– Egy szobában égett az adventi négy gyertya, s akkora csend volt, hogy lehetett hallani, hogy miről beszélgetnek. Megszólalt az első gyertya: „én a béke vagyok, de sokan már nem tartanak fontosnak…” – mondta, s kialudt. Megszólalt a második gyertya is: „én a hit vagyok, de vannak már olyanok, akik nem akarnak, vagy nem tudnak hinni semmiben. Rám sincs már szükség…” – mondta, s ő is kialudt. Megszólalt a harmadik gyertya: „én a szeretet vagyok, de sokan elfelejtettek szeretni. Zűr van körülöttünk, ezért én sem égek már tovább...” – s ezzel ő is kialudt. Ekkor bejött egy kisfiú a szobába, meglátta, hogy nem ég a három gyertya. Elsírta magát, s felkiáltott: „nektek égnetek kell mindörökké!” – Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: „addig ne sírj, amíg én égek! Gyere, gyújtsuk meg együtt a másik három gyertyát, a békét, a hitet és a szeretetet, mert én a remény vagyok!”

A polgármester szavai után a történelmi egyházak képviselői imádkoztak. – Karácsonykor megünnepeljük az isteni gondviselést, s annak testet öltött formáját. – Hegedüs Gábor evangélikus lelkész. – Én hiszek benne, hogy e napon megünnepelhetjük azt, hogy látjuk a gondviselést, s hogy Isten beteljesítette sok-sok nemzedék kérését és imáját, hogy jöjjön el az a hatalom, aki majd eltörli a halált és a sötétséget. Ő az igazi Világosság. Amikor egy ilyen ünnep előtt állunk, s ekkora kívánságok teljesülnek, én csak egy apró kívánságot szeretnék mindenki szívére helyezni: ha csak egyetlen imádság lesz a szívünkben az ünnep alatt, akkor az szóljon a békéért! Azért, hogy most is, de majd nemzedékről-nemzedékre is őszintén és igazan mondhassuk ki, hogy legyen áldott, boldog és békés karácsonyod!

– Ha a betlehemi istállóra gondolunk, nem gondoljuk, hogy bármi nehézzé tette volna azt az estét – kezdte elmélkedését Dr. Petró László református lelkipásztor. – Pedig belegondolhatunk abba, hogy mitől is lehetett volna ott annyira idilli a környezet? Az istálló körülményeiről tudjuk, hogy azok korántsem idilli körülmények, azonban van egy különbség. Ezt a Megváltó jelenléte jelenti. Ez a jelenlét egy helyet, még akkor is, ha az nehéz, vagy gyötrelmes, nyomorúságos, idillivé tud tenni. Talán úgy is megfogalmazhatnánk, hogy azért van jövője egy helynek, mert a Megváltó benne van. Azt hiszem, hogy ezen az ünnepen ezt nemcsak lokálisan, hanem spirituálisan és önmagunkon is értenünk kell. Mennyi ember van, aki magányosan készül az ünnepre, vagy éppen gyásszal, betegséggel küzd, vagy aki szeretne a szeretteivel lenni, de nem tud. Ne feledjük: egy embernek, egy életnek, egy helynek a jövőjét mindig az adja meg, hogy ott van-e benne a megváltó Krisztus – fogalmazott a lelkipásztor, majd Varga László megyéspüspök osztotta meg gondolatait.

– Advent harmadik vasárnapja a katolikusoknak az öröm vasárnapja. Szabad-e örülni egy háborúkkal, feszültségekkel és szenvedésekkel teli világban? Lehet-e örülni egy ilyen világban? Mi azt mondjuk, hogy igen. Számunkra az ember normális alapállapota az öröm, mert Isten, a szeretet Istene megtestesült Jézus Krisztusban, szállást vett bennünk, ott él a szívünkben. Életünk távlata és igazi reménye az, hogy Isten szeretetében fog kiteljesedni, s majd beteljesedni a halálunk utáni élet. Nekünk, Isten szeretett fiainak és leányainak van jogunk és alapunk az örömre. Ezt a karácsonyi örömöt kívánom mindenkinek! – fogalmazott a megyéspüspök, majd megáldotta a kaposváriakat.

Fotó: Kling Márk