– Izgultok? Van miért! – kezdte prédikációját a főpásztor. – Elég hosszú út van mögöttetek, nem volt könnyű eljutni ehhez a naphoz. Kinek-kinek megvan a maga hivatástörténete. Amikor még kisgyermek volt, Keresztelő Szent Jánosról sem gondolták, hogy mi lesz belőle. Kérdezgették, de nem tudták, hogy mivé válik majd.

Az ő születésnapját ünnepli az Egyház, egyetlen igét adnék ajándékba nektek: amikor Keresztelő Szent János tanúságot tesz Jézusról, hogy „íme, az Isten Báránya”, akkor hangzik el ez a számomra nagyon fontos mondat Keresztelő Szent János szájából, aki Jézusra mutatva ezt mondja: „neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem”.

Össze is foglaltam a diakónusi, és aztán papi hivatás lényegét. Jézusnak növekednie kell az életünkben. Ahhoz pedig nekünk kisebbedni kell. Nem a külső, hanem a belső növekedés és kisebbedés számít. Tegyetek meg mindent azért, hogy Jézus, aki bennetek él megnövekedjen az imáitok által!

Ne csak imákat mondjatok! Ne csak a zsolozsmát végezzétek, hanem legyen az egész életetek ima! Istennel való, személyes szeretetkapcsolat. Akkor biztos, hogy Krisztus megnövekszik és átragyog az életeteken, a lelkületeteken, a szavaitokon, a tekinteteteken és cselekedeteiteken. Tegyetek meg mindent azért, hogy Krisztus növekedhessen a szolgáló szeretetet által az életetekben!

Erre különleges lehetőséget kapott Lukács, aki börtönlelkész itt Kaposváron. Jézus az utolsó ítéletről úgy beszél, hogy „amit a legkisebbek közül eggyel is tettetek, azt velem tettétek!” S elhangzik a szájából az, ami hihetetlen, s amelyet nem merünk elfogadni: „börtönben voltam és meglátogattatok, éhes voltam és ennem adtatok, szomjas voltam és innom adtatok, ruhátlan voltam és ruhát adtatok, idegen voltam és befogadtatok.” – Lukács speciális helyzetben van, de Dávidnak és Tibornak is fel kell ismernie Krisztust a szegényben és a szenvedőben, s őt kell szolgálnia bennük – tette hozzá a megyéspüspök.

– Ha ezt teszitek, akkor Krisztus megnövekszik az életetekben és az egótok a helyére kerül. Nem kell semmi különleges önmegtagadó gyakorlatot végezni, hogy az egónk kisebb legyen. Elég közösséget vállalni a szenvedőkkel, a szegényekkel, a peremre jutottakkal, és akkor Krisztus növekedni fog az életünkben.

Ehhez közösségben kell lenni egymással. Ő megígérte, hogy ahol ketten, vagy hárman összejönnek az ő nevében, ott van közöttük. Szervezzetek közösségeket! Építsetek befogadó közösségeket egymással és a rátok bízottakkal!

Olyan Egyházat szeretnék, amelyik befogadja azokat, akik szükséget szenvednek. Olyan Egyházat, amely befogadja az embereket és megerősíti őket a jóban, a szeretetben és igazságban. Olyan Egyházat, amely gyógyítja a szenvedőket és a sebeiket. Ebben ti munkatársaim lesztek, mint diakónusok.

Ahhoz, hogy megnövekedhessen Krisztus bennetek, meg kell tanulnotok tanúságot tenni. Hirdetni Krisztust az embereknek. Minden tanúságtétel növeli a szívetekben Krisztus életét, jelenlétét és másokat is hozzásegít ahhoz, hogy megismerhessék Krisztust. Legyetek tanúságtevő diakónusok! Beszéljetek az örömhírről, hirdessétek, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Kérjétek, s én is kérem veletek együtt a Szentlelket, hogy mindezt lángoló szívvel, szenvedélyes, tüzes szeretettel tegyétek! Akarjatok nagyszerű diakónusok és keresztények lenni! Sose érjétek be a középszerűséggel! Ha erre igent mondotok és erre kéritek a Szentlelket, akkor ő kiformálja bennetek a szentet! – fogalmazott a megyéspüspök prédikációjában.

A homíliát követően a szentelendők ígéretet tettek az imára, a zsolozsma végzésére, a szolgálatra, majd az Egyház hagyománya szerint arcra borulva készültek fel a szentelés pillanatára, miközben fejük felett a Mindenszentek litániáját énekelték. A megyéspüspök kézrátétele és felszentelő imáját követően öltötték magára a stólát és a dalmatikát, mely a szerpapok viselete.

Fotó: Fülöp Ildikó

Videó: Szerafin Zoltán