– Talán a legtöbbször hallott evangéliumi szakaszt olvastuk most ezen a szentmisén, az angyali üdvözletet. Milyen körülmények között történt és hogy történt? Az első, ami feltűnő, az a csend. Isten – Kalkuttai Szent Teréz anya szerint a csend barátja. Ő szeret csendben dolgozni, a legnagyobb események csendben történnek, amikor Isten munkálkodik. Nincsenek tanúk. A világ teremtésének nincs tanúja, teljesen csendben történt. Jézus Krisztus megtestesülésének, fogantatásának sincs tanúja. Még Józsefet sem említi az evangélium, teljesen csendben történik. Amikor a misében a kenyér és bor átváltozik Krisztus testévé és vérévé, csend van. Isten a csend barátja. És ennek az eseménynek sem adott nagy hírverést. Nem volt hang és fényeffektus, nem volt ott a sajtó. Csak a Szűzanya tudta. Rejtekben dolgozik Isten.

A másik dolog, ami fontos, hogy váratlanul történt. Isten nem kért időpontot Máriától, s nem mondta neki, hogy mikor fog eljönni, s hogy legyen készen. Isten a meglepetések Istene. Nemcsak a csend barátja, hanem a meglepetések Istene is. Nem jelenti be előre, hogy mikor és mit fog tenni. Azt kéri, hogy legyünk készek és bízzunk benne. Mária is készenlétben volt, a többiekkel együtt várta Izrael vigasztalását, az prófétai ígéretek beteljesülését. De nem tudhatta, hogy mikor fog megtörténni. Isten nem egyeztetett vele találkozási időpontot.

A harmadik, ami nagyon fontos számomra, hogy nem nyűgözi le és nem szuggerálja Máriát az angyal annak érdekében, hogy meggyőzze. Meghívja, nem lenyűgözi. Nem bűvöli el semmilyen módon. Meghívja arra, hogy működjön együtt Isten akaratával, szándékával. A Szűzanya szabadon dönthet, van mozgástere, van ideje gondolkozni. És szabadon dönt, mert vágyakozik arra, hogy Isten szava beteljesedjen, amit az írásokban olvasott és ismert ő is. Nemcsak egyszerűen azt mondta, legyen úgy, ahogy te akarod. Nemcsak egyszerűen beleegyezett, hanem vágyakozott arra, amit az angyal kijelentett. Azt mondta, hogy ámen, vagyis teljesen alárendelte magát az ő szavának feltétel nélkül. Teljesen szabadon, önként és szeretetből tette, s engedelmeskedett.

Az engedelmesség nem parancs, értettem a Szentírásban. Nem katonai fogalom, hanem az, amikor az ember függővé akarja tenni magát Istentől és az ő szavától. Ezt ki is mondjuk a Miatyánkban: „legyen meg a te akaratod!” S ahogyan a Szűzanyával történt, hasonlóképp cselekszik Isten a mi életünkben is. Szereti a csendet, mert abban lehet meghallani Isten szavát és felismerni a Szentlélek indításait. Ha nincs csend az életünkben, csak lárma, zaj és kapkodás, akkor nem vesszük észre Isten jelenlétét, indításait az életünkben, és nem tudunk együttműködni vele. Isten a csend barátja és a meglepetések Istene. Nem jelenti be az eseményeket az életünkben. Azt kéri, hogy bízzunk benne, legyünk éberek és várjuk a vele való találkozást és majd ő eldönti, hogy mikor, milyen helyzetben fog érezni és lépni.

Nem játszik velünk az Isten, hanem bizalmat és éberséget kér tőlünk. Megmarad a szabadságunk vele szemben. Minden helyzetben szabadon dönthetünk, hogy megtesszük-e azt, amit kér, vagy sem. A keresztségünk óta mindennap szellemi harcot kell vívnunk. A keresztségben felkentek bennünket a szellemi harcra. Mert mielőtt megtörténik a keresztelés, választanunk kell. Felteszik a kérdést: ellene mondasz-e a sátánnak, minden cselekedetének, minden csábításának? S azt mondjuk, hogy igen, ellene mondok. S megkérdezik, hogy hiszel-e? Vagyis rábízod-e magad az Atyára, a Fiúra, a Szentlélekre, az Egyházra? S mi azt mondjuk, hogy igen.

Ettől kezdve mindennap szellemi harcot kell vívnunk, döntéseket kell hoznunk. Igent mondunk Istennek, figyelünk rá, jelenlétében akarunk élni, vagy nem? Igent mondunk-e az evangéliumra, vagy sem? Megkérdezzük-e Istent a döntéshelyezetekben, vagy sem? Mindig meghagyja és tiszteletben tartja a szabadságunkat isten, mert szeretné, ha önként válaszolnánk a szeretetére, ahogyan a Szűzanya. Szeretné, ha nemcsak egyszerűen beleegyeznénk az akaratába, hanem életünk középpontjává tennénk. Szeretné, ha vágyakoznánk rá, hogy az történjen velünk, amit Isten akar. Szeretné, ha engedelmesek lennénk és tőle tennénk függővé magunkat életünk minden napján a legkülönfélébb élethelyzetekben.

Tiszteljük a Szűzanyát és szeretjük őt. Kérjük az ő közbenjárását és segítségét. Ez mind helyes és fontos, de a legfontosabb, hogy kövessük az ő példáját – fogalmazott a megyéspüspök, akinek szavait követően betlehemi pásztorjátékot mutattak be a helyi férfiak, melyet bábtáncoltatásnak is hívnak. A helybeliek szerint ez a hagyomány a régmúltra tekint vissza, a pásztorok már több mint száz éve járják így a falut.

Fotó: Kling Márk