A főpásztor a szentmise elején hálát adott a remény évéért, melyet Ferenc pápa december 24-én nyitott meg, s mely jubileumi év a Kaposvári Egyházmegyében december 29-én, a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban bemutatott ünnepi szentmisével vette kezdetét. A megyéspüspök elmondta: egyházmegyénkben több templomot is kijelölt, ahol kellő feltételekkel teljes búcsút lehet nyerni a jubileumi évben, köztük az andocsi Nagyboldogasszony Bazilikát is. A bevezető gondolatok után a főpásztor megáldotta a vizet, majd meghintette vele a híveket a keresztségre való emlékezés gyanánt, valamint megnyitotta a jubileumi kaput.

Prédikációja elején köszönetet mondott a papi és szerzetesi hivatásokért végzett imákért és felajánlásokért, hangsúlyozva, hogy van értelme a felajánlásoknak, hiszen az elmúlt évben gyarapodott a papság létszáma. A továbbiakban a főpásztor a remény évéhez kapcsolódóan a remény kríziséről, majd az igazi reményről osztotta meg gondolatait.

– Elkezdődött a remény éve. Az Egyház és a családjaink krízise is a remény krízise. Nem látjuk a reményt, hogy meggyógyulhatnak a kapcsolataink, hogy megújulhat az Egyház, ezért, mivel sokan nem látják az igazi reményt, sokan elfordulnak tőle.

Vannak apró reményeink, és létezik igazi reményünk. A kisebb reményeink azok, melyek rövidtávon előttünk állnak, például, hogy be tudunk fejezni egy munkát, hogy egészségesek maradunk, hogy meggyógyulunk, ha betegek vagyunk, és így tovább. Ezek a remények jogosak, de nekünk igazi reményre van szükségünk, olyanra, ami hosszútávú.

Ez az igazi remény az Isten országa, a mennyek országa. Vajon hiszünk-e abban, hogy Isten országa elérkezett és bennünk van, s vajon hiszünk-e a mennyek országában? Megdöbbentő tapasztalat, hogy sok testvéremnél voltam ott az utolsó szakaszban, amikor már nagyon közel volt hozzá a haláltestvér, s sokaknak nagy kísértése volt, hogy létezik-e a mennyország, igaz-e az örömhír? Olyan testvérek is kísértés alá kerültek, akik hűségesen kitartottak a hitükben, de a betegség, a szenvedés sok mindent megkérőjelezett bennük.

Meg kell erősítenünk a szívünkben az igazi reményt, ami nem a hosszú, egészséges, sikeres élet, hanem a mennyek országa. Mi azért születtünk meg, a mennyei Atya azért mondott igent az életünkre, mert szeretné nekünk ajándékozni az ő dicsőségét. Vajon hiszünk-e ebben, vagy annyira elfoglal bennünket a hétköznap minden gondja-baja, hogy elfelejtjük az igazi reményt és nem is foglalkozunk vele?

Szükségünk van arra, hogy az igazi reményben megerősödjünk mindannyian, mert ha biztosak vagyunk abban, hogy nekünk igaz a reményünk, vagyis van mennyország, Isten dicsősége, ahová Jézus meghívott bennünket, s ahová előrement elkészíteni számunkra a helyet, s hogy minket ott név szerint várnak, megerősítené a szívünkben az igazi reményt. Merünk hinni ebben?

Akik hisznek abban, hogy van igazi remény, s van esélyük arra, hogy Isten dicsőségében részesüljenek, azok ebből a szemszögből nézik az életüket, minden cselekedetüket, döntésüket ehhez mérve tartanak jónak, vagy rossznak. Merem-e én is innen nézni a döntéseimet, mert szeretnék oda jutni és szeretnék részesedni Isten dicsőségében? Kényszer üdvösség nincs. Erőszakkal senkit nem fog a Jóisten a mennyországba juttatni, ehhez mi is kellünk. De ha oda akarunk jutni, akkor menni fog, hiszen Isten is azt akarja, hogy oda jussunk. Ehhez szükséges, hogy Isten dicsősége szempontjából nézzük a mai napomat, amit ma tettem, az számít-e, vagy sem, fontos-e, vagy sem. Eszembe jutott-e, egyáltalán, hogy én oda tartok?

Merünk-e az igazi reményben gondolkozni a hétköznapi döntéseink során? Ez ott látszik meg, hogy amit most választok, az az üdvösségem szempontjából pelyva, vagy érték? Kincs, vagy sem? Minél több olyan döntést hozunk, amely a mennyország szempontjából érték és fontos, annál jobban megerősít bennünket a Szentlélek az igazi reményben – fogalmazott a megyéspüspök prédikációjában, majd hangsúlyozta: ebben a jubileumi szentévben különösen segít bennünket az Egyház abban, hogy az igazi remény, s a mennyek országa legyen a figyelmünk középpontjában.

A teljes prédikáció meghallgatható:

A szentmise végén a zarándokok elimádkozták a jubileumi szentév imáját, majd Nyéky Kálmán plébános a teljes búcsú elnyerésének általános feltételeiről beszélt, valamint elmondta: ha elzarándokolunk egy-egy templomba, részt veszünk a szentmisén, vagy elimádkozunk egy rózsafüzért, igeliturgián, vagy szentgyónáson veszünk részt, akkor ez sokat segíthet abban, hogy megtapasztalhassuk Isten új reményét, az örök élet reményét.

A plébános buzdította a zarándokokat, hogy ebben az évben különösen is éljenek a szentgyónás lehetőségével, valamint meghívta a jelenlévőket a május 31-i egyházmegyei napra, ahol Varga László megyéspüspök a szentév kapcsán különleges pápai áldásban részesíti majd a híveket.

A következő, papi és szerzetesi hivatásokért végzett zarándoklatra február 2-án, a megszentelt életűek napján kerül sor, 14.00 órakor imádsággal, 15.00-tól szentmisével várják a zarándokokat az andocsi Nagyboldogasszony Bazilikában.

Fotó: Kling Márk
Videó: Bohár Dániel