A főpásztor szentbeszédének elején egy rövid történetet osztott meg a gyermekekkel: „egy nagymama mesélte, hogy az unokája felvételizett óvodából az általános iskolába. Megkérdezték tőle, hogy miért szeretne első osztályos lenni, mire a kisgyermek így válaszolt: »azért, mert nem akarok az óvodában megöregedni.« Nagyon egészséges. Növekedni szeretne, és nem akar azon a szinten maradni, ahol addig volt.

Mindenkiben ott a vágy, hogy növekedjen, s egyre nagyobb legyen. Emellett mindenkiben ott a vágy arra is, hogy növekedjen a tudásban. Ebben nagyon sokat segít az iskola. Fontos, hogy foglalkozzatok a tananyaggal, melyben a tanárok sokat segítenek nektek. Mindenki szeretne növekedni a hitében, melyben szintén segítséget kaptok az iskolában nemcsak a hittan órákon, hanem más formában is. Mindenki szeretne növekedni a szeretetben, mert szeretet nélkül nem tudunk élni. Ha bármelyikőtök azt érzi otthon, hogy a szüleik, vagy a testvéreik nem szeretik, akkor nagyon rosszkedvű lesz. Azonban ha azt érzi, hogy szeretik őt, akkor jól érzi magát és boldog.

Bízom benne, hogy itt csak olyan diákok vannak, akiket a szüleik nagyon szeretnek. Bízom benne, hogy ti is megpróbáljátok szeretni őket és egymást. A nyáriszünetben nem kell a tananyagban növekedni, viszont továbbra is lehet növekedni a szeretetben, melynek legegyszerűbb módja az, ha a jót gyakoroljátok. Minden gyermek, fiatal és felnőtt szívében ott van a jóság. Bár van bennünk bűn, de eredendően minden ember jó. S ha azt szeretnétek, hogy ez a jóság és a szeretet növekedjen bennetek, akkor tegyetek sok jót. Legyen mindennap olyan elhatározásotok, hogy a mai nap még több jót akartok tenni otthon, a barátaitokkal, a kapcsolataitokban.

A szeretetben való növekedéshez nagyon fontos a hála. Sokszor természetesnek veszik a gyermekek, hogy amit kapnak a szüleiktől, vagy a tanáraiktól, az nekik jár, s elfelejtik megköszönni. A hála mindenkiben segíti a szeretetben való növekedést. Minden nap gyakorolni kell. Határozzátok el, hogy ma még több dologért fogtok hálát adni!

Olyan dolgokért is hálát lehet és kell adni, ami természetes: a napsütésért, az egészségért, azért, hogy fel tudtál kelni, ki tudtad nyitni a szemedet és látsz, s hogy tudsz beszélni. Aki volt kórházban az pontosan tudja, hogy ez nem is olyan természetes. Van, aki nem tud menni, beszélni, vagy nem lát. Ajándék, hogy láthatunk. Legyetek hálásak mindennap és növekedni fogtok a szeretetben!

Mivel mindig elrontjuk, a szeretetben való növekedéshez hozzátartozik a bocsánatkérés. Amikor rájövünk, hogy valamit most nem jól csináltam. Ki kell mondani szüleiteknek és egymásnak is, hogy »rosszat tettem, kérlek, bocsáss meg«. A szeretetben való növekedéshez hozzátartozik az is, hogy megbocsátunk egymásnak. A megbocsátás az egyik legszebb dolog. Mikor megbocsátunk valakinek, akkor felszabadítjuk a bennünk és a másikban jelenlévő jót, és megjelenik az Isten szeretete közöttünk. Azt kívánom nektek, hogy ezen a nyáron növekedjetek tovább a szeretetben!” – hangsúlyozta a megyéspüspök prédikációjában.

A szentmise végén Sifter Gergely plébános hálát adott az elmúlt tanévért, külön megköszönve a ministránsok szolgálatát.

Fotó: Kling Márk
Videó: Szerafin Zoltán