Balás Béla, közismertebb nevén Beton atya, az egyházmegye első főpásztora is azt mondta a harminc éve vele készített interjúban, legalább egy évtizednek el kell telnie ahhoz, hogy körvonalazható legyen: a hivatal, írógép és faxkészülék híján lévő püspökség honnan hova jutott a sötét, illetve a vörös jelzőkkel illetett Somogyban, ahol nem kozmonautákra, hanem kubikusokra van szükség...

Ma is élénk bennem a kép, amikor egyházi és világi notabilitások körében 1993. június közepén beiktatták a megyéspüspököt a székesegyházzá lett kaposvári Nagyboldogasszony belvárosi nagytemplomban. Az ünnepi ceremónián – ahova a Balaton északi partjáról Szendi József veszprémi érsekkel vitorlással érkezett – az ötvenkét esztendős, ereje teljében lévő főpap arról is beszélt: a Vatikán legújabb viccének tartotta, amikor megkapta a kinevezést, aztán rájött: a pápai döntés ennél jóval több; ez Isten humora. Szűztiszta, hófehér lappal indulhat ez az egyházmegye; öröklött tekintélyek nincsenek, az érdemeket meg kell szerezni, s a püspökség munkája olyan, mint egy hatalmas építkezés, amely porfelhővel jár. Több kulcsszót is kimondott a főpásztor, köztük az építkezést – valóban volt és van most is mit tenni –, és a porfelhőt. Ez utóbbitól sem lehet mentes egyetlen építkezés sem, s amit igazol a számos előremutató tevékenység ellenére is beindult rágalomhadjárat. Beton atyát „vörös püspöknek” nevezték, aki elveri az egyházmegye pénzét, volt, aki köpött egyet, amikor meglátta, névtelen levelek áradata érte utol. Mivel nem szerette az indulatokat, ilyenkor napokra belehalt a támadásba, aztán amikor püspöktársainak beszámolt minderről, azt tanácsolták neki: eszébe ne jusson lemondani, ők már hozzászoktak az ehhez hasonló reagálásokhoz…

A megyeszékhely helyett – hiszen élhetett volna a püspökségen – a taszári csendet választotta, jólesett neki az elvonulás, s egyébként is rejtőzködő volt az egész élete. Macskakolóniát gondozott, fogadta látogatóit, köztük helyi potentátokat és országos vezető politikusokat. A polgári kör tagjai is rendre látogatták, hogy tanúi legyenek annak, miként ér össze ég és föld, vagy: szétválasztható-e szent és profán. Íróasztalán határon túlra is eljutó kispaptoborzó levelek születtek, s hol több, hol kevesebb fiatal jelentkezett a papi szolgálatra. Időközben kiteljesedett az egyházi intézményhálózat. Miklósiban 1996-ban a főpásztor megalapította a Szent János Apostolról és Remete Szent Pálról Nevezett Lelkipásztori Célú Közösséget, melynek priorja, Galbavy Jenő kiváló restaurátor, kutatóbiológusból lett pap, Sipos Imre pedig sorra jelenteti meg helytörténeti vonatkozású köteteit. Homokkomárom Nyolc Boldogság Közössége, maradandó élmény reményében, rózsaesővel hívogatott, Kaposszentbenedeken a csupafenyő kolostor, a Porta Pacis a szív és a lélek békéjét kínálta-kínálja. Segesden virágzott a Márai-kultusz, hiszen a Várdombon álló templomban fogadott egymásnak örök hűséget a világpolgár Márai és a zsidó származású Lola, akivel korábban már polgárilag házasságot kötött. Andocs, a jeles búcsújáróhely, amelynek neve a csoda szót rejti, folyamatosan épült-szépült. Országos híre lett Varga László, a kaposvári Szent Imre-templom plébánosa nyári lelkigyakorlatainak, a Balaton-parti orgonakoncerteknek. A köztársasági elnök jelenlétében helyezték el a sántosi templom alapkövét, és megépült Csombárd és Zalakaros új temploma is. Beton atya sorra járta a városokat, apró falvakat, hogy találkozzon papjaival és a helyi értelmiségiekkel. Nagy gonddal készült a bérmálás előtti szülői, bérmaszülői találkozásokra, az Úrnapi körmenetek kapcsán pedig már jó előre arra buzdított, táblák és zászlók is jelezzék, ki honnan érkezett…

A Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium Iskolaközponttá nőtte ki magát, tornacsarnok, térszín alatti komplexum épült, a székesegyház közelében kiállításokra is alkalmas, impozáns körkápolna fogadja a fiatalokat, a Szent Margit Katolikus Óvoda is egyre vonzóbb lett a családok körében. A magyar kormánynak köszönhetően sorra újultak meg Isten hajlékai, a plébániai épületek, közösségi színterek létesültek, de kulturális-művészeti programokra is sok egyházközség pályázott. Zselickislakon megnyitotta kapuit az idősek szeretetotthona, a megyében több helyen – mint például Kaposváron, Marcaliban és Balatonlellén – kiteljesedett a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége helyi csoportja – jelentős szellemi-kulturális programsort kínálva az érdeklődőknek.

Olykor nagy port vert fel egy-egy papi áthelyezés, ám ehhez már hozzáedződött a főpásztor, s tudta kezelni a különféle delegációkat. Azt is tudta: hova kell százas égőt becsavarni, hol elég a huszonöt wattos, de azzal is tisztában volt: közvilágítást nem lehet százas égőkkel megoldani…

Szülők harcias küldöttsége adott át petíciót, amikor Ozsváth Ferenc, majd a kenguruk földjéről érkezett Marik Tamás egykori ferences paptanár igazgatása után új vezetőt, a régi rendszer oktatásirányításában is jeleskedő személyt nevezték ki a Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium és Általános Iskola élére. A szülők arra akarták rávenni az illetőt, lépjen vissza, ám ő hajthatatlan maradt. Néhány év eltelte után betegsége bírta leköszönésre, helyettese váltotta az igazgatói székben. Jelenleg pedig egy fiatal szakember, Varga Bálint áll a még a püspökség előtt alapított, művészeti iskolával „gazdagított” intézmény élén, amely az elmúlt évtizedek alatt számos pap alma matere volt, s a közoktatási intézmények országos ranglistáján egyre előkelőbb helyen szerepel.

Balás püspök a kaposvári Szent Imre-templomot az egyházmegye „lelki laboratóriumának”, a Rumszauer Miklós nevével fémjelzett Szent Margit-templomot pedig a „lelki cukrászdájának” tekintette. Beszélt is róla a balatonboglári egyházmegyei üdülőben tartott kispaptalálkozón is, s hogy ki, s mit fogadott meg belőle, azt az azóta már felszentelt fiatal papok tudják csak.

Hagyománya lett az Élet a Lélekben szemináriumoknak, a közbenjáró imadélutánoknak, itt-ott szárba szökkentek az antióchiás és a cursillós találkozók, karizmatikus alkalmak, házashétvégék, mint ahogy egyre több plébánia szervezett hazai zarándoklatokat, de Róma, Medjugorje, Fatima, Lourdes és a Szentföld is kedvelt utazási célponttá vált. A fizikai építkezéssel párhuzamosan komoly belső építkezés zajlott a hit „habarcsával”, különösen a családpasztoráció és ifjúsági pasztoráció területén.

Keczely Károly (87) Kétújfalu gyémántmisés plébánosa, az egyházmegye legidősebb aktív papja a közelmúltban arról mesélt: míg Darányban 30 éve 30–35 hívő járt misére, addig 20 éve 18-ra, 10 éve meg 10-re szűkült e szám, ma meg csak néhányan térnek be a templomba. Az atya nehezen viseli mindezt lelkileg; a különféle evangelizációs programok lendítettek valamelyest a létszámon, ám ha tíz személyt megszólít, talán egy megmarad, a százból meg talán öt.

