„Brenner János atyánk, te légy példaképünk, Közbenjárásoddal segítsd földi éltünk”

– December 15-e a vértanú áldozópap liturgikus emléknapja. Idén a Gondviselés úgy engedte, hogy e dátum egybeessen advent 3. vasárnapjával, mely ugyanígy volt halálának napján, 1957-ben is. Az is nagy ajándék volt, hogy az ősz folyamán kaphattunk vértanunkból egy ujjperccsont-ereklyét a Szombathelyi Egyházmegyétől. Ezt egy képviselőtestületi ülés előzte meg, még a nyár végén. Ezen az ülésen elhatároztuk, hogy szeretnénk egy modern szentet is templomunkban tisztelni, így adódott, hogy Boldog Brenner János legyen plébániánknak és különösen is fiataljainknak példaképe.

Így, advent 3. vasárnapján a délelőtti szentmisében helyeztük ki tiszteletre Boldog János ereklyéjét. Ő a maga derűjével és gyakran ábrázolt mosolyával valóban példakép lehet az öröm vasárnapján. Az ünnepi szentmise előtt hittanosaink meggyújtották a harmadik adventi gyertyát, majd az asszisztencia a templom főkapuján keresztül vonult be. Magam hoztam be János atya csontereklyéjét, ezzel is szimbolizálva, hogy Ő mostantól velünk van a Felsőtemplomban. Nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy behozhattam az Ő ereklyéjét, mivel öt évig a győri Brenner János Hittudományi Főiskolán készülhettem a papságra és ez idő alatt „nagyon jó barátok lettünk”. A szentmise végén, az áldás után lementünk a ministránsokkal az ereklye elé és imádkoztunk mennyei Atyánkhoz, Boldog Jánost kérve. Az imádságok között felhangzott egy volt szemináriumi évfolyamtársamnak, Horváth Csaba atyának (jelenlegi kapuvári káplánnak) Brenner János tiszteletére írt himnusza.

Bízom abban, hogy János atya közben fog járni fiataljainkért, egyházközségünk megújulásáért. Nagyon nagy szükség van a derűs keresztényekre egy ilyen bizonytalan világban. Nagy szükségünk van – és meglátásom szerint lesz – arra, hogy megtanuljunk, tudjunk ünnepelni. Egy ilyen lehetőség – véleményem szerint – szükséges a plébánia számára. Boldog Brenner János nagyon sok nehézségen ment keresztül: ciszterciek feloszlatása, majd a Szombathelyi Szeminárium bezárása. Élete utolsó napját sem úgy tervezte, hogy vértanúhalált hal. Még reggel megjegyezte házvezetőnőjének: „Olyan gyönyörű ez a nap. Úgy átölelném ezt a világot.” Aztán éjszaka kihívták azzal az ürüggyel, hogy a szomszédos faluban haldoklik valaki. Ő kötelességtudóan elindult, majd útban Zsida felé megtámadták és harminckét késszúrással megölték. Ennek a cselekedetnek sok előzménye volt. Szinte mindnek az állt a hátterében, hogy Boldog János hittel, jámborul és buzgón végezte papi szolgálatát. Legyen az Ő buzgósága példa mindnyájunk számára!

Pohnert Dávid, káplán

Fotó: Kovács Csabáné