– A találkozás alkalmával közös, erőteljes férfi imától zengett a kápolna, s cigány nyelven szólt a dicsőítő ének a gitár hangja mellett.

A tanúságtételek sorát az alkohol- és drogfüggőségéből szabadulni akaró Tamás – aki időközben a cursillós közösség tagjává vált –, a magyarországi Fazenda de Esperança elsőként beköltözött gyógyulni vágyója tett lendületes, mellébeszélés nélküli, őszinte bizonyságtételt az életében megtapasztalt gyógyító Isten megbocsátó, irgalmas szeretetéről. Elmondta, hogy van remény, s hogy Jézus újjáépít, ha mi is akarjuk. Az ajtónk előtt áll és zörget, már csak be kell engednünk életünkbe.

A tanúságtételt Fabricio folytatta, aki Braziliában még az alkohol és drog fogságában sínylődött, de mára a Fazenda missziósa, gyógyult. Tanúságtételét a Szentlélek indítására a börtönkápolna oltárára kihelyezett „A tékozló fiú hazatérése” című Rembrandt-festményt ábrázoló táblaikonból kiindulva mondta. Hol a tékozló fiúnak, hol pedig a fiút visszafogadó atyának érzi magát. Ez utóbbit különösen akkor, amikor újabb fiút fogadnak be a csákányi „Remény Udvarába”.

Az interaktív beszélgetést követően kiscsoportos formában folyt a fogvatartottak gondolatainak, érzéseiknek, tapasztalatainak a meghallgatása. Jó volt hallani a fogvatartottak részéről azt, hogy észrevétlenül elrepült az együtt töltött több mint két óra. Mindez teljesen érthető, hiszen jó társaságban töltöttünk időt: köztünk volt Jézus.

Fotó: Dr. Sitkei Lukács börtönpasztorációért felelős diakónus