– Miért kell mindenekfölött szeretni, apánknál és anyánknál, gyermekeinknél is jobban az Úr Jézus Krisztust? Mert ő mindenekfölött szeretett bennünket. Édesapánk és édesanyánk minket, gyermekeiket nagyon szeretett. Mindent megtettek értünk, de csak az Úr Jézus Krisztus volt az, aki az életét is odaadta értünk. Csak az Úr Jézus volt az, aki szeretetében elment a végsőkig, s odaadta magát. Nemcsak az életét, hanem önmagát adta nekünk a kenyérben és a borban.

Ezért kell mindenekfölött szeretnünk őt, aki mindenekfölött szeretett és szeret ma is bennünket. Nagyon sok mindent lehetne mondani erről a szeretetről. Két dolgot emelnék ki, ami nagyon fontos: ha szeretünk valakit, akkor azzal szeretünk időt tölteni. Szeretünk együtt lenni vele. Ha azt mondom, hogy szeretem az Úr Jézust, mint megváltómat, pásztoromat, és mint életem urát, akkor ennek meg kell mutatkoznia a neki ajándékozott időben.

Hiába mondja a férj a feleségének, vagy a gyermekeinek a családapa, családanya, hogy nagyon szeretlek benneteket, ha soha sincs ideje rájuk. Akkor baj van a szeretettel. Lehet, hogy sok mindent megtesz a családjáért, de többre van szükség. Együttlétre, találkozásra, meghallgatásra, jelenlétre. Ehhez idő kell. Mennyi időt adunk annak a hétköznapjainkban, aki mindenét odaadta nekünk és értünk? Hány másodpercet, percet? Mennyit időzünk annak a jelenlétében, akit állítólag a legjobban szeretünk? Ha szeretem az Úr Jézus Krisztust, akkor megtalálom a módját annak, hogy időt töltsek vele.

Jézust szeretni nemcsak azt jelenti, hogy a jelenlétében vagyok, hanem azt is, hogy megteszem, amit kér. „Ha szerettek engem – mondja Jézus –, akkor tartsátok meg a parancsaimat!” A parancsai nem nehezek. Ha szeretetből teszem meg azokat, akkor nem lesznek nehezek. Ha számításból, kényszerből, vagy félelemből teszem meg, akkor nehéz még a legkisebb parancsolat is. Szeretetből könnyűvé válik. Ahogyan a férj szereti a feleségét, s szeretetből megteszi, amit kér tőle, az nem nehéz, hanem ajándék, s fordítva is. A szeretet a titka annak, hogy megtegyük a parancsait az Úr Jézus Krisztusnak – fogalmazott a megyéspüspök, akinek teljes prédikációja meghallgatható:

A szentmise végén Kovács János akolitus számolt be az elvégzett felújítási munkálatokról. Elmondta: az 1982-ben épített plébániaépület felújítására 2020-tól került sor, amikor megújult többek között a nyílászárók cseréje és a villamos hálózat felújítása is. 2022-ben megvalósult az épület külső felújítása, beleértve a teljes tető cseréjét és a vízelvezetést, villámvédelmet, illetve a napelemrendszer kiépítését is.

Az akolitus szavait követően Szászfalvi László országgyűlési képviselő osztotta meg gondolatait. – Hálát adni jöttünk össze. Annak idején Isten segítségét kértük a munka elején, most illő és méltó, hogy amikor sikerült elvégezni ezt a nagy munkát, akkor a közösség adjon hálát. „Áldja lelkem az Urat – mondja a zsoltáros –, s ne feledd, hogy mennyi jót tett veled!” Nagyon gyakran, mi hívő, keresztyén emberek is elfelejtjük a jót, melyet Isten velünk tett. Sokszor gondok, a bajok, a nehézségek vesznek körül bennünket. Milyen jó, amikor egy ilyen ünnepen megállhatunk és valóban az Isten jóságára figyelhetünk, s elsősorban neki köszönhetjük meg, hogy egy ilyen munkát elvégezhettünk. A mai ünnepen köszönetet mondunk továbbá azoknak is, akik sokat dolgoztak azért, hogy ezt az épületet fel tudtuk újítani – fogalmazott az országgyűlési képviselő, akinek szavait követően Csendes Sándor plébános mondott köszönetet azoknak, akik hozzájárultak a munkálatok sikeréhez. A szentmise végén Beke Zsolt nemesgulácsi plébános ezüstmisés áldásban részesítette a jelenlévőket.

Fotó: Kling Márk
Videó: Szerafin Zoltán