Az ünnepélyes zászlófelvonást követően a Déryné Vándorszíntársulat, a Somogy Táncegyüttes és a Somogy Zenekar adott műsort, majd Szita Károly, Kaposvár város polgármestere mondott beszédet. – Szent István ünnepe arra hív bennünket, hogy gondoljuk át az életünket az államalapítónk által tartott tükörbe tekintve. Úgy látjuk-e magunkat, ahogyan az méltó eleinkhez, s magunkhoz és azt látjuk-e, amit István láthatott, amikor a jövőt fürkészte?

Miben reménykedhetett a szent király, ha nem abban, hogy az általa elültetett mag szárba szökken, s hogy a felajánlása nyomán az oltalmazó irgalomban megerősödve ezer esztendő múltán is egészségesen áll majd a Kárpát-hazában az a terebélyes fa, amelynek ágai alatt nemzedékek őrizték meg és gyarapították a magyarok közösségét.

Ugyan miben reménykedhetett a nagy király, ha nem éppen abban, hogy képes olyan alapokat adni a nemzetnek, amelyre bátran lehet építeni, s amely kiáll minden olyan viszontagságot, amelyet akár a kizökkent idő, akár az éket vágni akaró rossz szándék sodor a magyarok elé? Mert Szent István pontosan tudta: az államot nemcsak megalapítani kell, nemcsak a Szűzanya oltalmába kell helyezni, hanem fenn is kell tartani. Ahhoz pedig nemcsak akaratra, bátorságra, katonai és égi erőre van szükség, hanem egy olyan értékrendre is, amely a zűrzavaros időben is megtartja a nemzetet – fogalmazott a polgármester, akinek szavait követően Varga László megyéspüspök megáldotta az új kenyeret.

Az ünnepi műsort követően a Nagyboldogasszony-székesegyházba vonult át a tömeg, ahol a megyéspüspök mutatott be szentmisét. A főpásztor prédikációjában XVI. Benedek pápa tanítása nyomán a relativizmus diktatúrájáról, majd az abszolút igazságról beszélt.

– Mindaz, ami most történik nemcsak a világunkban, hanem bennünk is, azzal a fogalommal jellemezhető, hogy a relativizmus diktatúrája. Mit jelent ez? Amikor államalapító királyunk megszervezte a Kárpát-medencében népünk életét és Egyházunkat, akkor még az igazság abszolút volt. Létezett rajtunk kívül álló, abszolút igazság. Ha ez megszűnik, ha nincs az ember fölött álló igazság, akkor minden relatív, mert mindenki azt gondolja, hogy neki van igaza. Már nincs mihez igazodni, csak egyedül a saját érzéseim, véleményem, igazságaim azok, melyek mentén szervezhetem az életemet. S mit eredményez mindez? Káoszt az erkölcsi életben, a társadalomban és az Egyházban is. A relativizmus diktatúrája. Ezért ezen az ünnepen nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy van igazság, egyetlen, abszolút igazság, akit mi úgy hívünk, hogy Jézus Krisztus.

„Én vagyok az út, az igaság és az élet” – hirdette Jézus. Egyetlenegy vallásalapító sem merte kimondani magáról, hogy ő az igazság. Minden vallásalapító arról beszélt, hogy merre van az igazság, merre keressék az emberek, s mit kell tenniük ahhoz, hogy megtalálják az igazságot. Mi pedig azt hirdetjük, hogy egyetlen igazság van, a többi pedig vélemény. Bármennyire igaz, nem abszolút. Egyetlen abszolút igazság van: az Úr Jézus Krisztus, az élő Isten Fia.

