A jövőbe tekintve mennyire lehetünk reménykedők, ha ezeket a tendenciákat látjuk? Elveszíthetjük-e Istenbe vetett bizakodásunkat, ha nem látjuk az emberi gondolkodás fordulatát és nem tapasztaljuk az ökológiai megtérés jeleit? Mindig ámulatba ejt a jeremiási remény-prófécia, amellyel Isten megszólítja népét: „Békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek!” (Jer 29,11b) Egy olyan fájó élethelyzetben hangzik el ez az isteni biztatás a reményről, amikor a nép évtizedeket tölt el a szabadulás, a pozitív változások jelei nélkül, tart a babiloni fogság. Még elgondolkodtatóbb, hogy az idegenben járó, tehát úton levő népének ilyen feladatokat ad a Teremtő és Mindenható Isten: „Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét. (...) Fáradozzatok annak a városnak békességén, ahová fogságba vitettelek benneteket, és imádkozzatok érte az ÚRhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is!” (Jer 29,5b.7)

Isten népe a legvészjóslóbb körülmények között is reményhordozó nép lehet. Az Újszövetség egyenesen arról tesz bizonyságot, hogy mi bővölködhetünk a reményben, mivel Isten a reménység Istene (vö. Róm 15,13). Nem üres tehát a keresztények reménysége. Mélysége, tartalma, alapja van: Krisztusba vetett remény ez, amely az igazi reménység. Nem egy légből kapott álom és alaptalan optimizmus. Üdvösségünk reménységre szól, és ezt a reménységet azért látjuk, mert ez a reménység Krisztus-arcú.

Lehet, hogy ma még nem látjuk a nagy megoldásokat és a nagy változásokat. Lehet, hogy ma az ökológiai bűneset példái árasztanak el minket, ami fáj a Földnek és minden teremtménynek, beleértve minket is. Lehet, hogy ma szorongással és félelemmel tölt el a klimatikus változás, az emberi hanyagság, tudatlanság és önzés. De mi láthatjuk a hit és a remény embereiként az apró eredményeket és a lassú változásokat, folyamatokat is. A reménységünknek Krisztus-arca van, aki harmóniában tudott élni az egész teremtettséggel, és aki meg tudott tenni aprónak látszó, de fontos lépéseket néhány emberrel, a tanítványokkal.

A teremtés védelme konkrét tettekkel indul el, amelyek legtöbbször talán kicsinek látszanak. De a keresztények reménye nem passzív várakozás, hanem aktív reménység: feszült figyelem és cselekvés a jövőért, ha kell, akkor a kis lépések megtételével. Ne add fel, légy te is Jézus Krisztus reményhordozó tanítványa, mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten gyermekeinek megjelenését! (Khaled A. László)

IMA

Kegyelmes Istenünk! Tanúi vagyunk a Föld és minden teremtmény kiáltásának és szenvedésének. Adj a szívünkbe készséget, bátorságot, hogy reménykedjünk és cselekedjünk az igazságosságért és a megújulásért! Jézus Krisztus nevében. Ámen.

Forrás: teremtesunnepe.hu