A mai evangéliumot – Lk 1,39–45 – átszövi az öröm. Mária örül és örömmel megy Erzsébethez, aki Máriát örömmel fogadja. Erzsébet méhében a magzat felujjong, amikor Mária megérkezik, s a szomszédok is örülnek. Ebben a találkozásban túlárad az öröm.

Ennek az örömnek a kapcsán megfogalmazódik a kérdés: van-e örömhíred mások számára? Örömhír-e számodra Isten országa? Beteljesedett-e már Jézusnak bármely kijelentése az életedben?

A társadalmunkat és egyházunkat is átjárja a panasz, a rossz, valamint a rémhír, alig hallani jóhírt, s nagyon ritkán igazi örömhírt. Van-e örömhíred mások számára? Ha igen, akkor azt meg tudod, s akarod-e osztani másokkal?

A megosztott öröm megsokszorozódik a szívünkben és körülöttünk. Miért beszélünk olyan sokat a rosszról? Minél több rossz szót és hírt mondunk, annál jobban hizlaljuk a gonosz munkáját körülöttünk. Bármennyit panaszkodunk, nem vigasztalódunk, hanem csak növekszik a félelem, a reménytelenség és a rettegés.

Nekünk, keresztényeknek felelősségünk van a világgal szemben. A sötétség híreivel szemben ott az örömhír. A jóságról, szeretetről, igazságról és szépről szóló örömhír. Felelősségünk van, hogy meglátjuk és kimondjuk-e mások számára, vagy engedjük, hogy ránk ömöljön ez a sok rosszról, sötétségről szóló hír. Felelősek vagyunk a jóhírért, a világosságért, hiszen mi a világosság fiai és leányai vagyunk. A Szűzanya és Erzsébet példája is arra hív bennünket a mai evangéliumban, hogy mondjuk ki a jóhírt, beszéljünk a jóról, és ne beszéljünk annyit a rosszról, a sötétségről, a hiányról.

Beszéljünk a jóhírről! Azoknak könnyebb a jóról és jóhírről beszélni, akik számára Jézus személye örömhír. Akik számára örömhír az Isten országa, amely igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben. Akik engedik, vágynak rá és akarják, hogy naponta betöltse szívüket Isten országának örömhíre, azok könnyen beszélnek róla.

„Amire nézek, az vagyok, árnyék mögött fény ragyog, nagyobb mögött még nagyobb, amire nézek, az vagyok” – hangzanak Gyökössy Endre református pasztorálpszichológus szavai.

Hogy mi van a szívünkben, azt elárulja az, hogy mit veszünk észre, s mit teszünk szóvá. Ha csak a rosszat, a bűnt, a sötétséget, akkor nem tudunk az örömhírről beszélni. Ha öröm számunkra Jézus személye, jelenléte, tanítása, szeretete, s ezt keressük és vesszük észre, akkor erről beszélni fogunk. Ne hallgassatok a jóról, az örömről és az örömhírről!

Mindannyian felelősek vagytok a világ lelkiállapotáért. Nem mindegy, mit veszünk észre, mit teszünk szóvá, s hogy mire használjuk a nyelvünket, a szavainkat. Legyünk az örömhír hirdetői és tanúi! Van-e olyan ige, Jézusnak olyan kijelentése, melyről azt mondhatod, hogy beteljesedett az életedben? Életté és tetté vált benned Jézus szava, örömhíre? Ha van, akkor rád is érvényes az a kijelentés, amit Erzsébet Máriáról mondott, hogy boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki. A Szűzanya nem csak egyszerűen beleegyezett Isten akaratába. Nemcsak azt mondta, hogy jó, legyen, ha Isten így akarja, akkor én leszek a Megváltó édesanyja. Mária ennél sokkal többet mondott ki az igenjével.

Kimondta, hogy nemcsak akarom, hogy legyen, hanem vágyakozom is rá. Minden vágyam, hogy Isten szava beteljesedjen az életemben. S azt is kimondta, hogy alárendeli magát Isten akaratának. Engedelmeskedik, vagyis önként, szabadon, szeretetből megteszi mindazt, amit Isten kér. Van-e ilyen ige a Szentírásban, amire azt mondhatod, hogy én vágyakoztam arra, hogy ez megtörténjen az életemben és meg is történt?

Boldogságunk forrása Jézus Krisztus és az ő evangéliuma. Minél jobban szeretjük és örülünk neki, annál jobban szomjazunk az ő szavaira, tanítására. S minél jobban szomjazunk az ő tanítására, szavaira, annál nagyobb boldogsággal tölt be bennünket Isten örömhíre, mely nemcsak számunkra, hanem mások számára is örömhír lesz, hiszen ha túlcsordul a szívünkben, akkor arról beszélni fogunk, s így mások számára is el tudjuk majd vinni azt – fogalmazott a főpásztor prédikációjában.

A szentmisét követően Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár, valamint Ungvárszki Imre plébános köszöntötte a híveket, majd a hagyományoknak megfelelően betlehemi pásztorjátékot mutattak be a helyi férfiak, melyet bábtáncoltatásnak is hívnak.

A pásztorjáték után a papság és a hívek a templom előtti térre vonultak, ahol a megyéspüspök megáldotta a felújított Szentháromság-szobrot.

Fotó: Kling Márk