„Talán sosem volt aktuálisabb a béke témája, mint napjainkban” – kezdhetnénk a beszámolót ezzel a klisének tűnő felütéssel. De Claudia Lucci CB nővér, a Tábor Hegyi Napok idei főelőadója rávilágított: A rossz, a békétlenség a teremtés kezdete óta jelen van az emberiség történetében, Ádám és Éva nagyravágyásában, Káin testvérgyilkosságában. Körbenézve a világunkban könnyen fókuszálhatunk csak a konkolyra, amelyről Jézus példabeszédében is olvashatunk. Hogyan kaphatjuk meg hát Isten tekintetét, aki mint jó gazda, az értékes búzát is látja a gaz között? Hogyan találhatjuk meg az igazi békét a világban tomboló békétlenségek közepette? Nem kisebb feladatra vállalkozott a Nyolc Boldogság Közösség, mint hogy a táborba látogató fiatalokat végigvezesse a béke keresésének és megtalálásának lelki útján.

A délelőtti előadásokon Claudia nővér, aki a franciaországi Autrey-ból érkezett hozzánk, bemutatta számunkra a béke különböző aspektusait.

Első nap a békét mint küzdelmet és ajándékot szemléltük: Sienai Szent Katalin, Szent II. János Pál és Ferenc pápa nyomán arról beszéltünk, hogy a béke egy kitartó küzdelem gyümölcse, egy háborúé, amiben a jó legyőzi a rosszat, és ez mindenekelőtt a saját szívünknél kezdődik.

A végeredmény pedig a béke jézusi fogalma, a shalom, a túlcsorduló jelenlét ajándéka. Második nap a békéről mint a megbocsátás és a kiengesztelődés folyamatáról volt szó: mit jelent Jézus valódi közbenjárása, ahogyan a konfliktusainkban a kereszten kinyújtott két karjával közénk áll, hogy összekösse a feleket és megszüntesse a szíveink, a családjaink, az Egyházunk és a világunk megosztottságát. A harmadik előadásban a békéről mint boldogságról és szabadságról beszéltünk: arról az isteni logikáról, amikor a versengés és a másik legyőzése helyett az adás jelent örömöt, amikor elfogadom a korlátaimat és önmagamat, ezzel engedem, hogy Isten működhessen bennem és valódi szabadságot ajándékozzon nekem.

Minden délben szentmisét ünnepeltünk a jelen lévő paptestvérekkel, köztük Mohos Gáborral, az Esztergom-Budapesti Egyházmegye segédpüspökével, aki végigkísérte egész táborunkat. Külön öröm, hogy szombatra ellátogatott hozzánk Varga László kaposvári megyéspüspök is. A Nyolc Boldogság Közösségre jellemzően a szentmisék liturgiája hozzásegített minket ahhoz, hogy itt a földön, a tábor napjaiban kicsit a bőrünkön érezzük a mennyország békéjét.

A délutáni programsávban az Egyház és a Nyolc Boldogság Közösség számára fontos lelkiségi témákban szerveződtek fórumbeszélgetések, olyan kérdések kapcsán, amelyek a fiatalokat megmozgatják, sokszor talán össze is zavarják: volt fórum a szentgyónásról, a karizmatikus életről és a közbenjáró imáról. Beszélgettünk arról, hogyan kereshetjük a békét a Szentírás lapjainak útmutatásával, és szemlélhettük Máriának, a Béke Királynőjének alakját, aki hadba hívja gyermekeit – az imádság és a mély lelki élet hadjáratába.

Érdekes vendégek is érkeztek a táborba: Horváth Kornél atya a tábori lelkészi szolgálatának tapasztalatai alapján beszélt a békéről; Szűcs Sándor generációkutató és teológus pedig a jövő kihívásaira készített fel minket, amennyiben a következő generációk valóban több mint 100 évig fognak majd élni. Egyik délután a brazil gyökerű Fazenda da Esperança közösség tagjai is meglátogattak minket, akik a függőségeikből szabadulni vágyó fiatalok közti missziójukról és a szinte szomszédos Csákányban nemrég elinduló életközösségükről számoltak be.

A délutánjainkon ezenkívül helyet kapott a művészet, a mozgás, az önismeret és a csendes ima is: volt alkotóműhely és sportolási lehetőség, tanulhattunk zsidó gyökerű liturgikus táncokat, és szerepelt fókuszműhely is a programok közt. Azokat pedig, akik inkább elcsendesedésre vágytak, az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus várta a fák alatti sátorban, vagy a természetben járhatták a Lélek útja szemlélődő sétát.

Napjainkat imaestekkel zártuk, amelyek szintén bekapcsolódtak a tábor lelki ívébe: az első este letehettük mindazokat a külső-belső békétlenségeinket, amelyekből a táborba érkeztünk – legyenek ezek a kapcsolati konfliktusaink, a világból érkező hírek miatti szorongásaink, vagy bármely olyan hang, amely megzavar bennünket.

Második nap Jézus sebeihez közelíthettünk a saját sebzettségeinkkel, aki ezekre a fájó pontjainkra is békét akar adni, az ő békéjét, de nem úgy, ahogy a világ adja (vö. Jn. 14,27). Péntek este az Oltáriszentség jelenlétében, Jézus tekintetével szemlélhettük a házasságtörő asszony történetét, majd a kiengesztelődés szentségében tehettük le terheinket.

A tábor záróestjén pedig bátorságért, nyitottságért és engedelmességért imádkoztunk, hogy ne csak a belső békénket találjuk meg, hanem vegyük a Szentlelket és vigyük a békét magunkkal oda, ahová a hegyről majd visszatérünk.

A közel 50 fős táborszervező csapat, köztük a közösség nővérei, papjai, laikus tagjai és fiatal barátai nem csupán emberi erejükre támaszkodtak, hanem egyenesen a Szentlélekre bízták a tábort és a részt vevő fiatalokat: a csoportnevekben a Lélek gyümölcsei kísértek el minket a héten. Apró kulisszatitok, hogy a szervezők az előadások, az imaestek és a délutáni fórumbeszélgetések témáit összehangolják, de a szentmisék olvasmányait nem igazítják a tábor témájához, hanem elfogadják az Egyháztól Isten aznapra szánt igéit. Fogadhatjuk a Szentlélek ajándékaként azt is, hogy a tábor napjaira kapott szentírási szakaszok szintén a béke útjára tanítottak minket.

Szerdán szentmisével kezdődött, vasárnap pedig szentmisével zárult a táborozók programja, és Szent Pál szavaival búcsúzhattunk, aki Krisztust így mutatja be az Efezusiaknak írt levélben: „Ő, a mi békességünk […] Eljött, hogy békét hirdessen nektek, a távollevőknek, és békét a közellevőknek.” (Ef 2,14. 17)

Ezt a békességet, magát Jézust hozhattuk magunkkal a szívünkben a tábor hegyéről, hogy a világ megpróbáltatásaiban is benne bízva maradhassunk meg a béke útján.

Szöveg: Fekete Nikolett/Nyolc Boldogság Közösség

Fotók: Nyéki Tamás/Nyolc Boldogság Közösség

Forrás: Nyolc Boldogság Közösség, Magyar Kurír