézus azonban váratlan választ ad nekik: nem, még maradjunk egy kicsit. Telik az idő, majd közli a tanítványokkal, hogy Lázár meghalt. A tanítványok összenéznek, az egyik azt mondja, hogy haljunk meg vele. A másik fele a tanítványoknak azt mondja, hogy ne induljanak útnak, mert ott megkövezik őket. Jézus azt mondja, hogy induljanak, mert őt nem érdekli a veszély, így annak ellenére útra kelnek, hogy Lázár már meghalt.
Jézus már eleve így lép be az imént hallott történetbe, hogy felborít minden elvárást, melyet felé támasztottak. Azután ment oda segíteni, miután meglett a baj. Ez meglepő. Mások azt gondolták, soha nem tér vissza erre a vidékre, sikerült őt elüldözni. S aztán jön az utolsó, legnagyobb elvárás, hogy ő csak gyászolni menjen. Ott voltak a fizika törvényei, amit be kellett tartania. Lázár már négy napja halott volt, ennek már fizikai jelenségei vannak a testen. Ennek ellenére Jézus jön, és csodát tesz.
Azért fontos számunkra az ökumené alkalmával ez a történet, mert megmutatja, hogy a mi Urunk egy olyan Isten, aki egyszerre ember és Isten, s akire nem lehet azt mondani, hogy a mi kereteink szerint működik. Volt idő, amikor ezen ment a vita, keresztény testvérek, gyülekezetek és felekezetek megpróbálták beskatulyázni, hogy ő kinek a Jézusa, s hogy miként kell érteni azt, amit mondott. De Jézus senkié, s egyben mindenkié. Erről szól az ökumené és ez a történet – fogalmazott az evangélikus lelkész.
A történet vezérmondata: hiszed-e ezt? Minden csodatévő történetben ezen a kérdésen van a hangsúly. Jézus valahányszor problémamegoldóként jelenik meg, legyen szó gyógyításról, testi problémák megoldásáról, az első mozzanat sosem az, hogy Jézus felméri, hogy mi a baj, s hogy miként lehet majd megoldani a problémát. Általában egyetlen kérdést tesz fel: mi van a te hiteddel? Hiszel?
Csak ezt követően érdeklődik a probléma felől. Hiszel-e abban, hogy tudok segíteni? Van-e hited abban, hogy változás fog történni? Ez sokkal fontosabb Jézusnak, minthogy épp lesz-e gyógyulás, vagy sem. Elsősorban azért jön, hogy rendbe rakja a hitet. A testi gyógyulás Jézus szemszögéből csak egy eszköz, hogy bebizonyítsa, hogy neki még erre is van hatalma. De ez csak egy másodlagos küldetés, ő mindig lelkileg gyógyít először – fogalmazott az evangélikus lelkész, majd hozzátette: az ökumené közös hitünk megünneplése, amikor együtt kimondjuk, hogy ugyanabban a Szentháromságos egy igaz Istenben hiszünk.
Az ökumenikus imahét további kaposvári programjairól IDE KATTINTVA tájékozódhat.
Fotó: Bohár Dániel