„Ez a zarándokút, melyet Rajkai István, a kaposvári Jézus Szíve templom plébánosa álmodott meg, egy nagyszerű felkészülés és töltekezés azoknak, akik közelebb szeretnének kerülni Jézushoz, az Ő szent Vére és Teste által. A zarándoklat mindig egy különleges esemény, ebben az évben 39 településről majdnem ezren érkeztünk töltekezni, bűneinket, bánatunkat letenni. Idén egyházmegyénkhez csatlakoztak budapesti zarándokok is, akiket nagy örömmel fogadtunk.” – fogalmazott Fekete Csaba állandó diakónus, a zarándoklat főszervezője.
A zarándokokat Josip Đurkan, ludbregi plébános köszöntötte, majd Varga László megyéspüspök celebrált szentmisét. Prédikációjában az önátadásról, mint Isten szeretetére való válaszról beszélt.
„Nagyon örülök, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus kongresszusra való készület második zarándokállomásához érkeztünk. Tavaly is Szent Vér-kegyhelyen voltunk Bátán, és reményeink szerint jövőre is el fogunk zarándokolni egy hasonló kegyhelyre. Szemléljük most azt a szeretetet, amelyet a mi Urunk, Jézus Krisztus szent testének és vérének odaadásával mutatott meg nekünk. »Kegyelem nektek és békesség!« hallottuk a Jelenések könyvéből Jézus Krisztustól, aki a hűséges Tanú. A mi Urunk a Szentháromságos Szeretet tagja. Annak a Szeretetnek, amely nem csak megszólította az embert, illetve megteremtette számára szeretetből mindazt, ami ezen a világon csodálatos, és egyben lehetőség életünk kibontakozásához, hanem megszólította az embert a prófétákon keresztül. Elmondta üzenetét, mert nagyon szeret bennünket.
A Szeretet továbbment, s ennek hűséges tanúja Krisztus. Nem csak egyszerűen nekünk ajándékozta a teremtett világot, nem csak egyszerűen kinyilatkoztatta üzenetét számunkra. A Szeretet közösséget akar vállalni azokkal, akit szeret. Testté lett közöttünk, megtestesült a szentháromságos Szeretet az Úr Jézus Krisztusban. Nem csak egyszerűen magára vette emberi természetünket, életünket. Tovább akart menni. Élet és sorsközösséget vállalt az emberekkel, velünk. Életünk minden rezdülése érdekli, életünk minden mozzanatára figyel. Nem megfigyel, kifigyel, hanem szeretetből figyel, mert segíteni akar. Ez a szentháromságos Szeretet elment a végsőkig. Egyesült velünk. »Aki eszi az én testemet, aki issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne.«
A szeretet nem bírta ki a távolságot azokkal, akiket szeret. Teljes közösséget, létközösséget vállalt, és még ennél is tovább vitt bennünket, hiszen nem csak egyszerűen közösséget vállalt velünk Jézus Krisztusban a Szentháromság, hanem nekünk ajándékozta ebben a kenyérben és vérben az örök életet. Nem csak hozzánk szegődött, nem csak hordozza földi életünk terheit, hanem a távlatot is megnyitotta. A szentháromságos Szeretet kinyitotta életünk távlatát a Mennyországra. A mi Urunk, Jézus Krisztus elment és helyet készített számunkra. Hogy ne maradjunk egyedül, elküldte nekünk első ajándékul a Szentlelket azért, hogy többé már ne magunknak éljünk, hanem annak, aki értünk meghalt és feltámadt. Annak, aki mindent odaadott ebben a szeretetben nekünk.
Isten szeretete választ vár, s azért küldte el nekünk a Szentlelket, hogy tudjunk válaszolni ennek a Szeretetnek. Erre egyetlen méltó válasz van: ha odaadjuk magunkat a szeretetnek. Lehet, hogy hiszünk benne, lehet, hogy valljuk a szavunkkal, de a Szeretet sokkal teljesebb választ vár. Feltétel nélküli önátadást, mert ezt tette velünk a szent Kenyérben és a szent Vérben az Isten. Feltétel nélkül nekünk ajándékozta szeretetből Önmagát. Az igazi válasz, hogy mi is feltétel nélkül, teljesen odaadjuk magunkat ennek a Szeretetnek. Nem csak egyszerűen szeretgetni kell az Istent, nem csak egyszerűen úgy érezni, hogy szeretem. Sokkal tovább akar vinni minket a Szentlélek ezen az úton. Teljes önátadást kínál számunkra. Akik nem félnek odaadni magukat a Szeretetben a Szentháromságnak, azoknak minden szeretetkapcsolata kivirágzik, legyen az házasság, barátság, még az ellenségszeretet kapcsolat is.
Akik felajánlják magukat a kenyérrel és a borral együtt minden szentmisében a szenvedélyes szeretetnek, azoknak ez a szeretet átformálja az életét. Ennek egyik látható gyümölcse, hogy elindulunk a megtört, szenvedő, sebzett és szegény embertársaink felé, akikben az Isten éhezi és szomjazza a szeretetet. Ha átadtuk magunkat ennek a szeretetnek, akkor nem fogjuk kizárni az életünkből a megtörteket, a betegeket, a szenvedőket, a szegényeket, a peremre jutottakat. Elindulunk feléjük, mert bennük is Isten szeretetével fogunk találkozni, rajtuk keresztül is a szentháromságos Szeretet fog megajándékozni bennünket.
Ne féljünk odaadni magunkat! Isten nem félt odaadni magát nekünk, pedig ismert bennünket, ismeri bűneinket, a sötétségeinket. Tudja, mennyi bűn van az életünkben. Nem fél odaadni magát, mert bízik bennünk. Ezt a bizalmat csak bizalommal tudjuk viszonozni. Ne féljünk rábízni magunkat erre a szeretetre! Ha elindulunk ezen az úton, figyelve a Szentlélekre, akkor ennek gyümölcsei lesznek. Megjelenik az életünkben a bátorság, az önmagunkról megfeletkezés, a másokért, különösen a szegényekért való élet, az öröm, a derű, a jóság, a szelídség, az irgalom, a tisztaság.
Csodálatos gyümölcsöket terem mindenki életében a Szentlélek, aki teljesen át akarja adni magát a Szentháromságos Szeretetnek, nem tartva vissza önmagából semmit. Erre hív minden Eucharisztikus imádás. Azt a szeretetet ünneplem, amely mindent felülmúl, s amely mindent odaad feltétel nélkül. Hűségesen ma is, itt is.
Adjunk hálát ezért a szeretetért, a Szentháromságért. Ez a szeretet megtart bennünket ezen az úton. Legyünk hálások, de ne csak a szavainkkal, hanem a tetteinkkel is. Vegyétek, egyétek az Isten szeretetének jelét, az Eucharisztiát! Adjátok magatokat teljesen elégő szeretetáldozatként Istennek! A világ várja ezt a szeretetet tőletek, illetve tőlünk papoktól. Segítsen ez a zarándoklat bennünket, hogy igent tudjunk mondani!”
A szentmise után Marija Bistricára, horvátország legnagyobb Mária-kegyhelyére indultak a zarándokok, ahol Kiss Iván esperes vezetésével, litániát imádkozva köszöntötték a Szűzanyát.
