A helyi adottságoknak megfelelően az „emeleti teremben” – ahol a börtönkápolna található – gyűltek össze a szentmise résztvevői és hallgatták meg a Szentírás pünkösdi örömhírét: velünk a Szentlélek!

A szentbeszédben a tábori lelkész elmondta, hogy akkor is és ma is, sőt a jövőben is, egészen a világ végéig velünk van a Szentlélek. Aki befogadja, annak új, hússzívet ad az Úr. Itt a lehetőség, hogy megváltoztassuk az életünket. Nem kell, hogy osztályrészünk legyen a kicsapongás, tisztátalanság, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, gyilkosság, részegeskedés és az ezekhez hasonlók. Az új hússzív megtermi a Lélek gyümölcseit, ami a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

Perlaki József, a Cursillo önkéntese tanúságot tett arról, hogy évekkel ezelőtt pünkösdkor indult el benne a változás, melynek következtében mára megkeresztelt, egyházi házasságban élő, bérmálkozott és rendszeresen gyónó, szentáldozáshoz járuló krisztuskövetővé vált.

A szentmisét a kiemelt tábori lelkész dr. Sitkei Lukács, a Kaposvári Büntetés-végrehajtási Intézet börtönlelkészének diakónusi szolgálatával és Lelovics László, a Magyar Testvéri Börtöntársaság önkéntesének zenei szolgálatával mutatta be. Az ünnepi alkalmon a fogvatartottak közül többen szentgyónáshoz, majd szentáldozáshoz is járultak.

A börtönlelkész Dr. Papp Miklós morálteológus gondolatait idézve hangsúlyozta: az emberi együttélés sikerét két irányból tudjuk előmozdítani. Felülről, kívülről a jog eszközével: rendőrség, kamerák, jogszabályok, börtönök. Azonban már Tolsztoj is megmondta: egy társadalmat nem lehet jobbá tenni még több börtönnel és lánccal. Szükség van arra is, hogy belülről is motiváljuk az embert a jóra. Ezért fontos minden társadalomban a kultúra, a sport (fair play), a tudomány – és a vallás támogatása. A társadalomnak megéri ezekre is költeni, hogy ne kelljen még több kamera, rendőr, börtön. Egy társadalom annál jobb, minél inkább magától jó. A szentgyónásban nem lesöpörjük a bűnt, hanem belső gyógyulásra indítjuk. A gyónás kegyelmi ereje oda érhet el, ahová semmilyen jogszabály, börtön sem. A börtönőrök is tudják, hogy az ő munkájuk is könnyebb, ha van börtönlelkész. A társadalom, a jogalkotás brutalizálódását segíti elő, ha letagadjuk, semmibe vesszük mindazon nevelő erőket, akik belülről igyekeznek az embert a jó felé mozdítani. Az ártatlant meg kell védeni, a bűnöst be kell zárni, de nem kell brutalizálni – emelte ki Dr. Sitkei Lukács