– Kereszténynek lenni nagyon egyszerű és könnyű dolog, mindössze két parancsot kell megtartani: „szeresd Istent teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből, egész lényedből”; és „szeresd felebarátodat, mint saját magadat”. S kereszténynek lenni nem könnyű dolog, mert csak két parancsolatot kell megtartani – kezdte szentbeszédét Varga László megyéspüspök.

– Valamennyien ugyanannak az Istennek a gyermekei és képmásai vagyunk. És ez az Isten a Szeretet. A szentháromságos Szeretet-Istennek vagyunk a képmásai, ezért nem tudunk szeretet nélkül élni. Két kérdés állandóan foglalkoztat bennünket kicsiny gyermekkorunktól egészen a halálunkig: lehet-e engem szeretni, és tudok-e mást szeretni? Ki az, aki engem szeret és ki az, akit én tudok szeretni? S amikor nehéz helyzetbe kerülünk, akkor ez a két kérdés felerősödik a szívünkben: ki az, aki most elfogad engem, ki az, aki most szeret? Kit szerethetek én most?

Öt évig voltam börtönlelkész Kaposváron, s nem találtam olyat a börtönben lévők között, akinek ez a kérdés ne lett volna fontos. Évtizedekig kórházlelkészként is szolgáltam, szintén Kaposváron. Mikor valaki beteg, akkor nagyon felértékelődik az a kérdés, hogy ki szeret most engem. Ki az, aki meglátogat? Ki az, aki figyel rám, s ki az, akinek én is tudok valamilyen szeretetet adni? Az életünk értelme és célja mindannyiunk számára, függetlenül attól, hogy vallásosak vagyunk-e, vagy sem, hogy növekedjünk a szeretetben.

Számunkra, keresztények számára a szeretet mértéke és mércéje, az Úr Jézus Krisztus azt kéri tőlünk, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek benneteket! S ez nem lehetetlen. Visszatérve a főparancshoz, talán a legtöbb probléma a főparancs végével van: „…mint önmagadat!”

Nagyon sokan képtelenek elfogadni és szeretni saját magukat. Meg is fordíthatom: kevés az olyan ember, aki jól érzi magát a bőrében, aki örül annak, hogy van. Örül annak, hogy ő férfi, vagy nő. S nemcsak akkor, amikor sikerek vannak és egészséges, hanem élete egész során.

Az önmagunk elfogadása és szeretete az egyik legfontosabb feladat mindannyiunk számára. Amit nem tudunk elfogadni, és amit utálunk, tagadunk magunkban, azt állandóan észrevesszük a másikban. Mindig szemet szúr, s mindig piszkáljuk nem a saját gerendánkat, hanem a másikban a szálkát. Amikor állandóan elégedetlenkedünk, méltatlankodunk a világra, a másikra, akkor az evangélium arra figyelmeztet bennünket, hogy velünk van baj, nem a másikkal.

Azt látod meg, az szúr szemet a másikban, amit magadban nem tudsz elfogadni, amit utálsz és tagadsz. Amit, ha valaki szóvátesz, akkor kiakadsz és veszekszel. Meg kell tanulnunk szeretni saját magunkat.

Miért szerethető ez a test, amelyben élünk? Hiszen gyermekkorunktól kezdve összehasonlítjuk magunkat másokkal és vannak szerintünk sokkal szebbek, jobbak, egészségesebbek és természetesen csúnyábbak és rosszabbak is. Miért lehetek hálás, hogy éppen ebben a testben élek? Miért szerethetem ezt a testet, amelyik sebezhető, megbetegszik, törékeny és nem a világ szépe egyikőnk sem, akármennyire is gondoljuk? Miért szerethető? Mert az Isten úgy döntött, hogy bennünk él. A mi Istenünk annyira szeret bennünket, hogy lakást vett bennünk. S attól kezdve, hogy Isten bennünk él, a testünk szentély. Nemcsak egyszerűen biológiai, kémiai, pszichológiai folyamatok összessége. Sokkal több. Szentély. Olyan, amelyben Isten jelen van, akiben Isten ott él, s ez adja az igazi szépségünket és értékünket – fogalmazott a megyéspüspök prédikációjában.

A szentmise végén Göndics János csurgói esperesplébános mondott köszönetet, majd Varga László megyéspüspök megáldotta a templom építésének és felszentelésének százötvenedik évfordulója alkalmából elhelyezett emléktáblát.

A teljes prédikáció meghallgatható:

Fotó: Kling Márk
Videó: Szerafin Zoltán