– 1923. november 4-ét írtunk, mikor Zalavár hatalmas és méltó ünnepséggel avatta fel az újonnan felépült Rózsafüzér Királynéja-templomot. A község történetében ez kiemelten jelentős eseménynek számított – hangsúlyozta köszöntőjében Lucz József polgármester. – Az első világháborús események és az azt követő nehézségek után nyolc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a félbemaradt templom építése folytatódhasson. Isten házába hittel és szeretettel tértek be a község lakói, ezért minden egyes hívőnek, családnak egyformán fontos volt Isten házának felépítése.
Összefogás, kitartó munka és tenni akarás. Ezzel a három szóval jellemezném a templom építésének sikerességet. Ki volt ennek a motorja? Holler Konrád, Zalavár akkori plébánosa. 1919 és 1929 között szolgált Zalaváron, mely idő alatt felépítette templomunkat, rendbe tette temetőnket, felújíttatta az elemi iskolát, énekkart hozott létre, ismeretterjesztő előadásokat tartott, két kezével dolgozott, és küzdelmet folytatott az orgona megvásárlásáért. Az évforduló alkalmából méltóképpen szeretnénk megemlékezni templomunkról és építőjéről, Holler Konrád plébánosról, akinek tiszteletére szobrot állítottunk, mely Turi Török Tibor szobrászművész alkotása – fogalmazott a polgármester, akinek szavait követően Varga László megyéspüspök megáldotta a mellszobrot.
Az áldás szavait követően Turi Török Tibor szobrászművész az alkotás készítésének folyamatáról beszélt. – Öröm volt számomra a megbízás. Könnyű alkotni akkor, ha egy határozott arcot, egy egyéniséget ábrázolok. Nem elég a formát látni, hanem az is kell, hogy átérezzem, s legyen valamiféle személyes kontaktusom a modellel, akit igyekszem szolgai módon, hűen ábrázolni – hangsúlyozta a művész, majd a nép a templomba vonult, ahol Pál Adrienn az ünnephez kapcsolódóan megjelent kiadványa nyomán a templom építésének történetével és Holler Konrád életével ismerkedhettek meg a jelenlévők.
Az ünnephez kapcsolódóan rajzpályázatot hirdettek a községben, melyre öt kategóriában nevezhettek a helyiek. A pályázat díjkiosztójára az ünnepi alkalmon került sor, melyet a Zalavári Kulturális és Hagyományőrző Csoport énekes előadása követett.
Az ünnepi alkalom szentmisével ért véget, melyben Varga László megyéspüspök megáldotta a templomot. – Hálásan köszönöm mindazoknak, akik a mai ünnepet előkészítették és széppé tették. Jó látni, hogy mennyire szeretik ezt a templomot, ezt az otthont, s jó látni a közösség erejét – kezdte prédikációját a főpásztor. – Annak idején kicsinek bizonyult a régi templom, s egy sokkal nagyobbat álmodtak és építettek eleink. Ma ugyanez a templom túl nagynak tűnik a templomba járók létszámához képest. Ezen lehet szomorkodni, panaszkodni, és lehet azt tenni, amit annak idején a helyi plébános tett: megvalósított egy álmot, és ezért az álomért mindenkit mozgósított.
Panaszkodás helyett mi lenne, ha álmodnánk? Mi lenne, ha a helyiek arról álmodnának, hogy megtöltik ezt a templomot? Istennel nem lehetetlen. Önerőből nem fog menni, de Istennel sikerülhet. Először kell egy álom, egy vízió, amihez aztán meg kell keresni azokat a testvéreket, akik mernek együtt álmodni. Csak így épülhetett fel ez a templom. A plébános megtalálta azokat az embereket, akik mellé álltak.
Most nem templomot kell építeni, hanem a Szentlélek templomait. Azokat, akik itt élnek ezen a településen, őket kell megújítani, s elvinni nekik az örömhírt. Annak idején idejöttek az emberek, ma az ide járóknak kell kimenni azok közé, akik nem jönnek be ide. El kell mondani nekik, hogy számunkra miért fontos az, hogy templomba járunk. Az imént a kórussal együtt énekeltem a „Tüzed, Uram, Jézus!” kezdetű éneket. Ez a titok. Mindenkinek ott van ez a tűz a szívében, mely a Szentlélek tüze. Mi lenne, ha ezt a tüzet lángra lobbantanánk először a saját, majd mások szívében is? A kereszténységet fertőzéssel lehet megkapni. Meg kell fertőzni az örömhírrel azokat, akik még nem hisznek benne. Ehhez az kell, hogy megismerjük a jó Pásztort, az Úr Jézus Krisztust, aki odaadta, és ma is odaadja az életét értünk, és hallgassunk az ő szavára.
Több kell már a mi időnkben, minthogy eljárjunk templomba és megtartsuk az egyház előírásait, a vallásunk szokásait. Most élet kell! Krisztusi élet kell azoknak az életében, akik keresztény katolikusnak vallják magukat, akik még megmaradtak hívőként. Nem azt kell nézni, hogy ki nincs, és hogy hová lettek a fiatalok, vagy azt, hogy mennyire megváltozott minden. Azt kell néznünk, hogy miként lehet tüzet gyújtani, s hogyan lehet továbbadni az örömhírt. Ehhez személyesen meg kell ismernünk Jézust, s az ő tanítását. Ő ma is él, itt van közöttünk, találkozhatunk vele – fogalmazott a megyéspüspök prédikációjában.
A szentmise végén Kelemen István plébános adott hálát a közösségért. – Nem pusztán csak szép falakról van szó, ha a templomra gondolunk, hanem ez valóban az Isten háza, ahol az Oltáriszentségben jelen van az Úr Jézus Krisztus, aki közösségbe tudja kovácsolni az embereket – emelte ki a plébános.
A szentmise záróáldását követően a hívek a templomkertbe vonultak, ahol éppúgy, mint száz évvel ezelőtt, egy hársfát ültettek a jeles alkalomból.
Fotó: Kling Márk
