Ismerősök üdvözölték egymást szívélyesen szombaton délelőtt nemsokkal 10 óra előtt a Püspöki Székház előterében, ugyanis a Plébániai Unió közössége egy megköszönő és hálaadó napra gyűlt össze, ahová az atyák meghívására érkeztek mindazok, akik szolgálatot teljesítenek valamilyen formában a plébániák területén. A jelenlévők között voltak polgármesterek, sekrestyések, kántorok, a kórusok tagjai, de idősotthon dolgozói, valamint hitoktatók és akolitusok is helyet foglaltak a nagyteremben templomtakarítókkal és díszítőkkel együtt, ahol Kisiván Csaba moderátor plébános, a Plébániai Unió papi közösségének tagja köszöntötte a jelenlévőket, s hamarosan át is adta a szót Bárdos-Blatt Boglárkának és Szabolcsnak, akik Lóránt gyermekükkel érkeztek a rendezvényre.

Az atyák azért hívták meg a református lelkészként szolgáló házaspárt, hogy tanúságot tegyenek és előadásukban mutassák be szolgálatukat, amelyet Szigetvár környékén végeznek 14 település lelkipásztori ellátása érdekében.

Jó református szokás szerint egy énekkel kezdtük az alkalmat, amelyet miután megtanultuk együtt tudtuk énekelni. Ezt követően Szabolcs ismertette, hogy hol és hogyan is helyezkednek el falvaik, és hogy mennyi hívő él ezen a területen. Ezek a falvak két egyházközséghez tartoztak korábban. Azt is elmondta, hogy régen minden templom megtelt hívekkel, az idő folyamán azonban minden közösség létszáma lecsökkent, és manapság már nem lehet ugyanazzal a logikával ellátni a lelkipásztori szolgálatot. A mostani elgondolásuk újszerűsége az, hogy csak két istentiszteletet tartanak, az egyik területen délelőtt, a másikon pedig délután tartják az összejövetelt vasárnaponként. A hívek pedig – vagy önmaguk, vagy pedig a gyülekezet kisbuszának segítségével – jutnak el abba a faluba, ahol éppen az istentiszteletet tartják. Egy gyülekezetként tekintenek tehát az egész területre, így szervezik a programjaikat, melyek között a kóruspróbák, gyerekprogramok, vagy épp a bibliaóra is helyet kap. Ezen túl szívesen csatlakoznak minden olyan kezdeményezéshez, amelynek során tudnak találkozni az ott élő emberekkel.

Ezen túl Boglárka meghívott mindenkit arra, hogy gondolkodjunk el azon, hogy milyen nagyszerű élmény az, amikor összejön az egész plébánia közössége, és milyen szépen szól az imádság, és megtapasztalható a közösség ereje egy-egy ilyen közös alkalmon. Ezen túl buzdított arra, hogy legyünk bátrak ahhoz, hogy ne ragaszkodjunk szorosan a saját templomunkhoz, hanem a közösséget keressük, és a szentmise legyen fontosabb annál, mint hogy a saját templomunkban legyen minden.

Csaba atya, miután kifejezte háláját azért, hogy a házaspár elmondta a benyomásait és tapasztalatait a saját lelkipásztori szolgálatukról, és köszönetet mondott nekik, hogy eljöttek erre az alkalomra. Visszatekintett a 2023-as évre és köszönetet mondott mindenkinek, aki akár a legkisebb szolgálattal is hozzájárult ahhoz, hogy a közösség élete színesebb legyen a programok által, vagy templomaink méltó módon tudják szolgálni a hívek vallásos életét.

Videókkal és képes vetítéssel tarkított visszaemlékezésében többek között a pápalátogatásról, a karácsonyi, húsvéti ünnepi szentmisékről, az úrnapi körmenetekről, adventi és nagyböjti lelkinapokról és a teljesség igénye nélkül az egyéb vallásos eseményekről is beszámolt, de szót ejtett az ificsoportokról, felnőtt katekézisekről, gyermek- és ifjúsági táborokról, a családos hétvégéről is.

A tanúságtétel és a beszámoló után a közösség tagjai ünnepi szentmisén vehettek részt a liturgikus év utolsó napján, amit a Plébániai Unió papjai mutattak be hálaadásul az elmúlt egyházi évért, és a jelen lévő, valamint a távolmaradt szolgálattevőkért, és a rájuk bízott összes hívőért. A székesegyházban zengett az ének, amit a közösség erőteljes tapsa váltott fel a szentmise végén, ugyanis a tavaly hagyományteremtő céllal kezdődött gesztust idén is megerősítették, ugyanis az elmúlt évben alapított, a „Plébániai Unió szolgálatáért” díjat idén is adományozták az atyák.

