Az előadó, aki az országos KÉSZ elnök immár 3 éve, közvetlen hangon mesélt arról, hogy az ország 74 KÉSZ szervezetéből immáron 63-at személyesen is meglátogatott az elmúlt 3 év alatt, s örömmel jött hozzánk is. Megtudtuk, hogy 21 éve görögkatolikus pap, nős ember, felesége orvosnő, két lányuk van. Sok-sok olyan információt osztott meg a hallgatósággal, amit csak felületesen ismertünk. A keleti egyházban a házasság a papoknál természetese, de a cölibátus is elfogadott, aki azt választja. A misét ők liturgiának nevezik, a papot parókusnak. Annyira közelinek mutatta be a görög és a nyugati kereszténységet, hogy a közös mise, a szentáldozás, a gyónás egymás miséin természetesen jelen van. A keleti egyházban a templomokban nincs szoborábrázolás, csak képek, ikonok vannak. Hasonlóan a nyugati egyházhoz, itt is a tanítás volt az elsődleges, a láttatás –, az olvasás helyett. A templomaikban nincs fehér. Minden festett, színes. A képek meghatározott, hagyományos festékkel készülnek. És ritka, hogy aláírás lenne egy kép sarkában.
Az ikon-festés szabálya, nem az önmegvalósításban rejlik, hanem az egyház hitét tárja elénk. A képek az előtte állóban olvadnak össze, a jelenlévő személy részévé válik a kép mondanivalójával, az ábrázolt személlyel. Nem egy képen Jézus arcának egyik fele isteni, a másik emberi ábrázolást kap. Így lesz egységes az Istenember ábrázolás. Az előadó emlékeztetett arra, hogy a magyar átlag fiatal, napi 5 órát tölt a „kütyük” előtt. Nem mindegy, mi jön a szemünkön át a szívünkbe. A rosszat ne nézzük, mert rossz hatással van ránk. Beszélt a 843-ig tartó ikonrombolásokról is, azok okairól. A színes vetítésen át, a világ ikonjaiból csemegézhettünk. A mindenek Ura, a tanító Krisztus, az újszövetség történetei. Szépek voltak, s igazak. Az ikonfestő Isten jelenlétében imádkozik. A festés is adott helyen történik… méltó helyen.
Mint az előadáson megtudtuk Makláry úr édesapja, bátyja is ikonfestő…, s egész élete az ikonok között tellett. Templomaikban a templomhajó a híveké, a szentélybe csak felszentelt személy léphet be. A két rész elválasztását az ikonosztáz tölti be. A sok-sok kép szervezetten felépített, de Szent Miklós, a keleti egyház védőszentje –, mindenütt jelen van. Hosszan írhatnám a házi szentélyek fontosságát, az esküvőkön a hagyományos ikonképek ajándékozását, amely napjainkra ismét fontossá vált, hogy az ifjú párokat összekösse, együtt maradjanak életük végéig. Sokan, sok helyről jöttünk össze ezen az estén. Iván atya mellett, Inke, Kéthely plébánosa is jelen volt, homokkomáromi nővér habitusban, református, evangélikus, görög, s mi római katolikusok, és sokan a környező településekről is. Az imával kezdett előadás, imával zárult. Az áldást most Iván atya kérésére a metropolitai helynök Krisztus nevének újjaival formált betűjelével adta ránk, kívánva, hogy váljunk mi is ikonná életünkkel a világban.
Írta: Jáki Zoltán
Fotók: Kiss Kálmán