Nagy fába vágtuk a fejszénket, amikor 43 fiatallal elindultunk meghódítani az „örök várost”, de megérte!

Tizenöt órás buszozás után érkeztünk meg Castel di Guido-ba, ahol a szállásunk volt. A szívélyes fogadtatás után elfoglaltuk a szobákat és egyből misében adtunk hálát a szerencsés megérkezésért.

Másnap reggel a Szent Péter-bazilika Magyarok Nagyasszonya-kápolnájában volt szerencsénk misén részt venni, melyet János atya tartott. A bazilika megtekintése után felmásztunk a kupolába, ahonnan egyedülálló kilátás nyílt a városra. Végül nyakunkba vettük a várost: Angyalvár, Piazza Navona, Szent Ágoston-templom és még sok látnivaló. Útközben nem maradhatott el az olasz fagyi kóstolása sem.

Kedden a Santa Maria Maggiore-bazilikában – ahol János atyát pappá szentelték – kezdtünk szentmisével, majd a Lateráni bazilikát tekintettük meg. Itt csatlakozott hozzánk három mexikói szeminarista, akik nyitottságukkal és mosolyukkal egyből megtalálták a hangot a gyerekekkel. Cserébe egy rövid magyar nyelvtanfolyamban részesültek. Délután együtt sétáltunk át a Colosseumhoz. A nap legizgalmasabb mozzanata a metrózás volt vissza a szállásra. Hatalmas tömeg, nem fértünk fel egy szerelvényre és ráadásul át kellett szállnunk. Gondviselés volt, hogy senki nem szakadt le a csoportról.

Szerdai ébresztőnk igen koránra sikeredett, hiszen belépőnk volt a pápai audienciára, ami kilenc órakor kezdődött. Mivel belépőt rajtunk kívül másik több, mint tízezer ember is kapott, így szoros volt a verseny a helyekért. Végül a kordon mellett ültünk, a fiatalok egy része karnyújtásnyira volt a Szentatyától, amikor a pápamobillal körbement. Délután a North American College-ot látogattuk meg, ahol újabb szeminaristákkal építettünk baráti kapcsolatot, cserébe egy kis nyelvleckéért. Majd a „kemény mag” megmászta a Szent Lépcsőt térden állva, emlékezve arra az eseményre, amikor Jézust Pilátus elé vitték ugyanezen a lépcsőn.

Csütörtökön délelőtt lelki napunk volt a Ateneo Regina Apostolorum Egyetemen. A lányok és a fiúk külön csoportban hallgatták meg a Torinói Lepelről szóló előadást, amelyhez egy kiállítás is kapcsolódott. Számomra a legdöbbenetesebb dolog a lepel alapján bronzból készült rekonstrukció volt, Jézus testéről. A lelki programot közös ebéddel zártuk az itt tanuló szeminaristákkal. A magyar nyelvlecke ezúttal szalvétára írva folytatódott.

Délután az egyik legnépszerűbb program, a tengerpart következett. Szerencsére a fotókon nem látszik, hogy a víz 14 fokos, a levegő pedig 18 fokos volt és nagyon fújt a szél. A bátrabbak fürödtek, de lehetőség volt strandröpizni, focizni, kagylókat gyűjteni.

Utolsó nap a Szent Kallixtusz katakombába látogattunk el. Négy emelet a föld alatt, hatvan kilométer folyosóval. Természetesen nem jártuk be az egészet, de így is érzékeltük a hely különlegességét. Aznapi misét ott lent ünnepeltük egy pici kápolnában, a sírok között. Március 15-e lévén a Himnuszt is elénekeltük a mise végén.

Szombaton hajnali háromkor indultunk vissza Kaposvárra, ezúttal kevesebb megállóval, esti misére megérkezve a Szent Imre-templomhoz. A zarándoklat során az egyetlen bosszantó dolog az éjszakai szúnyogjárás volt, amely szúnyoghálók ellenére sem hagyott minket aludni. Legközelebb szúnyogriasztóval is készülünk. A tervek szerint két év múlva újra nekivágunk.

Istennek legyen hála ezért az útért! Igazi Zarándoklat volt, nagybetűvel.

***

Néhány visszajelzés a fiataloktól:

„Fent a tetőn a kilátás gyönyörű volt, már aznap tudtam, megérte a hosszú buszút.”

„John atya szentelési helye, a sok lépcső, a Colosseum, a sok napsütés és a gelato. Ez az emlék megmarad örökre”

„Együtt mentünk a papokkal a Colosseum felé, angol tudásunkat csillogtattuk és finom kajákat fogyasztottunk”

„Vonattal mentünk be a városba, ami nagyon tetszett. Tökre érdekes volt, hogy emeletes vonat volt, még nem utaztam ilyenben.”

„Ma nagyon korán keltünk, mivel mentünk a Pápához. Nagyon durva és számomra felfoghatatlan volt, hogy ilyen közelről láthattam Őt!”

„Nagyon jó volt! Még annál is jobb!”