„…Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr” – idézte a Szentírás szavait a főpásztor prédikációja elején.

– Bár ez a himnusz Jézus lelkületét foglalja össze számunkra, mégis a Szűzanyára is vonatkoztathatjuk, hiszen ő volt Jézus első tanítványa. Nemcsak világra szülte az Üdvözítőt, hanem szívében forgatta Jézus szavait és követte, valamint megélte Jézus tanítását. Ugyanaz jellemző rá, amit Pál apostol Jézusról úgy ír, hogy szolgai alakot öltött. Amikor találkozik Erzsébettel, akkor elénekeli a Magnificatot az Úr szolgálóleányáról, akit tekintetre méltatott az Isten.

Az Úr szolgálóleánya. A szolgának nincsenek jogai, privilégiumai. A szolgának ura van. A Szűzanya teljességgel alárendelte magát az egyetlen Úrnak, Istennek, lemondva minden privilégiumról. Kiüresítette magát, soha nem élt azzal a méltósággal és előjoggal, hogy ő a Messiásnak, a Megváltónak az édesanyja. Soha nem hivatkozott arra, hogy tessék figyelembe venni, hiszen én vagyok az ő édesanyja.

Van egy jelenet, amikor Jézus egy házban tanít és jelzik neki, hogy édesanyja és testvérei kint állnak és beszélni akarnak vele. Milyen egyszerű lett volna, ha a Szűzanya közli az emberekkel, hogy tessék engem beengedni, én vagyok az ő édesanyja. Megtehette volna, de nem tette meg. Kiüresítette magát, lemondott a saját privilégiumáról, méltóságáról, jogáról, mert ebben is követni akarta az Úr Jézus Krisztust.

Megalázta magát. A Szűzanyának végig kellett szenvednie mindazt, amit Jézus végigszenvedett. Ez nemcsak a kereszten való szenvedést jelenti. Melyik édesanya az, aki ne szenvedne, amikor a gyermekéről hazugságokat terjesztenek, amikor pletykálnak a róla, teljesen vad dolgokat állítva? Minden anyának fáj. Jézusról azt terjesztették, hogy utcanők barátja, hogy bolond, ördögtől megszállott, s nemcsak az ellenségei beszéltek erről, hanem a falubeliek is.

Az Igében azt olvassuk, hogy haza akarták vinni, mert azt hitték, hogy elment az esze. Mindenféle durva pletykákat mondtak Jézusról és állandóan a nyomában voltak a farizeusok és írástudók, a vallási vezetők. Ez a Szűzanya fájdalma és megaláztatása is azzal, hogy magára kellett vennie a Jézus ellen irányuló támadásokat is.

Mária engedelmes volt. Az engedelmesség nem katonai fogalom sem az ő életében, sem Jézuséban. Nem azt jelenti, hogy parancs, értettem, de a felelősség nem az enyém. Az engedelmesség azt jelenti a Szűzanya és Jézus életében is, hogy önként, szabadon, szeretetből minden helyzetben egyvalakitől akarok függeni, a mennyei Atyától. Jézus úgy kezelte a mennyei Atya akaratát, mint az ételt. Ebből táplálkozott. S amikor a Szűzanya igent mond az angyalnak, akkor nemcsak egyszerűen azt mondja, hogy hát legyen, beleegyezek abba, amit mondasz, hanem ennél többet mondott. Vágyakozott arra, hogy beteljesedjenek Isten szavai az életében. Ezért mondja neki Erzsébet, hogy boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked. S ő nem latinul, vagy görögül válaszolt az angyalnak, hanem arámul, s csak annyit mondott, hogy ámen, ami azt jelenti, hogy teljesen alárendelem magam a te szavadnak – fogalmazott a megyéspüspök prédikációjában. A szentmise végén Nikli Zsolt plébános mondott köszönetet a főpásztornak és mindazoknak, akik hozzájárultak az ünnep szépségéhez.

A teljes szentmise megtekinthető:

Fotó és videó: Szerafin Zoltán