A főpásztort és a zarándokokat ezalkalommal is dr. Nyéky Kálmán, a bazilika plébánosa; Werner Józsefné polgármester és Kintler Vince, az egyházközségi képviselő-testület vezetője köszöntötte. A világi elnök köszöntőjében felidézte az elmúlt hónapokban hallott tanításokat többek között az emberről, mint a Szentlélek templomáról, vagy a papok hídbéli szerepéről, melynek kapcsán a papoknak a hívő emberek életében betöltött hivatásáról elmélkedett.

A főpásztor anyák napjához kapcsolódóan Szűz Mária lelkületéről beszélt prédikációjában.

– Arra kérlek benneteket, hogy ha imádkoztok értünk, akkor imádkozzatok azért is, hogy a Szűzanya lelkülete a papok lelkületében is megjelenjen. A Szűzanya lelkületéről sok mindent lehet tanítani, egy prédikáció kerete szűk ahhoz, hogy ezt teljesen ki lehessen bontani, azonban néhány szempontot kiemelnék az ő életéből, lelkületéből, melyre nagy szüksége van a papságunknak, s természetesen nemcsak a papjainknak, hanem mindenkinek is, aki tiszteli a Szűzanyát.

Az első, amit kiemelnék, az engedelmesség. Korunk lenézi az engedelmességet, infantilizmusnak, gyerekes dolognak tartja azt. Az önmegvalósítás korában nevetséges dolog engedelmeskedni. Azok a fiatalok, akik ma hivatást kapnak, már ebből a generációból jönnek. Nem érthető számukra, hogy mit jelent engedelmeskedni, s hogy az nem gyerekes dolog, hanem egy szabadon, szeretetből vállalt függés.

Jézus életében az engedelmesség nem katonai fogalom volt, s a Szűzanya életében sem az. Nem azt jelentette, hogy „parancs, értettem”, s hogy az angyal parancsol, elmondja Isten szavát, melyet Mária megért és megtesz. A Szűzanyának megmaradt a szabadság mozgástere. Amikor az angyali üdvözletet meghallgatja, akkor gondolkodóba esik. Van ideje gondolkozni, megmarad a szabadsága arra, hogy válaszolhasson.

Az engedelmesség a legnagyobb védelem a szellemi harcban. Annak, hogy Jézuson nem talált „fogást” a Sátán és nem tudta elbuktatni, az egyik titka az volt, hogy Jézus élete minden pillanatában engedelmeskedni akart az Atyának, élete minden pillanatában csak a mennyei Atyától akart függeni önként, szabadon, szeretetből. Ugyanez jellemző a Szűzanyára is. Önként, szabadon, szeretetből függővé tette magát a mennyei Atyától.

Ha minden alkalommal, amikor rájövünk arra, hogy kísértésben vagyunk, megtennénk ezt, s keresnénk Istent és a tőle való függést, akkor sohasem buknánk el a bűnben. Azonban elfelejtjük ezt, vagy nem is foglalkozunk vele, vagy csak nem akarunk függeni Istentől, „majd mi megoldjuk”.

A Szűzanya lelkületében kiemelkedik számomra az engedelmesség. Imádkozzatok olyan papokért, hivatásokért, akik így akarnak engedelmesek lenni, s akiknek minden vágyuk, hogy Istentől tegyék függővé az életüket. Arra vágynak, hogy életük minden percét az Istennel való szeretetkapcsolat határozza meg, mint a Szűzanyának.

A másik, amit kiemelnék a Szűzanya lelkületében, az a Krisztus-központúság. Az élete, miután megfogant méhében a magzat, teljesen Krisztus-központú lett, mind a mai napig. Minden dolgát az ő Fiának a léte, hogyléte, sorsa, halála és feltámadása határozta meg. Milyen gyönyörű lenne, ha az Egyházunkban sok olyan pap lenne, aki Krisztus-központú életet él. Akinek minden dolgát, gondolkozását, vágyait, cselekedeteit meghatározza a Krisztussal való kapcsolat. Szükségünk van ilyen papokra, szerzetesekre és keresztényekre, akiknek az életüket a Krisztussal való kapcsolat határozza meg. Akiknek életében az a döntő, hogy mit mondott Jézus, s mire mutatott példát. Mária Krisztus-központúvá vált nemcsak fizikailag, biológiailag, hanem lelkileg is.

Kérjük a közbenjárását, hogy adjon nekünk ilyen hivatásokat, akiket teljesen betölt a Krisztussal való szeretetkapcsolat – fogalmazott a megyéspüspök, majd a hitből fakadó örömről beszélt prédikációjában, mely teljes egészében meghallgatható:

A szentmise végén anyák napja ünnepéhez kapcsolódóan a megyéspüspök megáldotta az édesanyákat, akiknek vezetésével a papság és a zarándokok átvonultak a kegyoltár alatt.

Fotó: Kling Márk

Videó: Szerafin Zoltán