Ezt a díjat, amelyet idén 7 ízben ítéltek oda azoknak, akik összetett és kiemelkedő szolgálatukkal erősítik a közösséget, Bauman József kántor kapta először, aki szolgálatkészségével érdemelte ki a kitüntetést.

Másodikként Ház Gergely és Tóth Lujza vehette át az oklevelet és emlékplakettet, akik a kaposszerdahelyi plébánián folytatnak komplex szolgálatot, többek között az ovis hittan, a taizéi imaórák szervezésével, valamint gitáros szolgálattal is.

Őket követte Huszka Imréné Klári néni, a donneri plébánia karitász csoportjának a vezetője, aki nemrégiben egyházmegyei karitász kitüntetést is kapott, de a Plébániai Unió is szerette volna kifejezni háláját a sok ügyintézésért, telefonon intézett segélyszállítmányokért, valamint azért, hogy rengeteg rászoruló családnak tudtak örömet okozni Klári néni munkája által is.

A negyedik kitüntetett Zimmerné Mátyás Katalin hitoktató, aki időt és energiát nem kímélve tanítja, neveli és közösséggé formálja Simonfán és Zselicszentpálon nem csak a gyerekeket, hanem szüleiket is próbálja a közösség szerves részévé tenni, ünnepi műsorokat szervez, plébániai napokat készít elő, és a táborokban is segédkezik. Emellett foglalkozásokat tart a simonfai és a gálosfai óvodában, s a most induló házas közösségnek is tagja.

Őt követte Simon Róbert akolitus kitüntetése, aki szintén nagyon fontos szolgálatot végez Szentbalázson, illetve a környező falvakban. Robi szintén időt és energiát nem kímélve a szívén viseli a templom és a közösség sorsát, rendíthetetlenül végzi a liturgikus szolgálatot, s akkor is tartja az imádságos alkalmakat a templomban, amikor talán nem sokat csatlakoznak hozzá. Most éppen egy hatalmas Betlehemet épít a szentbalázsi templomban, emellett igeliturgiákat tart és más egyéb szolgálatait is becsületesen és szolgálatkészen végzi.

Utolsó két kitüntetettünk Benke Istvánné Ica néni és Steinbacher Árpádné Erzsi néni a donneri közösség tagjai. Ica néni az Infopont vezetője a donneri templomban, ahol „minden szál összefut”, hiszen ügyeket lehet nála intézni, feliratkozni különböző szolgálatokra, információt kérni tőle. Ő a meggyőzés mestere, s varrónőként a textíliák bajnoka, aki imacsoportot vezet, és a programok lebonyolításában is elengedhetetlen az ő személye.

Erzsi néni pedig a „gasztronómiai igazgatónk”, hiszen bármilyen eseményt, rendezvényt szervezünk, ő egyből hozza, vagy hozná a „köténykéjét”, és az ő süteményei, pogácsái vagy éppen gulyása, pörköltje nélkül nincs plébániai uniós rendezvény. A gyertyánosban tartott plébániai napon mindenki az ő lángosát dicsérte, a gyerektáborban gyermekek generációi nőttek nagyot nyaranta, mert Erzsi néni kínálta nekik az ételt, de a simonfai hívek is megnyalták tíz ujjukat Erzsi néni pincepörköltje után. Neki mindenkihez van egy jó szava, a feltétlen gondoskodás és a tanúságtevő élet jellemzi őt.

Egy meglepetést is tartogatott a szentmise, hiszen a hívek közösségének nevében dr. Projics Nárcisz, a donneri plébánia képviselő-testületének egyik tagja Csaba atyának, Péter atyának és Zsolt atyának is megköszönte azt, hogy ők a közösség lelkipásztorai, és jókívánságaival, valamint apró ajándékkal fejezte ki köszönetét és háláját az egész közösség nevében.

A szentmise után a katolikus iskola ebédlőjében kötetlen beszélgetés keretében fogyasztották el a húslevest és sertéspörköltet, s miután a süteményt is elfogyasztották, mindenki hálatelt szívvel, a közösség erejében megerősödve, értékes és tartalmas, valamint jövőbe mutató gondolatokkal tért haza otthonába.

Fotó: Farkas Máté