– Arra hívlak mindnyájatokat, hogy újítsuk meg azt az elhatározásunkat, hogy követni akarjuk Jézust jobban, mint eddig, még inkább átadva magunkat a küldetésünknek – kezdte szentbeszédét Varga László megyéspüspök. – Ő meghívott, kiválasztott és küld bennünket. A mai evangéliumban az egyik legmegdöbbentőbb mondat az, amely arról szól, hogy Jézusnak megesik a szíve a szenvedőkön. Jézus szelíd, alázatos és irgalmas szívű. Az, aki meghívott bennünket, aki a követésére hívott bennünket, és aki küldetést adott nekünk arra, hogy miként ő hirdette Isten országának örömhírét, bátran, félelem nélkül hirdessük mi is Isten országának örömhírét. Ez legyen a legjobb és legszebb hír ebben az Egyházmegyében, azokban az egyházközségekben, ahol ti szolgáltok.

Jézus meghívott és kiválasztott minket arra is, hogy érző, irgalmas szívvel forduljunk az elesettekhez, megszállottakhoz, betegekhez, haldoklókhoz, bűnösökhöz, akikhez az örömhír szól. Mert ők éhezik és szomjazzák az igazságot, vágyakoznak az igazságra, Krisztusra, s vágyakoznak az örömhírre. Azoknak kell hirdetnünk, akik nyitott szívűek és befogadják. Akik bezárják a szívüket az örömhír előtt, azoknak hirdethetjük, de útszélre esett mag lesz az igehirdetésünk. Ők viszont, mivel szenvednek, nélkülöznek, szükségben vannak, nyitott szívvel fogadják a szeretetet és a szeretet evangéliumát.

Azért választottam ketté, mert először meg kell mutatnunk nekik, hogy Isten nagyon szereti őket. Erről szól ez a parancsa Jézusnak: „menjetek és gyógyítsátok meg a betegeket, támasszátok fel a halottakat, űzzétek ki az ördögöket.” Mutassátok meg, hogy Isten szeretet-országa, szeretet-uralma elérkezett erre a Földre, s mi ennek tanúi vagyunk. Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni, bátorság kell, és szembe kell úszni az árral. Ehhez növekednünk kell a hitünkben.

Kérjétek a Szentlelket, hogy töltse be a szíveteket a küldetés teljesítéséhez szükséges bátorsággal! Kérjétek a Szentlelket, hogy erősítse meg a hiteteket, hogy ne féljetek odalépni ezekhez az emberekhez, megkeresni őket ott, ahol a szolgálati helyetek van! Ne féljetek hirdetni az örömhírt, hogy Isten szeretet-uralma elérkezett! Itt van, számodra is elérkezett! És mutassátok meg, hogy valóban, Isten országa eljött!

Amikor a prédikáció után a következő részben összefoglalom, hogy mire is tettünk ígéretet akkor, amikor minket diakónussá szenteltek bennünket, hallgassátok úgy, hogy ezt meg kell újítani, mert régen volt. Idővel elszürkül, elhalványodik. Távol vagyunk már attól, amikor ezeket az ígéreteket tettük. Ti pedig, akik nem tettetek ilyen ígéretet, de részesültetek a keresztség, vagy a bérmálás szentségében, imádkozzatok értünk papokért, diakónusokért és értem is, a püspökért, hogy mindez megvalósuljon a mi hivatásunkban is. Köszönöm szépen, ha megteszitek! – zárta prédikációját a megyéspüspök.

A homíliát követően a szentelendő ígéretet tett az imára, a zsolozsma végzésére, a szolgálatra, majd az Egyház hagyománya szerint arcra borulva készült fel a szentelés pillanatára, miközben feje felett a Mindenszentek litániáját énekelték. A megyéspüspök kézrátétele és felszentelő imáját követően öltötte magára a stólát és a dalmatikát, mely a szerpapok viselete.

A szentmise teljes egészében megtekinthető:

Fotó: Kling Márk

Videó: Szerafin Zoltán