– Az imént hallott olvasmány – Ter 2,18-24 – és  evangéliumi szakasz – Mk 10,2–16 – a házasságra vonatkozik, azonban a papságra vonatkoztatva szeretnék róla beszélni. „Nem jó az embernek egyedül” – hallottuk a Teremtés könyvéből. Miért nem jó egyedül? Hiszen olyan korban élünk, amely végig azt hirdeti, hogy elég vagy önmagadnak, valósítsd meg önmagadat, te vagy a középpont.

Miért nem jó az embernek egyedül? Azért, mert a létünk eredete nem mi vagyunk, hanem egy szeretetközösség, a Szentháromság szeretetközössége. Mindegyik tag a másikért van. Nem jó az embernek egyedül, mert közösség a forrás, s csak közösségben érzi jól magát, legyen az házasság, szeretetközösség, s legyen az a papságra, szerzetességre vonatkozóan az élő Istennel való szeretetközösség.

Nem jó az embernek egyedül lennie, szüksége van olyan szeretetkapcsolatra, amelyik betölti. A házasságban a férfi és nő szeretete teszi teljessé a kapcsolatot, a papságban, ami nem nőtlenség, hanem betöltött állapot, az élő Istennel való személyes szeretetkapcsolat teszi teljessé az életet. Minél jobban betölti ez a szeretetkapcsolat egy pap szívét, életét, annál inkább gyümölcsöket terem. S ahogyan a házasságban a szeretetkapcsolatnak a gyümölcse a gyermek, a papi életben a szentháromságos Istennel való személyes szeretetkapcsolat gyümölcse a közösség.

Egy papi hivatás, amely be van töltve az élő Isten szeretetével, az túlárad, s elér másokat is. Megérinti és megszólítja az embereket Krisztus követésére és a szentháromságos szeretetközösség megélésére itt a Földön. Nem jó az embernek egyedül lennie, szüksége van arra, hogy valaki betöltse az életét. Meglepő, hogy a házasságban is létezik magány. Meglepő, de a szeretetközösségekben is létezik magány. A magány az a seb az ember életén, amit Isten maga ejt a szívünkön, mert az a hely neki van fenntartva. Szeretné betölteni a szívünket az ő szeretetével, mert az ő képmásai vagyunk, nem a házastársunké. Ő teremtett bennünket, nem a másik, s ezért Isten a magányunk betöltését fenntartja önmagának.

Amikor a szeretetkapcsolataink megromlanak, akkor az történik, amit Jézus a házasságtörésről mond: „Mózes a keményszívűségetek miatt engedte meg a válást”. Mindig akkor mennek tönkre a kapcsolataink, amikor valaki megkeményíti a szívét, érzéketlenné válik a másik örömére, szenvedésére, a másikra. Nem tudja beleélni magát a másik helyzetébe, s nem is akarja, nem akar együttérezni, együtt szenvedni. Túl nagy lesz az ego. Megkeményedik, s ilyenkor szükségünk van az orvosra, aki elvégzi a „szívátültetést”. Ekkor oda kell mennünk az orvoshoz, aki az Úr Jézus Krisztus, s kérni, hogy adjon nekünk új, érző, hús szívet. Ez nem lehetetlen. Nem lecserélni kell a kapcsolatainkat, hanem gyógyítani a kapcsolatokból fakadó sebeket. Erre a kegyelem, a Szentlélek bármikor kész és hajlandó újjáteremteni a szívünket, hús szívet adni nekünk, olyat, amit túlcsorduló módon betölt a szeretet – fogalmazott a megyéspüspök prédikációjában.

A teljes prédikáció meghallgatható:

A szentmise végén a megyéspüspök megáldotta a kegytárgyakat és a híveket, majd a papság és a zarándokok a kegyoltár alatt áthaladva kérték Szűz Mária oltalmát.

A hivatásokért szervezett zarándoklatok novemberben és decemberben is folytatódnak az alábbi időpontokban:

– november 3. 15.00 óra;

– december 1. 15. 00 óra.

Jelentkezni plébániai közösséggel, vagy egyénileg is lehetséges az andocsiszuzanya.hu oldalon.

2024. 10. 07.

Fotó: Kling Márk
Videó: Szerafin Zoltán