S ha létezik igazság, akkor ennek meg kell jelennie az erkölcsi életünkben, s ha létezik abszolút igazság, akkor létezik kegyelem és bűn is. Ha nincs igazság, akkor csak problémák vannak, melyeket kezelnünk kell, de nem létezik például a bűn. Nincs mit megbánni, csak elemezni tudjuk a helyzeteket, problémákat és következtetéseket tudunk levonni. De ha van abszolút igazság, akkor van kihez újrakezdeni, van mihez újra igazítani a cselekedeteinket, az értékrendünket, a véleményünket, az igazságunkat.

A Kossuth téren megáldottam azt a kenyeret, amely sokak munkájából született meg. Nemcsak megáldanunk kell a kenyeret, hanem meg is kell osztanunk azt a nélkülözőkkel, szenvedőkkel, éhezőkkel. Azokkal a testvéreinkkel, akik szükségben vannak. Nem szabad elfordítanunk a tekintetünket azoktól, akik körülöttünk a szenvedés útját járják. Nem szabad elfordítani a tekintetünket azoktól, akik nélkülöznek, akiknek probléma a napi betevő falat előteremtése. Létezik szegénység, nélkülözés. Nekünk észre kell vennünk az igazságot, az abszolút igazságot a szenvedőkben is.

Az utolsó ítéleten Jézus mindannyiunktól megkérdezi majd: adtatok-e enni, amikor éheztem? Adtatok-e inni, amikor szomjaztam? Adtatok-e ruhát, amikor ruhám sem volt? Befogadtatok-e, amikor idegenként voltam köztetek? Felkerestetek-e, amikor beteg voltam? Meglátogattatok-e, amikor börtönben sínylődtem?

S kérdezik tőle, hogy mikor láttunk téged éhezni, szomjazni, betegen, idegenként? „Amit egynek ezek közül tettetek, azt nekem tettétek” – mondja Jézus. Velem tettétek, vagy velem nem tettétek. Az abszolút igazság, a mi Urunk, Jézus Krisztus sorsközösséget vállal a szenvedőkkel, nélkülözőkkel, betegekkel. Nemcsak a templomban, az Oltáriszentségben, a Szentírás igéjében, hanem a szenvedő testvéreinkben is találkozhatunk az igazsággal, a szeretet igazságával. Ma, amikor megáldottuk a kenyeret, ne feledkezzünk el azokról a testvéreinkről, akikkel meg kell osztanunk a mindennapi kenyerünket – fogalmazott a megyéspüspök, majd hozzátette: a mai napon nem csupán egy államalapítót, hanem egy szentet ünnepel az Egyház.

– Első királyunk szent volt. Egyedül senki nem lehet szent. Hiszünk a szentek közösségében, melyet Szent István is hitt és megélt, hiszen utódja nem lévén a Szűzanyának ajánlotta fel népünket és országunkat. Élő, eleven kapcsolata volt a szentek közösségével, élükön a Szűzanyával.

Minden megkeresztelt ember Istentől rendelt hivatása az életszentség. Isten akarata az, hogy szentté váljunk. Az életszentség nem erényverseny, erényolimpia, melyet néhányan sikeresen végig futnak. Az életszentség egy személyes kapcsolat a köztünk élő szeretet-Istennel. A köztünk élő igazsággal való személyes, szenvedélyes szeretetkapcsolat.

A szentek azok, akiket szíven talált az igazság és a szeretet. Ők azok, akik utána nem tudtak enélkül élni és olyan mély kapcsolatba kerülnek az igazsággal, a szeretettel, s olyan fokon betöltötte a szívüket ez a kapcsolat, hogy túláradt rajtuk és eljutott másokhoz is. Fogadjuk el, hogy létezik abszolút igazság és rendeljük alá magunkat ennek az abszolút igazságnak! Vegyük észre azokat a testvéreinket, akik szükségben vannak, akikkel meg kell osztanunk a kenyerünket, mondjunk igent az életszentségre és kérjük védőszentjeink közbenjárását és segítségét, hogy ez meg is valósulhasson – zárta szentbeszédét a megyéspüspök.

Fotó: Kling Márk
Videó: Szerafin Zoltán