A főpásztor prédikációjában az ember vágyairól, a legmélyebb vágyakról és azok megtisztításáról beszélt prédikációjában. – Az Úr eljött, az Úr érkezik, s az Úr el fog jönni. Az első advent a próféciák beteljesedésekor, Krisztus megtestesülésekor, születésekor megtörtént. Akire századok óta vártak, megérkezett. Igaz, hogy nem úgy, ahogyan várták, s nem mindenki ismerte fel, de elérkezett és beteljesedtek a próféciák, valamint az Ószövetség üzenetei az Úr Jézus Krisztusban.

Nemcsak elérkezett, hanem köztünk és velünk maradt, s bármikor megérkezhet. Bármikor lehet vele találkozni. Nagyon sokan csak akkor veszik észre, amikor a világukat összetartó erők megrendülnek. Amikor összeomlanak, krízisbe kerülnek, s megrendül minden. Szertefoszlanak az önmagukról, vagy másokról alkotott illúzióik, kiderül, hogy amiben reménykednek, az nem működik. A mindenségüket, egzisztenciájukat összetartó erők megrendülnek.

Ilyenkor választás elé kerül az ember, s akik úgy döntenek, hogy elfogadják Isten hívását és szeretnének találkozni vele, az Igazsággal, azoknak elérkezik a személyes advent. Amikor elismerik az Úr Jézus Krisztust és új alapra, sziklára építik az életüket, s így folytatják az útjukat.

Van egy másik advent is, amiről az evangéliumban hallottunk. Az, amikor Jézus a világ végéről tanít. Amikor az egész világot összetartó erők megrendülnek, jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, félelem és rettegés száll az emberekre. Vannak, akik csak ekkor ismerik fel az Emberfiát, ekkor nyílik meg a szemük, s jutnak el oda, hogy bűnbánatot tartanak, mert az Úr Jézus Krisztusban elérkezett a világmindenséget megváltó és megítélő bíró.

Mit kell tennünk akkor, amikor a személyes adventünk történik, amikor a személyes életünk összetartó erői rendülnek meg? Az evangélium, a Szentírás megtérésre hív bennünket, ami több mint bűnbánat. Az Ószövetségben a megtérés azt jelentette, hogy vissza kell térni Isten parancsainak megtartásához. Az Újszövetségben is megtérésre hív minket Jézus, de ez többet jelent már, minthogy a bűneinket megbánjuk. A megtérés bűnbánat és krisztuskövetés egyszerre, mert csak ő tud megmenteni bennünket, csak benne épülhet újra az életünk, s csak benne ismerjük fel az igazságot. Ezért a megtérés bűnbánat és krisztuskövetés. Mit kell tennünk addig, amíg el nem érkezik újra Jézus Krisztus?

„Virrasszatok és imádkozzatok!” – kéri Jézus az evangéliumban. Legyetek éberek! Ahhoz, hogy virrasztani és imádkozni tudjunk a legszükségesebb az, hogy vágyakozzunk Jézus iránt. Tudjuk, hogy vége lesz a világnak, de azt nem tudjuk, hogy mikor és miként történik, ezért, hogy ne érjen váratlanul bennünket az a nap, vizsgáljuk meg a vágyainkat. Mindenféle vágy van a szívünkben. A legmélyebb vágyaink mind Istenre irányulnak. A legmélyebb vágyaink közé tartozik a szeretet utáni vágy, a szépség és az igazság utáni vágy is.

Isten a szeretet, Isten a szépség, az igazság, s mindannyian vágyakozunk a jóságra és a békességre. Ezek a legmélyebb vágyaink. Azonban, mivel nem történik meg azonnal, mi pedig türelmetlenek vagyunk és siettetnénk, a vágyainkat betöltjük a szükségleteink kielégítésével. Olyan dolgokkal, melyek szüntetik a hiány érzését, a fájdalmat. Vannak, akik vásárolni kezdenek, vannak, akik takarítanak, étellel, vagy itallal próbálják betölteni a hiányt. Mindenkinek megvannak azok a pótcselekvései, menekülő útjai a virtuális valóságba, vagy másba, melyek által csökken a hiány.

Vizsgáljuk meg a vágyainkat és tisztítsuk meg azokat, hogy abba ne zavarjon be semmi, mert azok Istenre irányulnak! Ha ezek a vágyak megtisztulnak, akkor várakozni fogunk, virrasztani és imádkozni, mert őrá vágyakozunk. Senki más nem töltheti be a teljesség utáni vágyunkat, csak maga, az Isten – fogalmazott a megyéspüspök prédikációjában, mely teljes egészében meghallgatható:

A szentmise végén Dr. Nyéky Kálmán plébános mondott köszönetet a megyéspüspöknek, valamint az egyházközség híveinek, akik hónapról-hónapra étellel és itallal vendégelik meg a zarándokokat.

Fotó: Kling Márk

Videó: Bohár Dániel