– Akár tudunk róla, akár nem, az életünk egy nagy isteni terv része. Ha nyitottak vagyunk és hiszünk, akkor feltárul a titok, hogy mi is ez a terv. Keveset foglalkozunk a kiválasztottságunkkal, a meghívottságunkkal, s még kevesebbet a küldetésünkkel. Isten kiválasztott egy népet, akivel szövetséget kötött, majd egy új szövetséget kötött velünk. Meghívott és kiválasztott bennünket a többi népek és a többi ember közül.

A kiválasztottságunk alapja nem a kiválóságunk. Nem azért választott ki bennünket, mert különbek lennénk a világ összes emberénél. Kiválasztottságunk alapja az ő szeretete és bizalma. Kiválasztott bennünket, mert küldetést szánt nekünk, s alkalmasnak tart bennünket erre a küldetésre. A kiválasztottságot a keresztség szentségében pecsételte meg mindegyikünk életében. Ha elfogadjuk ezt a méltóságot, akkor e szerint fogunk élni. Kevesen vannak közöttünk, akik úgy büszkék arra, hogy ők keresztények, hogy közben nem nézik le azokat, akik nem keresztények. Nem különbek vagyunk, hanem küldöttek. Isten küldetést szánt nekünk, hogy az örömhírt, az evangéliumot, Isten országának jóhírét éljük meg, tegyünk róla tanúságot és hívjunk meg másokat is arra a lakomára, melyet Isten készített az emberiségnek.

A kiválasztó Isten szándéka szerint valamennyiünk hivatása a szentség. Többet akar, mint hogy rendes emberek, jó állampolgárok és becsületes egyháztagok legyünk. Szentté akar tenni bennünket. A szentség nem erényverseny, nem azt jelenti, hogy legyőzöm a másikat az erényeimmel, melyből nekem több van, mint neked. A szentség az alázat útja. Nem fölfelé, hanem lefelé vivő út az önkiüresítésbe, alázatba, szolgálatba, mert ezt tette a Szent, aki megjelent Jézus Krisztusban. Mi őt akarjuk követni, az ő lelkületét.

Az életszentség titka egy kapcsolat. Olyan, mint a házasságban a szerelem. Minél izzóbb, annál jobban átformál benneteket, s megadjátok magatokat a másiknak. Megadjátok magatokat a szeretetnek, s önként, minden kényszer nélkül változtok, mert annyira szeret a másik, s te is annyira szereted őt. Ilyennek képzelem az életszentséget. Beleszeretünk a szerelmes Istenbe önként, s mivel szeretve vagyunk, engedjük, hogy formáljon bennünket. A Szenttel, a Szeretettel való kapcsolat átformál bennünket, s az, hogy meddig jutunk ebben, azon múlik, hogy mennyi időt és találkozást szánunk ennek a kapcsolatnak – fogalmazott a megyéspüspök prédikációjában.

Fotó: Kling Márk