Somos László általános püspöki helynök, „minden cigányok lelki atyja” a romapasztoráció, illetve a felzárkózást elősegítő tanodák működtetése terén szerzett elévülhetetlen érdemeket. A Karitász önkéntes csoportjaival behálózza az egyházmegyét, rászorulók ezreinek segítve; miként a hajléktalanokat befogadó Szent Lázár Ház, a Szeretet Misszionáriusainak havonta ismétlődő kaposvári jelenléte, a Jót (t)Enni Jó Szolgálat hetente több ezer embernek egy tál meleg ételt osztó gondoskodása is. Sokakat vonz az évről évre visszatérő ökumenikus imahét, de a szeptemberben rendezendő Szakrális Művészetek Hete is egyre nagyobb tömegek figyelmét irányítja rá hit és kultúra szimbiózisára.

Öt éve hívek ezrei kísérték figyelemmel Varga László püspökszentelési és beiktatási szertartását a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban, illetve a Kossuth téren elhelyezett kivetítőn. Vagy két tucat határon inneni és túli magyar és nem magyar főpásztor is jelezte érkezését a történelmi jelentőségű ünnepségre, hiszen az utóbbi évtizedekben nem fordult elő hazánkban, hogy egyszerre tartsanak püspökszentelést és -beiktatást. Az új püspök – ahogy korábban is – vállalja a vízen járást, hiszen Isten régen meghívta, hogy vízre lépjen, ő meg szorgalmasan tanulja a vízen járást, néha hullámverések közepette is…

S hogy a régóta nyugdíjba készülő főpásztor milyen érzésekkel adta át a pásztorbotot utódjának? Beton atya lakonikus tömörséggel csak annyit válaszolt faggatózásomra: örül, hogy élve megúszta a csaknem negyedszázad püspökséget, amit boldogan és örömmel adott át Laci atyának, azt kívánva neki, hogy bírja ki.

A kaposvári megyéspüspök, akit Beton püspök ideérkezésekor elsőként helyezett át Somogysámsonból a kaposvári Szent Imre-templomba, korábban nemcsak plébánosként, gimnáziumi hittanárként, börtön- és kórházlelkészként, kollégiumigazgatóként, hanem püspöki irodavezetőként, majd általános püspöki helynökként szembesülhetett hívek és papok közösségével. Eredményekkel és elakadásokkal, jó gyakorlatokkal és antihumánus megoldásokkal, értékes teljesítmények mellett a legkülönfélébb anomáliákkal. Mivel püspökké szentelésekor a Kaposvári Egyházmegyét Szűz Mária oltalmába ajánlotta, s püspöki jelmondatául egyetlen fontos szót választott: irgalom, minden okunk megvan arra, hogy helyes irányba haladjon az egyházmegye hajója. Az elődje által megkezdett építkezés folytatódott templomok, plébániák, közösségi terek és a székesegyház felújításával, valamint a Porta Pacis Lelkigyakorlatos Központ kiépítésével, és a kapuit nyáron megnyitó Irgalmasság Házával.

A Szentlélek szele érzékelhető, a vitorlák dagadnak, s a buzgó hívek serege sem riad vissza a legkülönfélébb szolgálatoktól. Legyenek azok szellemi-spirituális, szociális vagy közművelődési, kulturális vagy kommunikációs célzatúak, az Úr szőlőskertjében mindenkinek jut hely, de feladat is. Ezt garantálja a főpásztor, aki általános helynöke, Somos László atya szerint is megmaradt „bárányszagúnak”.

Kell ennél több?

Lőrincz Sándor

Fotó: Kling Márk, Kovács Tibor

Megjelent a JEL újságban 2023. április 26-án.

https://www.jelujsag.hu/vizen-jarni