– Szentháromság vasárnapja van. Két nagyon fontos kérdésre ad választ a mai ünnep. Az emberiség ősi kérdései: ki az Isten, s ki az ember? – kezdte prédikációját a megyéspüspök.

– Lehet, hogy van olyan közöttünk, aki sohasem teszi fel ezt a kérdést, s Istenről csak úgy hall, ha valakit szidnak körülötte. Azonban amikor krízisbe kerülünk akár betegség, válás, munkanélküliség, vagy személyes kudarc miatt, akkor ezek a kérdések előkerülnek. „Létezik-e Isten, s ha igen, akkor miért engedte meg…? Ki az Isten?” – foglalkoztat bennünket a kérdés. S az is nagy kérdés, ha ez megtörténhetett velem, akkor „ki vagyok én?”

Az identitásunk, önazonosságunk akkor lesz igazán fontos, amikor nem mennek jól a dolgok. Boldogok, akik ezeket a kérdéseket nemcsak akkor teszik fel, amikor baj van, hanem olyankor is keresik rá a választ, amikor úgy tűnik, hogy minden rendben megy.

Ki az Isten és ki vagyok én? Az ószövetségi választott nép úgy ismerte meg Istenét, hogy ő a Teremtő, a Mindenható, akinél nincs nagyobb ezen a világon, és aki egyetlen. Egy Isten van, aki mindenekfelett áll, akinek teljhatalma van a világ és az emberek felett, s aki élő Isten. Olyan, akivel személyes kapcsolatba lehet kerülni. Egy Isten van, maga a Szeretet, aki három személy szeretetközössége. Bár Jézus sohasem mondta ki ezt a szót, hogy Szentháromság, de a tanításából meg tudta fogalmazni az Egyház, hogy az egy Isten, akiben a választott nép fiai hisznek, három személy szeretetközössége.

Mit jelent ez számukra? Egyikünk sem alkotta meg saját magát, senki sem teremtette meg önmagát. Az életünket ajándékba kaptunk. Nem tudtunk beleszólni, hogy leszünk-e, vagy sem. Azt sem tudtuk meghatározni, hogy melyik családba és mikor szülessünk. Ajándékba kaptuk az életünket. Ez azt jelenti, hogy nem mi vagyunk az életünk urai.

A kisgyermekek éveken keresztül azt élik át, hogy nem rendelkezhetnek saját magukkal. Azért, hogy életben tudjanak maradni és növekedni tudjanak a szeretetben, a szüleik rendelkeznek velük. Később, amikor felnövünk, ezt feleslegesnek tartjuk és lerázzuk magunkról ezt a fajta kötődést, mely sohasem fog megszűnni.

Egész életünkön át meghatároz bennünket az, hogy kik voltak a szüleink. Meghatároz bennünket fizikailag és lelkileg is, illetve meghatározza szociális körülményeinket is az, hogy milyen családba születtünk. Erkölcsi állapotunkat is meghatározzák szüleink, s az, hogy hívők voltak-e, vagy sem.

Meghatároz bennünket az is, hogy nemcsak két ember szeretetkapcsolatán áll a szüleink szeretetkapcsolata, hanem egy sokkal nagyobb szeretet, az Isten szentháromságos szeretetközössége áll létünk forrásánál. Ha Isten nem akarta volna, hogy megszülessünk, akkor nem jöttünk volna világra. Ő az élet Ura. Miközben a szüleink gyermeket akartak, Isten személy szerint tudta, hogy kire mond igent. Életünk forrásánál egy szeretetközösség, az Atya a Fiú és a Szentlélek szeretetközössége áll. S ahogyan meghatároz bennünket az, hogy kik voltak a szüleink, ugyanúgy meghatároz az is, hogy a létünk Istentől ered – fogalmazott a megyéspüspök.

A teljes szentbeszéd meghallgatható:

Fotó: Kling Márk
Videó: Szerafin Zoltán