– Maradjatok meg szeretetemben, legyen teljes bennetek az örömöm! Barátaim vagytok, teremjetek maradandó gyümölcsöt! – emelte ki az evangéliumi szakasz néhány gondolatát a főpásztor prédikációja elején.

– „Maradjatok meg szeretetemben!” A keresztségünk pillanatában a legnagyobb dolog történt velünk. Ennél nagyobb esemény már csak az lesz, amikor belépünk Isten dicsőségébe. Minden egyéb, ami itt a Földön történik velünk, az kevesebb annál, mint amikor megkeresztelkedtünk, mely földi életünk legnagyobb eseménye. A régi ember meghalt, új ember született és attól a pillanattól kezdve Isten bennünk él, mi pedig Istenben. Egy olyan ontológiai, mély kapcsolat jött létre Isten és ember között ingyen, feltétel nélkül – hiszen semmit nem tettünk érte, nem érdemeltük meg – ami az egész életünket kell, hogy meghatározza.

A legmélyebb szeretetkapcsoltot hozta létre Isten közte és köztünk, vagyis hamis az az istenkép, mely egy távoli, olyan Istenről beszél, akinek szeretetét ki kell érdemelni, le lehet fizetni jócselekedetekkel, vagy perselyadományokkal. Hamis az az istenkép, amely arról beszél, hogy félni kell tőle. Mindent megkaptunk, hiszen Isten a minden. A probléma az – és ezért kéri Jézus, hogy maradjunk meg a szeretetében –, mert nem maradunk ebben a kapcsolatban. Nem jelent semmit, csak akkor, ha baj van. Akkor nagyon fontossá válik és felértékelődik minden emberi kapcsolat és a mennyei Atyával való kapcsolat is. Isten azt mondja: maradjatok meg szeretetemben, ünnepeljétek meg azt az ajándékot naponta, amelyet én hoztam létre köztetek és köztem.

Ünnepeljétek, szemléljétek, adjatok hálát érte, dicsőítsétek az Istent, mert a legnagyobb dolog történt veletek. Hogy lehet megmaradni ebben a szeretetben? Hiszen annyi a dolgunk, feladatunk, problémánk és nehézségünk. Először is hinni kell, hogy ez ajándék. Ingyen kaptuk, feltétel nélkül ezt az ajándékot, melyet Isten sohasem fog visszavonni. Nem lehet megrendíteni a szeretetét. Nem gondolta meg magát a balkáni háború után sem, a mostani háborúk után sem gondolja meg magát és a családon belüli konfliktusok után sem gondolja meg magát. Ez a szeretet meg nem változtatható.

Akkor mit kell tenni? Hinni benne, befogadni és vágyakozni utána. Mindent a vágyaink vezetnek. A vágyaink határozzák meg a gondolatainkat, cselekedeteinket. Ez a mély vágy Isten szeretete után ott van a szívedben ajándékként. Tegyél meg mindent, hogy ez a vágy éljen, égjen és betöltsön. A többit elvégzi a Szentlélek, s akkor megmaradsz a szeretetében. Mert ha vágyakozol rá, akkor – mivel a szeretet leleményes – meg fogod találni, hogy miként tudsz megmaradni Istenben és az ő szeretetében.

Az ima, a jelenlét, a szemlélődés, az ige olvasása, elmélkedése, tettekre váltása mind segít abban, hogy megmaradj ebben a szeretetkapcsolatban. S a szentségek is. Minden szentáldozás ezt a kapcsolatot táplálja, élteti, s minden szentgyónás is. Vágyakozzatok arra, hogy megmaradhassatok Isten szeretetében.

Isten pedig arra vágyik, hogy az ő öröme legyen bennünk, s örömünk teljes legyen. Szabad örülni egy ilyen reménytelen, kilátástalan történelmi korban, mint ami most van? Normális az, aki ilyenkor örül? Hiszen mindenki panaszkodik, morog, elégedetlenkedik. Igen, egyetlen normális alapállás van, az öröm. Ez van a szívünk legmélyén. Nem a panaszkodás, búskomorság, elégedetlenség, hanem az öröm.

Miért lehet örülni? Akit szeretnek, az boldog. Aki tud szeretni, az boldog és örül. Ez a kettő meghatároz bennünket. Az emberlétünk titka, hogy szeretve vagyunk és tudunk szeretni. S mivel az a szeretet, amely Isten szeretete, nem változik, hanem állandó, ezért mindig van jogunk örülni. Mindig van lehetőségünk derűsnek lenni, akármilyen körülmények között is vagyunk , mert a legfontosabbra figyelhetünk, a Szeretetre – fogalmazott a megyéspüspök szentbeszédében, mely teljes egészében meghallgatható:

A szentmise végén a főpásztor elismerésben részesített öt fiatalt, akik a tavalyi garabonci imatáborban újraélesztésben részesítettek egy táborozót, akinek röplabdázás közben megállt a szíve. Az időközben kiérkező mentők sikeresen stabilizálták a fiatal állapotát, majd kórházba szállították. A megyéspüspök háláját és köszönetét fejezte ki a garabonci imatábor egész stábjának, akik egy közösségként, egységesen fellépve segítették a táborozókat és szervezték meg a háttérimát, illetve azt, hogy ezt a krízist a lehetőségekhez képest a lehető legjobban vészeljék át a résztvevők, akik ez idő alatt háttérimájukkal támogatták társaikat.

Fotó: Kling Márk

Videó: Szerafin Zoltán