– Kedves Paptestvérek! Hálás és boldog vagyok, hogy vagytok, s köszönöm a Jóistennek, hogy veletek szolgálhatom az Egyházat, Isten országát. S nemcsak most vagyok hálás értetek – kezdte prédikációját a megyéspüspök. A heteim legszebb időpontjai azok, amikor név szerint, külön-külön imádkozom mindegyikőtökért. Hála Istennek, sokan vagyunk, így egy-másfél óra, mire végzek. Ebben benne vannak a diakónusok és a püspöktestvérek is. Ugyanis akiért imádkozom, azt szeretem. Arra nem tudok haragudni, ezért javaslom nektek is, hogy sűrűn imádkozzatok egymásért. Különösen azokért, akikkel nehéz, vagy akik lélekben távol vannak tőletek. Ha még nem teszitek, kezdjétek el!

Az ima átformálja a szívünket. Az egymásért végzett ima pedig közösségbe hoz bennünket Krisztussal, hiszen őhozzá imádkozom, s őneki ajánllak fel benneteket. Az ima közelebb hoz egymáshoz is. Tényleg örülök, hogy vagytok! Jó dolog hetente többször, hosszan imádkozni értetek!

Arra gondoltam, hogy kicsit kibontanám a papi ígéreteket, mert amikor felolvasom, mindannyian válaszolunk rá, de nem biztos, hogy újra átgondoljuk azt, hogy mire is mondtunk igent.

Az első, amire ígéretet teszünk, és amit megújítunk, hogy lemondva önmagunkról, egyre hasonlóbbakká válunk Jézus Krisztushoz, akivel az életünk egyre szorosabban összeforr. „Ugyanaz a lelkület legyen bennetek – írja Szent Pál a filippieknek –, ami Krisztus Jézusban volt!” Mi, akik a krisztusi papságban részesültünk, Krisztust kell, hogy közvetítsük nemcsak az igehirdetésben és a szentségekben, hanem az életünkben is. Abban, ahogyan jelen vagyunk a hívek között, a fiatalok között, vagy egymással. Egy életen át dolgoznunk kell magunkon, hogy Krisztushoz hasonlókká váljunk. A hétköznapi forgatagban ez gyakran háttérbe szorul, pedig az emberek, ha hozzánk jönnek, Istent és Jézus Krisztust keresik. Aki több minden tudásnál, s mindennél. Őt várják és keresik, s a Szentlélek, akivel felkent bennünket az Isten, kész kiformálni bennünk Krisztust.

Nem menthetjük fel magunkat azzal, hogy bűnösek vagyunk, vagy erre nem vagyunk méltók. Nem kérdőjelezhetjük meg Isten kiválasztó szeretetét. Nem önjelöltek vagyunk, hanem meghívottak és kiválasztottak, s ez méltóságot jelent.

Krisztust megélni és az ő lelkületével jelen lenni az Egyházban, az egyik legcsodálatosabb ajándék. S ha elvétettük, elbuktunk, mindig van lehetőség újrakezdeni. A hűség a legfontosabb. A Szentlélek ki tudja formálni bennünk a krisztusi lelkületet, az önkiüresítést, a szolgáló szeretetet, az alázatot és az engedelmességet, egészen a halálig.

Ígéretet teszünk arra, hogy az Eucharisztia szent áldozatát bemutatjuk a többi liturgikus cselekménnyel együtt és hirdetjük Isten igéjét. Hasonlóvá kell válnunk a Mesterhez. Jézus Krisztus az Eucharisztiában elénk éli az ő valóságát itt, a Földön. Nemcsak akkor lett egészen kicsiny, amikor gyermekként megszületett, hanem az Eucharisztiában is egészen kicsi, hogy ne akarjunk nagyok lenni, hanem ebben is kövessük őt. Az Eucharisztiában Krisztus a legszegényebb. Nincs más, csak a léte. Ha bemutatjuk a szent áldozatot, akkor kövessük a példáját. Válasszuk mi is a szegénység prófétai útját és a jellé válást egy bálványimádó, mammont imádó világban.

Krisztus az Eucharisztiában sebezhető, a kezünkre adja magát. Azt teszünk vele, amit akarunk. Az Eucharisztiában megtörjük Krisztus testét. Az erőszak világában, amely körülvesz és néha át is jár bennünket, a sebezhetőség hatalmas jel. Jézus nemcsak a Getszemániban nem védte meg magát és övéit. Ma sem védi meg önmagát és övéit az erőszaktól. Nem azért jött. Isten országának az örömhírét hozta. Isten szereteturalmának az örömhírét hozta. S azt nem lehet erőszakkal képviselni. Sem fizikai, sem verbális erőszakkal nem lehet hirdetni az örömhírt.

Az Eucharisztiában Krisztus szent. Szentség a szenteknek. Azért adja oda önmagát minden szentmisében minden papnak, hogy kiformálja belőlünk a szentet. Ez az Isten akarata. Szent papokat és püspököket akar az Isten az ő Egyházában. S mindenki szentté tud válni, ha ő is akarja. Egyedül nem tudjuk megélni, de Istennel minden lehetséges – fogalmazott a megyéspüspök.

A szentbeszédet követően az egyházmegye papjai megújították a szentelésükkor tett ígéreteiket, majd az olajak megáldásának szertartása következett.

A szentmise teljes egészében megtekinthető:

Fotó: Kling Márk, Szerafin Zoltán

Videó: Kling Márk