A Kaposvári Egyházmegye papsága október 23-án zarándoklatra indult Lengyelországba. Útközben a zsolozsmát végeztük el, valamint rózsafüzér imával készültünk első állomásunkra, a częstochowa-i Fekete Madonna kegyhelyére. Nagyjából tíz óra buszút után pillantottuk meg a Jasna Góra-t, vagyis a Fényes Hegyet. A szállásunk elfoglalását követően – mely a Szent Kristóf Zarándokház volt (kb. 20 percre a Jasna Górától) – szentmisét és vesperást imádkoztunk László püspök úr vezetésével. A vacsora után meglátogattuk a Bazilikát, ahol Adam Marian Waligóra pálos atya mutatta be nekünk a monostor könyvtárát. Marian atya egyéb iránt nagyon jól beszél magyarul – többek között a 2018-as csíksomlyói búcsú szónoka is ő volt. A könyvtár megtekintése után részt vettünk az ún. „Apel Jasnagórski” – Mária köszöntő imádságon, melyen a tized rózsafüzért a kaposvári atyák imádkozták elő magyar nyelven, majd együtt adott áldást László püspök úr a zarándok püspökökkel.
Másnap a Fekete Madonna kegyképe előtt ünnepeltük a Szent Eucharisztiát. Varga püspök úr elmélkedésében Mária hűségéről beszélt. A szentmise után lehetőségünk nyílt a kegyhellyel megismerkedni, vásárolni is. Délben folytattuk utunkat Krakkó felé. Krakkóban az Isteni Irgalmasság – bazilikájánál fogyasztottuk el ebédünket, majd megtekintettük a Bazilika magyar kápolnáját, valamint a helyi nővérek templomát és rendházát is, ahol Szent Fausztina lakószobájánál megismerkedhettünk az ő életével is. Innét a Szent II. János Pál – bazilikába mentünk. Itt került kiállításra a szent pápa első sírköve, valamint véres reverendája is. Innét mentünk szálláshelyünkre, a Szent II. János Pál szülővárosához közeli Kalwaria Zebrzydowska-ra. Itt a ferencesek gondozzák a kegyhelyet. Karol Wojtiła gyerekkorában, papként és püspökként is szeretett ide zarándokolni. Pápaként is többször látogatott el ide.
A következő nap lényeges helyszíne Wadowice volt. Ebben a városban látta meg a napvilágot II. János Pál. Első állomásunk itt a karmelita templom volt, ahol az ifjú Karol felvette a skapulárét. Itt mutatott be szentmisét László püspök. Szentbeszédében a csendről elmélkedett – a nagy csodák csendben történnek. A következő úti cél a város Fő terén álló Bazilika, ahol Karolt megkeresztelték és elsőáldozó volt; illetve a szent pápa szülőháza. A pápa életét bemutató – adatgazdag és interaktív – kiállítás után tovább utaztunk Krakkóba. Itt a Wawel-ben található Szent Szaniszló és Szent Vencel – főszékesegyházat tekintettük meg. Megismerkedtünk a lengyel nép történetének jelentős szeletével a híres király- és uralkodósíremlékek tükrében. A szemet gyönyörködtető gótika és barokk ötvözetében pompázó székesegyházban dominál a fekete márvány. E falak között nyugszik Báthory István erdélyi fejedelem és Szent Hedvig is. A várból kifelé jövet megpillantottuk a Krakkói Érseki Szemináriumot, majd a kanokokházaknál megemlítette az idegenvezető – és jómagam is –, hogy melyik épületben is lakik Szent II. János Pál pápa egykori személyi titkára, Stanisław Dziwisz nyugalmazott krakkói érsek. Megtekintettük a Krakkói Főegyházmegyei Hivatal díszablakát, ahol II. János Pál beszédet intézett a lengyel néphez – ez jelenleg egy mozaikból álló ablak. Majd a Fő térre vezetett utunk, ahol a vásárcsarnok, a harangtorony és a Mária-templom impozáns, hagyományos lengyel középkori építészeti remekeiben gyönyörködtünk. Innét az út a Kalwaria-ra vezetett.
Zarándoklatunk utolsó napjának reggelén a Kalwaria Zebrzydowska-n található ferences kolostor egyik kápolnájában ünnepeltük a szentmisét. Mise után reggeli következett, majd a hazaindulás. Ez utóbbi egy kis nehézségbe ütközött, de a Gondviselés segített ezeken is túljutni. Komáromnál, nagyjából 18:30 körül léptük át a magyar határt. Összeségében elmondható, hogy egy jó hangulatú, kellően vidám, de mégis átimádkozott zarándoklaton vehettünk részt. Személy szerint az atyák közvetlenségéért és nyitottságáért szeretnék hálát adni. Nekem nem volt ismeretlen egyik hely sem, hiszen nagyjából napra pontosan egy esztendővel ezelőtt én is elzarándokoltam a Győri Szemináriummal is ugyanezekre a helyekre. Bízom abban, hogy mindannyian megerősödtünk a lengyel vallásosság elemeit szemlélve, és ezeket a lelkipásztorkodásba is át tudjuk ültetni.
Pohnert Dávid
Fotó: Fekete Csaba
