– Kezdetben volt a Szeretet. A Szeretet Istennél volt, és Isten volt a Szeretet. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.

A Szeretet az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.

És a Szeretet testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.

A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. A Szeretet az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A Szeretet a világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel a Szeretetet. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták a Szeretetet, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. És a Szeretet testté lett és közöttünk lakozott – hangzott az evangéliumi szakasz.

– Tegyétek teljessé a mai ünnepet és kerüljetek közelebb karácsony titkához azzal, hogy kezetekbe veszitek a Szentírást, és ha mást nem is, csak ezt az evangéliumi bevezetőt elolvassátok és átelmélkeditek Jánostól. Nagyon fontos, hogy Isten tanítása, igéje a szívünkbe kerüljön. Nem elég csak ismerni és olvasni, szeretni kell Isten szavát.

Milyen az a Szeretet, amelyik testté lett, közöttünk lakott, s mind a mai napig közöttünk él? A Szentírásból tudjuk, hogy ez a Szeretet szentháromságos. Egy, és mégis három. Közösség. Isten szeretetközösség, s ezért van az – mivel az ő képmásai vagyunk, s ebből a szeretetközösségből ered mindegyikünk élete –, hogy senkinek sem jó egyedül. Ezért vágyunk élő szeretetközösségre akár a házasságban, a családban, vagy embertársaink között. Kiirthatatlan vágy van bennünk, mert akinek a képmásai vagyunk, akiből ered a létünk, az szeretetközösség. Törekedjetek a szeretetre és törekedjetek a szeretetközösség megélésére. Amikor ezt teszitek, Istent, a Szeretetet jelenítitek meg itt, a Földön.

A Szentírásból tudjuk, hogy ez a Szeretet Irgalom. Olyan, akiről azt mondja a prófécia, hogy a pislákoló mécsbelet nem oltja ki, a megroppant nádszálat nem töri el. Az Irgalom jött közénk, a Szeretet testesült meg, aki megmutatta Isten szeretetét, irgalmát közöttünk. Nem véletlenül született istállóba, s lett be nem fogadott. Nem véletlenül a pásztorok voltak az első látogatói, a társadalmon kívüliek, akiket megvetettek, mert nem tartották meg a törvényt, Isten előírásait, s gyakran tolvajok is voltak. Nem véletlen, hogy a Szeretet, aki maga az Irgalom, ezek közé született meg.

S az sem véletlen, hogy egész földi működése során illett rá az, amit a vádlói mondtak: a tisztátalanok barátja. Vámosok és prostituáltak között volt, vállalva, hogy ezért megvessék, megítéljék. De nem azért tett így, mert ő is olyan akart lenni, hanem azért, mert a betegeknek van szüksége orvosra. Ki is mondja, hogy nem az igazakat jött hívni.

A Szeretet tanúságot tett arról, hogy milyen a szeretet, s hogy milyennek kell lennünk nekünk, akik a szeretet-Isten gyermekei vagyunk. Ő mindig észrevette a szükségben lévőt, nem ment el senki mellett, s ahol csak járt, jót tett különösen azokkal, akik éhezték és szomjazták a szeretetet, mert nélkülözniük kellett azt.

Nem véletlen, hogy két bűnöző között halt meg. Isten a Szeretet, aki megmutatta nekünk, hogy milyen az a szeretet, amely bennünk van, s amely ilyenné akar formálni bennünket is. Megtörténik, ha megengedjük. Csak mi akadályozhatjuk meg önzésünkben és félelmünkben, hogy Isten átformáljon bennünket a szeretet gyermekeivé, a szeretet embereivé. Ha igent mondunk, beleegyezünk és nem szabunk gátat ennek a szeretetnek bennünk, akkor átformál, átváltoztat bennünket Isten, aki a Szeretet.

Megmutatta, hogy a Szeretet egyszerre irgalmas és igazságos. Az igazságossága abban áll, hogy azt vetjük, amit arattunk. A döntésünket nem akadályozza meg, teljes egészében a kezünkbe adta. Ha mi nem bocsátunk meg azoknak, akik vétettek ellenünk, Isten sem bocsát meg nekünk, mert nem tudjuk befogadni a bocsánatát addig, amíg haragszunk, s amíg azt hisszük, hogy van jogunk ítélkezni, haragudni, gyűlölni. Mi döntöttünk így, nem Isten. Ő a kezünkbe teszi le az üdvösségünket. Mindenkit üdvözíteni akar, de erőszakkal senkit sem fog bejuttatni a mennyek országába, ez az ő igazságossága.

Isten mindent megbocsát, de mivel szeretetből alkotta ezt a teremtett világot, s amit alkotott, arra azt mondta, hogy jó, ezért az igazságossága a törvényeiben van. Ha úgy döntök, hogy elpusztítom az életemet, az ő igazságossága az, hogy megengedi, mert én döntöttem így. Az ő igazságossága el van rejtve a törvényekben, mert ezeket a javunkra hozta. Ha mi Istent akarunk játszani és mi döntjük el, hogy nekünk mi a jó és rossz, „nekünk ne mondja meg Isten…”, akkor ennek következményei lesznek, mert olyat tettünk, amit nem engedett meg. Nem Istent kell játszanunk, hanem Isten gyermekeivé kell válnunk.

Milyen ez a Szeretet? Ez a Szeretet mindent megelőlegez. Még mielőtt lettünk volna, már megelőlegezte ezt a gyönyörű világot, a bolygónkat, s megadott mindent ahhoz, hogy egészségben, békében élhessünk, csak mi másképp döntöttünk. Ez a Szeretet megelőlegez mindent. Amikor még bűnösök voltunk, meghalt értünk, elvette bűneinket, életet ajándékozott számunkra, s nem várta, hogy kiérdemeljük, s hogy megmutassuk, milyen jók vagyunk. Ő arra vár, hogy befogadjuk ezt a megbocsátó, értünk életét odaadó Szeretetet – fogalmazott a megyéspüspök prédikációjában, majd hangsúlyozta: Isten szeretete visszavonhatatlan és örök, a legbiztosabb pont a világon. Mi lenne, ha erre az örök Szeretetre építenénk a személyes életünket?

A szentbeszéd teljes egészében meghallgatható:

Fotó: Kling Márk
Videó: Bohár Dániel