A szentmise szónoka Farkas László dióskáli plébános volt. Felidézte, hogy a szegedi szemináriumban együtt készültek a papságra Iván atyával, aki felkérte őt, hogy szolgáljon diakónusként a papszentelési szentmiséjén Veszprémben, majd az újmisén Várvölgyön. Kiemelte, hogy a barátság akkor mélyült el még inkább közöttük, amikor Iván atya Kaposvárra került káplánnak.

– Kaposváron, a szülővárosomban megismertük egymás családját, s együtt mentünk zarándokolni. A plébánia, ahová került, nehéz plébánia volt. Egy idős pap szolgált ott, aki sok szenvedésen ment keresztül, s gyakran kórházba kellett vinni. A káplánoknak állandó készenlétben kellett lennie a beteg plébános mellett – emlékezett vissza Farkas László plébános, majd elmondta: Kaposvár után a somogyhárságyi, a somogyvári, és a kőröshegyi plébánián való szolgálat következett, majd 1993-tól Marcaliban szolgált plébánosként.

– Marcaliban a kezdeti nehézségek után megszerették, s a hívek mellé álltak. Nagy fájdalma volt nagynénje, Margit elvesztése. Édesanyja testvére mindenben mellette állt, mint egy édesanya. Ezt követően élete nehéz korszaka következett. Eljött az óra, „az Emberfiának sokat kell szenvednie.” A Mester útjára került ő is. Ismét elhangzott a meghívás szava: „jöjj és kövess engem!” Ez az út már a szenvedések útja volt, az élő keresztút. Azonban azt is tudjuk, hogy a szenvedő ember érzi meg igazán az élő Isten közelségét. Lelke mélyén bizonyára meghallotta az Úr bátorító szavát: „ne félj, én veled vagyok!” A keresztünket magunknak kell hordoznunk! Átadni nem lehet, letenni sem szabad, de mindig vannak olyan nemes lelkű, jószándékú emberek, akik tudnak segíteni a kereszthordozásban – fogalmazott Farkas László plébános.

A szentmisét követően a papság és a hívek a Boldog Gizella-templomba vonultak, melynek altemplomában Varga László megyéspüspök örök nyugalomra helyezte Kiss Iván nyugalmazott marcali plébánost.

A szentmiséről készült videófelvétel megtekinthető:

Fotó: Kling Márk

Videó: Tavi Televízió