– Tele vagyok örömmel és hálával, hiszen kettős ünnepre ültünk össze a mai napon. A Zselic Katolikus Idősek Otthona nyolcadik születésnapját ünnepeljük, s a mai napon, miután Püspök atya megáldja a kápolnában elhelyezett Szentháromság domborművet, titulust kap kápolnánk, melyet ezt követően Szentháromság kápolna néven nevezünk majd – fogalmazott köszöntőjében Komár Kornélia intézményvezető, majd hozzátette: az elmúlt nyolc évben minden, az intézményben szolgáló vezetőt az a cél vezérelt, hogy az idősotthonban valódi, szeretetteljes, emberhez méltó gondoskodást tudjanak nyújtani a lakók számára.

– Aki valóban szeretetben akar élni, az pontosan tudja, hogy a szeretet az öröm mellett megannyi felajánlással, lemondással és szenvedéssel is jár. Intézményünk küldetésmondata az efezusi levél alapján: „növekedjetek a szeretetben!” Ez a felszólítás nemtől, kortól, felekezeti hovatartozástól függetlenül mindenkire érvényes, életünk minden területére vonatkozó élethosszig tartó küldetést jelent számunkra – hangsúlyozta az intézményvezető, majd hozzátette: az otthonban hatvanöt munkatárs tíz munkacsoportja végzi mindennapi feladatát küldetésük megvalósításán fáradozva.

Az ünnepi beszédet követően az intézményvezető köszönetét fejezte ki az idősotthon két önkéntes segítőjének. Bogáthy Gábor hétről-hétre énekes, zenés foglalkozásokat tart, felkészítve az idősotthon dalkörét az ünnepekre, nyilvános szereplésekre, dalos találkozókra. Sárközi Béla állandó diakónus évek óta rendszeresen látogatja az intézményt, lelki foglalkozásokat tart, aktívan részt vesz a lakók és munkatársak lelki „tehermentesítésében”, s mindemellett az elkészült oltárkép is az ő keze munkáját dicséri.

A köszönetnyilvánítást követően Sárközi Béla állandó diakónus elmondta, hogy a fából készült dombormű Simon András Szentháromság-grafikáját jeleníti meg ötszörös nagyításban. Felül galamb formájában a Szentlélek látható, alatta az Atya keze, amint megáldja Jézus Krisztust. Az alkotást Varga László megyéspüspök az ünnepi szentmise keretében áldotta meg.

– Az életrajzírók szerint Szent Ferenc leggyakrabban ismételt imádsága így hangzott: „ki vagy Te, Isten, és ki vagyok én?”. Az, hogy van Isten, azt minden vallás elismeri. Hisznek valakiben, akit természetfelettinek, vagy Istennek hívnak. Az, hogy milyen az Isten, arról is van tanítása a vallásoknak. Hiszik, hogy ő a teremtője a világnak, a monoteista vallások hiszik, hogy csak egy Isten létezik, de hogy milyen belülről az Isten, arról egyedül a kereszténységnek van tanítása, mert számunkra Jézus Krisztusban az Isten testesült meg – kezdte szentbeszédét a főpásztor.

– Arra a kérdésre, hogy ki az Isten, a mi válaszunk: a mi Istenünk egy Isten három személyben, aki Atya, Fiú és Szentlélek. Mivel nem saját magunkat alkottuk meg, egyikünk sem dönthette el, hogy megszülessen-e, s ha igen, akkor mikor, vagy hová. Hitünk szerint ajándékba kaptuk az életünket a Szentháromság Istentől, ezért egyetlen ember sem magyarázható önagában, csak az Istennel való kapcsolatában. Hogy ki az ember, azt az határozza meg, aki alkotta. Mindannyian tudjuk, hogy mennyire meghatározza az életünket az, hogy kik a nagyszüleink, szüleink. Meghatározó volt a körülmény ahová, és amikor megszülettünk. Egyikünk sem magyarázható, érthető önmagában. Az ember léte mélységében csak akkor értelmezhető, ha Istennel való kapcsolatában nézzük.

Isten a saját képére és hasonlatosságára alkotta az embert. Az életünk forrásánál egy szeretetközösség áll, s ezért érthető az, hogy nem jó az embernek egyedül lennie. Szüksége van társra, mert egy közösségnek, a szentháromságos szeretetközösségnek a teremtménye, képmása. Nem tud egyedül boldogan élni, szüksége van szeretetkapcsolatra.

Mivel a Szentháromság szeretetközösségében minden ember, vallási hovatartozástól függetlenül egyetlen Atya gyermeke, ez meghatároz bennünket. Azt jelenti, hogy nem tudunk függetlenül élni. Az ember az a teremtmény, amely állandóan függni akar.

Csecsemőkorunktól egészen a halálunkig függni akarunk a kapcsolatainktól, keressük, hogy kitől függhetünk, ki az, aki elfogad, szeret bennünket. Nem tudunk függetlenek lenni. Ha megpróbáljuk, akkor tönkretesszük az életünket, s ez azért van, mert gyermekek vagyunk. Isten szeretett gyermekei, s a kisgyermek nem tud önmagában élni. Függnie kell a szülei szeretetétől.

Az, hogy Jézus Krisztusnak vagyunk a testvérei, akikért ő meghalt, akiket megváltott, az azt jelenti, hogy nem vagyunk kiszolgáltatva a gonosznak, a bűnnek és a halálnak. Létezik bűn, létezik gonosz, halál, de Jézus Krisztus a megtestesülésével, halálával és feltámadásával megszüntette ezek hatalmát. Szabadok vagyunk arra, hogy válaszunk, s hogy az életet, ne pedig a halált válasszuk – fogalmazott a megyéspüspök prédikációjában.

A teljes prédikáció meghallgatható:

Fotó: Kling Márk

Videó: Szerafin Zoltán